Sidi Péter mindennel tud lőni

A napokban véget ért zágrábi sportlövő világbajnokság legeredményesebb magyar versenyzője Sidi Péter volt, aki ezüstérmet nyert a nagyöbű sportpuska 60 lövéses fekvő számában, majd egy bronzéremmel is gyarapította éremarzenálját, amelyet csapatban Mlinkovics Tibor és Herczeg Szabolcs oldalán kisöbű sportpuskában ért el.

"Soha rosszabb szereplést nem kívánhatok magamnak" - kezdte Sidi Péter, amikor az [origo] megkereste a versenyzőt a világbajnokságot követően. "Igaz, voltam már eredményesebb is, de nem lehet okom panaszra. Talán ha egy picit szerencsésebb vagyok a nagyöbű sportpuskában, akkor aranyéremnek is örülhettem volna, hiszen a cseh Lubos Opelkával mindketten 599 kört értünk el, csak az döntött a javára, hogy én az utolsó körben lőttem egy kilencest, míg a riválisom előbb, és a szabályok szerint így övé lett az aranyérem."

- Viszont az ön nevéhez fűződik a magyar csapat első olimpiai kvótája.
- Elégedetlenség nincs bennem, és amikor a pekingi utat megkezdtem, akkor az egyik célom az volt, hogy én legyek az első, aki biztosan ott lesz a kínai fővárosban. A vágyam teljesült, és így mindhárom számomban elindulhatok az ötkarikás játékokon.

- Van köztük kedvenc?
- A szívemhez talán a legközelebb a légpuska áll, mert a legtöbb aranyérmet ebben értem el, de kedvelem a 60 fekvő és a 3x40-es összetett kisöbű versenyszámokat is, mert érdekes módon már mindegyikkel nyertem olimpiai kvótát. Sydneyben és Athénban is, így már a harmadik olimpiámra készülhetek.

- Ez mekkora könnyebbség?
- Talán abból a szempontból hatalmas előny, hogy így kedvemre állíthatom össze a hátralévő két év versenyeit. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy lazsálni fogok, mert minden viadalon úgy indulok: a dobogó a célom. Az összes világversenyen rajthoz állok, és keresni fogom a lehetőségeket, hogy minél komolyabb ellenfelekkel mérkőzhessek meg, mert csak így fejlődhet az ember. Éppen ezért még idén elindulok a Világkupa-döntőn, amelyet Spanyolországban rendeznek meg, itt csak a topversenyzők indulhatnak.

- Mindig sportlövő szeretett volna lenni?
- Nem, számtalan sportágat kipróbáltam, mígnem 14 évesen az egyik barátom unszolásának eleget téve végül - miután komáromi vagyok - a helyi lőpályán találtam magam. Otthon már céloztam légpuskával, tehát valami fogalmam volt a fegyverekről, de nem is a tárgyak szeretete, sokkal inkább a társaságnak estem rabul, nem csoda hát, ha ott ragadtam. A kiváló hangulat mellett természetesen nagyon sokat edzettünk is, és ami számomra még pozitívum volt, hogy a tanulással könnyen összeegyeztethető volt a sport.

- A továbbiakban azonban nem az iskolára, hanem egy rokonsportágra fókuszál. Beavatna a részletekbe?
- Nem árulok el nagy titkot: a számszeríjászatról van szó. Amolyan kiegészítő sportág ez, amelyben ugyanúgy rendeznek világversenyeket, mint a lövészetben. A világbajnokságot a szomszédos Ausztriában rendezik, ahol aranyérmes szeretnék lenni.

Tomka Tivadar