Lékó Vk-győzelemmel hangolt Kramnyikra

A rapid Világkupa megnyerésével Lékó Péter remekül kezdte az esztendőt. Odesszában a közönség kedvence volt,  a sorsdöntő utolsó meccsen sem érezte azt, hogy olimpiai bajnok ellenfele, Vaszilij Ivancsuk a hazai pálya előnyével játszhatott volna. Nagymesterünk a kritikus pillanatokban is remekül koncentrált, felkészülése jól sikerült. Csak három napot pihen és edzőtáborba vonul, hogy készüljön a Merelia-Linares szuperversenyre.

A monacói rapid verseny után április második felében Miskolcon Vlagyimir Kramnyikkal vív nyolcjátszmás rapid meccset. "Fantasztikus volt a Világkupa rendezése, feleségemnek, Szofinak nagyon tetszett az első helyezésért járó aranyozott "rózsacsokor", mindent elkövettem, hogy megnyerjem" - nyilatkozta nagyon boldogan Lékó Péter hazaérkezése után a repülőtéren.

Kedden este többen is megcsodálták a Ferihegyi repülőtéren a rapid Világkupa győztesének, Lékó Péternek a kezében azt a "csokrot", amelyet első helyezéséért kapott. A viadal 16 résztvevőjét jelképezi a díj, tizenöt aranyozott és féldrágakővel díszített kisebb rózsafejből "nő ki" a győztes, és legnagyobb örömünkre az ukrán Pivdenny Bank elnöke, Vagyim Morohovszki a záróünnepségen a remekművet Péternek nyújthatta át. A patinás Londonszkaja Hotel dísztermében mintegy ötszáz néző, az interneten pedig sakkrajongók milliói követték nagy érdeklődéssel a kieséses rendszerű Világkupa döntőjét, Lékó Péter és Vaszilij Ivancsuk csatáját.

- Milyen érzésekkel játszotta a hazai pálya előnyét élvező Ivancsukkal a sorsdöntő meccset?
- Meglepő módon a nézők kezdettől fogva drukkoltak nekem. Ezt elsősorban a novemberi Tal-emlékverseny megnyerésének köszönhettem, és annak az interjúnak, ami velem készült a torna után a tekintélyes szaklapban, a "64"-ben. Tárt karokkal vártak engem és Szofit, és ez meglátszott a játékomon is.

- Három különböző időbeosztásra is készülnie kellett, rapid, villámparti, vagy éppen a "hirtelen halál" összecsapás. Mit érzett a döntő pillanatokban? Az elődöntőig minden sima volt.
- Lehetett tudni, hogy Borisz Gelfanddal nehéz meccsem lesz. Mindig csak a következő játszmára koncentráltam. A felkészüléskor azért két partira is gondolni kellett, s a megnyitás megválasztását, a követendő taktikát meghatározta az első parti kimenetele. Az első két fordulóban tényleg nem volt gondom, a világos partikat simán hoztam.

- Nagyon izgalmas volt az elődöntő, amit Borisz Gelfanddal vívott.
- Ő már 15 éve a világ egyik legjobbja, hatalmas küzdelem volt, és nagyon örültem, amikor a végén megnyertem a meccset. Nagyon fontos volt lélektanilag, hogy a moszkvai tornán végre sikerült őt legyőznöm. Sötéttel tudatosan felvállaltam a bonyodalmakat, pedig tudtam, hogy ellenfelem jobban felkészült ezekben a varikban. Minden lépésnek fokozott súlya volt, ezért lassan játszottam. Az első játszmában elkerülte az örökös sakkot, mert kevesebb időm volt, de fordult a kocka és sajnos túl gyorsan leütöttem a minőséget Bcd8 helyett. A végén úgy éreztem, hogy legjobb, ha lépést ismétlek. A versenyen az volt a szabály, hogy nem lehetett döntetlent ajánlani. A második rapid játszma remi lett, majd az első villámpartit megnyertem egy remek támadással, és következett a negyedik játszma, ahol már-már nyeregben érezhettem magam, aztán sikerült gyalogelőnnyel "öngólt" rúgni. És következett a "hirtelen halál" összecsapás.

