A sakkozás 13. világbajnoka, Garri Kaszparov cikkének bevezetőjében már igen határozott megállapítást tesz: "Napjainkban botrányra van szükség ahhoz, hogy az intellektuális sport megjelenjen a hírek között. Erre jó például szolgálnak az oroszországi Elisztában történtek. Az orosz Vlagyimir Kramnyik és a bolgár Veszelin Topalov meccse azután jött létre, hogy 1993-ban én és kihívóm kiléptünk a FIDE keretei közül, és megpróbáltunk a sakkból igazi profi sportot csinálni. A Kramnyik-Topalov 12 játszmás párosmérkőzésének első négy partija kevés figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban. Minden megváltozott, amikor a bolgár arra panaszkodott, hogy Kramnyik túlzottan is gyakran látogatja a mellékhelyiséget, magatartását gyanúsnak nevezte, és a mérkőzés félbeszakítását helyezte kilátásba " - tájékoztatta olvasóit Kaszparov.
Az orosz exvilágbajnok ezután részletesen leírta a zsűri döntését, illetve, hogy Kramnyik nem játszotta le a párharc ötödik partiját, ahol végül vesztesnek nyilvánították. A tiltakozás titkos indoka lehetett, hogy Kramnyik valamiféle segítséget kap a mellékhelyiségben. Az utóbbi időben számtalan olyan cikket lehetett olvasni, hogy a mikroszámítógépek az adatátvitel gyors fejlődésével milyen fantasztikus eredményeket értek el. Sakkversenyen is előfordult, hogy valaki "megbukott" a segítség igénybevétele miatt. Kaszparov megjegyezte, hogy a tiltakozás pillanatában Kramnyik 3-1-re vezetett, bár győzelmeit inkább ellenfelének bizonytalan játékának köszönhette.
"A tragédia különös iróniája, hogy az elmúlt másfél évben Topalov maga volt célpontja olyan hangoknak, hogy játék közben csal, számítógépet használ. Bizonyítékot erre nem találtak, de néhányan kísérőinek furcsa viselkedésére hívták fel a figyelmet, s Topalov váratlan előretörésére visszavonulásom óta" - jegyezte meg az orosz exvilágbajnok.
Kaszparov részletesen írt az 1972-es reykjavíki Szpasszkij-Fischer párharcon történtekről, az elmúlt péntekig az amerikai nagymester volt az egyetlen, aki játék nélkül vesztett világbajnoki döntőn. Még mindig nehéz arra választ adnia, hogy pontosan mi is történt Anatolij Karpov elleni első, 1984/85-ös mérkőzésén, amikor a címvédő már 5-0-ra vezetett a hat győzelemig zajló viadalon, majd a 48. játszma után már csak 5-3-ra. Karpov már hónapok óta nem nyert partit, amikor mindkettőjük kimerültségére való hivatkozással félbeszakították a küzdelmet.
Kaszparov úgy ítéli meg, hogy a Kalmükiában történtek azt jelentik, hogy a professzionalizmus teljesen eltűnt a sakkból. Bírálta a FIDE elnökét, Kirszan Iljumzsinovot, hogy a címegyesítő mérkőzésre nem talált más helyszínt, illetve a FIDE-vel egyetlen komoly szponzor sem kíván együttműködni. Kaszparov élesen kritizálta Iljumzsinovot a zsűri összetétele miatt, s ebben összecseng véleménye Anatolij Karpovéval, illetve e sorok írójának már korábbi megjegyzésével. Kaszparov nem kímélte Kramnyikot sem, aki nem adott módot számára a visszavágóra a 2000-ben elszenvedett vereségéért. Elkeseredettségének adott hangot, amiért a Nemzetközi Sakkszövetség vezérkarai és a vezető nagymesterek az utóbbi időben bántóan kevés intelligenciáról tettek tanúbizonyságot. Ennek fizetik meg az árát, kicsinyességük és illetéktelenségük lett a témája az újságoknak szerte a világon.
Verőci Zsuzsa