Ha minden jól megy, talán teljes létszámú gárdával vehetnek részt az asztaliteniszezők a pekingi olimpián: a hölgyeknél igen jó az esély arra, hogy egyéniben és csapatban is asztalhoz léphessenek legjobbjaink, a férfiaknál pedig a legjobb úton haladnak e cél elérése felé (különösen, ha sikerül elérni, hogy Magyarország rendezze a kvalifikáció legfontosabb állomásának számító 2008-as pót-világselejtezőt).
Amint a Magyar Olimpiai Bizottság soros sportági konzultációján elhangzott, a pingpongosoknál folyamatos a kvalifikációért folytatott küzdelem, elvégre a pekingi helyeket és a pótselejtezők kiemeléseit a világranglista-helyezés alapján osztják. A lányoknál Tóth Krisztina most egyenes ágon jutna be az olimpiai mezőnybe, de hogy a jelenlegi 17. pozícióját megtartsa, a tavalyi, elsőrangú eredmények megismétlésére lenne szükség.
Rajta kívül Póta Georgina és Lovas Petra pályázhat a pekingi részvételre - jó eséllyel. Persze, a lányoknak könnyebb, hiszen az itthoni fiúk kiváló edzőpartnerek: a magyar középjátékos is olyan szinten játszik, mint a világranglista elején álló nők - ahogy Juhos József igazgató fogalmazott: "Ez azóta sem változott sokat, hogy én nem túl nagy klasszisként öt fórt adtam Magos Jutkának..." -, azaz az edzőpartnerség megoldott, ellentétben az uraknál. Ott jóval nehezebb a megfelelő szintű tréningtárs megtalálása, épp ezért a kőkemény munka lehet a továbblépés alapja.
E tekintetben pedig nincs probléma: Harczi Zsolt szövetségi edző fanatizmusa teljes átragadt a két legnagyobb reménységre, Volper László szakágvezető közölte, sosem szokott elkésni, de az utóbbi időben "egyszer sem sikerült elsőként az edzőterembe érnem, mert bár kilenckor kezdenénk, Zsolték már negyed kilenckor ott ütnek."
Jakab János és Zwickl Dániel elszántsága bámulatos, az edzésmennyiség a régi, Berczik-féle időket idézi, úgyhogy Volper a válogatott mellett eltöltött 35 év tapasztalata alapján mondja, a két ifjúnak igen jó esélye van arra, hogy kijusson Pekingbe.
Annál is inkább, mert hála a szövetség biztos anyagi hátterének, a legjobb játékosok nemrég két hetet tölthettek Ázsiában, és a kínaiakkal közös edzőtáborban rendkívül értékes tapasztalatokat szereztek. Ennek érzékeltetésére legyen elég annyi, hogy míg egy korábbi meccsen itthon 3:1-re veszítettünk a lengyelek ellen, a kínai utat követően idegenben ugyanilyen arányban sikerült visszavágnia férfiegyüttesünknek. De a hölgyeknél is érezhető a hatás, Fülöp István szakágvezető finoman utalt arra, hogy a kinti edzések két és fél órás, szünet nélküli játéka még az egyik, addig kevésbé szorgalmas klasszisunk akaratát is megacélozta, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy legyen női csapatunk az olimpián (ne feledjük: a csapat vb-n hatodikként végeztek Tóthék).
Ugyanakkor Juhos József nem mulasztotta el megjegyezni, hogy bár a kép idilli, az egyesületek feltételei kritikán aluliak. "Ha a Statisztikában Ormai Lacival történne valami, vége lenne a klubnak, és bezárhatnánk a női szakágat. A férfiak legfontosabb egyesületében, a BVSC-ben is óriási bajok vannak. Ezt csak azért mondom, mert ma hiába jó minden, rettenetesen törékeny az alap: a lehetőségekhez képest hihetetlenek az eredmények, de nem biztos, hogy jövőre is ilyen szépeket mondhatunk. A jó versenyzőkkel a klubjaik helyett is tudunk törődni, de nem látszik, hogy akár öt évre előre garantált az egyenletes, kiemelkedő szereplés."