Izgalmas elődöntőt nyert Borisz Gelfand ellen

- Ki választott színt?
- Gelfand átengedte nekem a választást, és "szerencsémre" a bíró azon kezére mutattam rá, ahol a világos gyalogos volt, tehát én választhattam színt. Még a negyedik játszma balszerencsés elvesztése járt az agyamban, de döntenem kellett, és pár másodperces hezitálás után a sötétet választottam. Praktikus döntés volt, hiszen Borisz repertoárjában nagyon masszív szisztémák vannak, az 1 perc plusszt kevésnek éreztem világossal... Igazam lett, de nagyon megkönnyebbültem, amikor ellenfelem engedélyezte f4-en a minőségáldozatot. Gelfand is érezte, hogy nincs többé esélye, és dicséretére szól, hogy kevés időm dacára sem próbálkozott olyan trükkel, hogy megpróbáljon "leejteni", ami azért a viadal egyik-másik játszmájában előfordult. Gelfand a meccs végén nagyon sportszerűen elismerte, hogy jobban játszottam, és megérdemeltem a döntőbe jutást.

- Mivel töltötte az időt a döntő előtt, készült a mérkőzésre?
- Inkább pihentem, hiszen nem tudhattam, hogy az Ivancsuk-Radzsabov párharc kinek a javára dől el. Majd megtudtam, hogy az ukrán olimpiai bajnok lesz az ellenfelem, és ő aztán mindkét színnel mindent játszik.

- Meglepetés volt az Aljechin-védelem?
- Nem számítottam rá. Az első partiban fantasztikusan játszotta a középjátékot, nem engedélyezett semmi konkrét lehetőséget. Következett két sötét partim, divatos változatokat játszottunk, ahol állásom kissé passzív, de bombabiztos volt. Mindkét játszmát pontos játékkal elremiztem. Tudtam, ha ezt a két partit túlélem, akkor én jövök világossal, és ha megint Ajechint játszik... Egy utolsó játszma azonban sohasem egyszerű, különösen a Gelfand-meccs után. Láttam, hogy h4 után már nagy gondjai vannak, e5-re a cserét, majd Fg5-öt, jöhetett f6-ra Fe3 tempó, és Fxc5 után a b4-c5 előrenyomás miatt szétesett az állása.

Lékó Péter az Odesszában nyert trófeával, és feleségével, Szofival

- A versenyprogram összeállításakor tervszerűen áldozta fel Wijk aan Zee-t?
- Nem Odessza miatt áldoztam fel, hanem inkább a moszkvai Tal-verseny miatt, mert ott mindenképpen játszani akartam. Sok lett volna a Corus-torna és Linares együtt, és készülnöm kell a világbajnok-jelölti páros meccsekre is, és ezért nem mertem bevállalni az összes versenyt. Linares után játszom a monacói Amber-versenyen, majd következik egy nagyon fontos mérkőzésem Vlagyimir Kramnyik ellen.

- Amikor a megegyezés megszületett, hogy Miskolcon a következő párharcot Kramnyikkal vívja, akkor még nem tudtuk, hogy Vlagyimir megszerzi az abszolút világbajnoki címet Topalov legyőzésével, és ön éppen a rapid Világkupa megnyerésével kezdi az évet. Az esztendő egyik legrangosabb viadala lesz az összecsapásuk.
- Egy Lékó-Kramnyik meccs legutóbbi sikereink nélkül is nagy presztízscsata lenne, persze eredményeink csak fokozzák az érdeklődést. A rapid műfajban is mindketten jók vagyunk, és bevallom őszintén, hogy ez a siker még inkább megkedveltette velem. Odesszában fantasztikus volt a szervezés, és hasonló nagyszerű körülmények várnak ránk Miskolcon is.

Verőci Zsuzsa