Németh Iván a vb-aranyat is kibirkózta

Németh Iván alig két hónap leforgása alatt előbb junior Európa-bajnok, majd Guatemalában korosztályának világbajnoki aranyérmese lett a kötöttfogású birkózók 96 kilogrammos mezőnyében. A húszéves sportoló teljesítménye egyedülálló a honi birkózás történelmében.

- Amikor legutóbb az Európa-bajnoki aranyérme után beszélgettünk, megígérte, hogy Dél-Amerikában is első lesz. Ezt jóslási vagy inkább birkózó tehetségének köszönhette?
- Szerintem leginkább annak a felfokozott várakozásnak, ami magammal szemben dolgozott bennem. Pedig a felkészülésem kevésbé sikerült olyan jól, mint az Eb előtt, és ez bosszantott.

- Mi volt a gond?
- Nagyon kemény edzőtáborban vettünk részt Oroszországban és Magyarországon is, de sem a birkózás, sem az erőnléti feladatok mentek jól. Az Eb előtt például, amikor elvégeztem a súlyzós edzéseket, 110 kilogrammal szakítottam, aztán a vb-t megelőzően viszont csak 102 kiló jött össze. Az ellenfelek, vagy inkább az edzőpartnerek is elfogytak a súlycsoportomból, sérülés és egyéb dolgok miatt. Szóval nem volt zökkenőmentes az elmúlt három hét. Aztán amikor elutaztunk Guatemalába másfél héttel a vb előtt, megkaptuk szállásunkat, amire azt mondták, ideiglenesen lesz csak a miénk, mert mire a versenyek megkezdődnek, átmehetünk egy kényelmesebbe. Persze mondanom sem kell, ez nem így történt. A kényelem nem is érdekelt volna, hiszen mindannyian jártunk már rosszabb szállóban, csak a távolság zavart, mert így fél órával többet kellett utaznunk a sportcsarnokba, és 30 perc a reggeli alvásnál tényleg sokat számít. Az is érdekes volt még, hogy minden utcasarkon fegyveres katonák jártak-keltek. Az ott lakók mondták, hogy a közbiztonság miatt.

- A viszontagságok ellenére magabiztosan nyert a világbajnokságon. Könnyebb megméretés volt, mint az Eb?
- Ezt így nem jelenteném ki, bár az eredmények alapján fináléig tényleg mintha könnyebben jutottam volna el, mint Szombathelyen. Először egy grúzzal Mzechabuki Jikiával kezdtem, nem okozott gondot a fiú, őt a kazah Lurkmakhan Tynaliev követte, ő ellene melegedtem be igazán. Szükség is volt rá, mert az elődöntőben a belorusz Yuri Dabko állt velem szemben, aki jó képességű birkózó, de nagyon elfáradt, és állóképességben nem tudta felvenni velem a versenyt. A döntőben az ukrán Oleg Kryoka várt rám, az Eb 7. helyezettje és tartott tőlem, talán fejben azért bírtam jobban a csatát.

- Példa nélküli tettet vitt véghez, hiszen ugyanabban az évben még soha senki nem nyert a junioroknál Európa- és világbajnokságon is aranyérmet.
- Ezt akkor tudtam meg, amikor a repülőtéren leszálltunk a gépről, és a szövetségtől már ott kaptam egy arany babérkoszorút. Rendkívül boldog vagyok, de higgye el, ez egyáltalán nem motivált, csak az, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsak a szőnyegen. Persze, most jól esik egy kicsit pihenni és hallgatni a dicsérő szavakat, de túlzásba nem vittem az ünneplést. Fradista birkózótársaimmal csaptunk egy szolid bulit az Üllői úton, aztán másnap Lőrincz Tomiékkal.

- Pedig most az öné lehetne a világ.
- Igen ám, de a héten már a Bundesliga harmadosztályában fogok birkózni.

- Ahol gyanítom, már lelkesen várják a friss világbajnok társat.
- Remélem, hogy így lesz, és segítségére lehetek a csapatnak, hiszen az eredmények és az anyagiak miatt sem mindegy, miként produkálok.

Tomka Tivadar