Vitricsenko vb-t hoz Budapestre

Olimpiát ugyan nem sikerült nyernie, Atlantában bronzérmes, Sydneyben negyedik lett, de a világbajnokságokról szerzett tizenegy aranyérmével - hogy a többi medálját most ne is említsük - az ukrán Jelena Vitricsenko minden idők egyik legeredményesebb, s nem mellékesen az egyik legelegánsabb ritmikus gimnasztikázója. A sydneyi játékok után vonult vissza, s 29 évesen a napokban már a klubok nemzetközi szövetségének elnökeként, valamint edzői minőségben járt Budapesten, s volt a Nemzeti sportcsarnokban pénteken rendezett orosz-magyar gála díszvendége.

- Mennyire változott meg az élete a visszavonulása után? - kérdeztük Jelena Vitricsenkót, aki, mint az elmúlt évtized bármikor, amikor Budapesten versenyzett, most is nagy népszerűségnek örvendett.
- A legnagyobb változás az életemben az, hogy már Spanyolországban élek, férjhez mentem, s két gyermekem is született. Mindkettő fiú, az egyik három és fél, a másik másfél éves. De még egy kislányt is nagyon szeretnénk! Mert különben ki viszi tovább a hagyományokat? - nevette el magát.

- A férje spanyol?
- Nem, ukrajnai orosz. Ő nem sportolt, de van egy futballklubja, s így a labdarúgásban "utazik". Egyébként Barcelona mellett, Lloret de Marban élünk, s úgy tervezzük, hogy végleg Spanyolországban telepedünk le. Megmondom őszintén, én nem nagyon kívánkozom vissza Ukrajnába...

- Elképzelhető, hogy valamikor spanyol állampolgár lesz?
- Igen, előfordulhat. Ha lesz rá lehetőségem, hogy megkapjam az állampolgárságot, biztos élni fogok vele.

- Három éve Spanyolországban még fellépett egy bemutatón, mostanában már nem vállal ilyesmit?
- Már nem, de nem is lenne illendő, hiszen én vagyok a ritmikus gimnasztikai klubok nemzetközi szövetségének elnöke. Persze így is szinte minden nap ott vagyok az edzőteremben, otthon gyerekekkel foglalkozom, tizenkét éves korig bezárólag.

- Most mi az igazi kihívás a munkájában?
- Sajnos egész Európában megfigyelhető, hogy manapság jóval kevesebben választják a ritmikus gimnasztikát, mint az én időmben, ez ellen próbálok tenni, népszerűsíteni a sportágat.

- Budapestről milyen emlékei vannak?
- Nagyon szépek, hiszen a budapesti világversenyeken mindig jól szerepeltem, s ezek olyan emlékek, amelyeket soha nem felejtek el. De még az edzőtermek hangulatát is szívesen idézem fel magamban. Azonnal elfogadtam a mostani meghívást is, örömmel jöttem.

- S legalább most, amikor már nem versenyzőként érkezett, jutott ideje városnézésre?
- Elárulom, hogy férjemmel 2001-ben kizárólag azért utaztunk ide, hogy megnézzük Budapest nevezetességeit. S mondhatom, hogy a budai várnegyed nagyon tetszett.

- Mikor jön legközelebb hozzánk látogatóba?
- Még az idén, az év végén, mert a nemzetközi szövetségünk, amelyről már szóltam, a klub világbajnokságot éppen Budapesten szeretné megrendezni.

Fábik Tibor