A gálán három magyar lép ringbe, az Universum Box-Promotion színeiben előbb nagyközépsúlyban Balzsay Károly a tanzániai Maneno Oswald, majd félnehézsúlyban Erdei Zsolt már a WBO vb-címmérkőzésen az ausztrál Paul Murdoch ellen, de a rendezők a program végére, mint a legrangosabb meccset, Regina Halmich és Miló Viktória címegyesítő összecsapását tették.
S okkal, hiszen az ugyancsak universumos Halmich a női profibox talán legmarkánsabb képviselője, a WIBF légsúlyú világbajnokaként harmincháromszor védte meg a címét. Pályafutása során eddig negyvenkilenc győzelmet aratott, egy-egy vereség és döntetlen mellett. Miló Viktória (15-5-0) a maga részéről a WIBF-GBU vb-övét teszi kockára, amelyet háromszor védett meg.
- Mennyire tud még nyugodtan sétálni a városban, ha éppen nem edz? - kérdeztük a Felix-Promotion ökölvívóját, aki kedd óta már Düsseldorfban tartózkodik.
- Most még teljesen nyugodt, jókedvű vagyok, egyáltalán nincs bennem semmi szorongás. A megérkezés után rögtön sajtótájékoztatóra vittek, ahol életemben először találkoztam Reginával. Roppant barátságosan, puszival fogadott. Igazán kedves lány, nem egy ijesztő jelenség, s bevallom, "élőben" sokkal alacsonyabb, mint ahogy arra számítottam. Azt tudtam persze, hogy nyolc centi különbség van köztünk, kicsit mégis meglepődtem. De azzal persze tisztában vagyok, hogy rendkívül erős lány, ütőerőben biztosan nem vehetem fel vele a versenyt. Csak akkor van esélyem ellene, ha gyorsabb és "okosabb" leszek. A taktikámat is erre építettük fel.
- Százalékban kifejezve mennyi esélyt ad magának, hogy győzhet szombaton?
- Ez nagyon nehéz kérdés, konkrét számot nem is mondanék. Tudom, hogy Regina az esélyes, de bízom benne, hogy nem tud megtörni a tíz menet alatt, és ígérem, mindent megteszek annak érdekében, hogy felborítsam a papírformát. S hiszem, hogy bár Németországban vagyunk és universumos gálán, képes lehetek rá. Győzni jöttem Düsseldorfba!
- Nem lényegtelen, hogy milyen nemzetiség pontozók működnek közre.
- A meccsünket belga bíró vezeti, a három pontozó között pedig lesz német is, magyar nem, ami ugyan igazságtalan, mégis a profibox velejárója. S az is egyértelmű, hogy sokkal többet tiszta ütést kell bevinnem, mint Reginának, mert a döntetlen közeli meneteket nem nekem adják majd a pontozók.
- Mennyire nagy az érdeklődés Düsseldorfban a gála iránt? Plakátokkal találkozott a városban?
- Hogyne, a németek óriásplakátokat készítettek, s természetesen Regina és Madár van a középpontban. A sportcsarnokot, ahol majd ringbe lépünk, még nem láttam, de úgy tudom, hogy hat-nyolcezer fős befogadóképességű, és a telt ház lesz.
- Hogyan telnek a napjai a szombati mérkőzésig?
- Többnyire itt is edzésekkel. Az esti edzést kedden nyolckor kezdtük, szerdán kilenckor, csütörtökön tízkor, pénteken pedig tizenegykor kezdek, ha akkor még nyitva lesz a terem. Fokozatosan hozzá kell szoknom az éjszakai időponthoz, előreláthatólag ugyanis szombaton tizenegy körül lépek ringbe.
- A hírek szerint új bevonuló zenére.
- Így igaz, Oláh Ibolya Magyarország című dalára. Ennek az a története, hogy húsvét vasárnap éppen futóedzés után mentem haza a kis autómmal, a Hősök terénél jártam, amikor a rádióban ez a szám szólalt meg. Nem tagadom, nagyon érzékeny vagyok, és olyan típusú sportoló, akinek rengeteget jelent, ha a hazájának dicsőséget szerezhet. Ha az első, még 1997-ben kapott, s már százszor kimosott válogatott melegítőmet felveszem, mindig áthat a bizsergés... Oláh Ibolya dalában az első szövegrész Magyarországról szól, a második pedig arról, hogy mindent meg kell tenni a sikerért, és akkor álmok valóra válhatnak. Hallottam már korábban is a számot, de abban a percben villant be, hogy ez a rész olyan, mintha rólam szólna. Akkor még el is sírtam magam, és azonnal a telefonom után nyúltam, mert eldöntöttem, hogy ezután csakis ezt a dalt szeretném a bevonuló zenémnek.
Fábik Tibor