Portisch: sakklegenda Wagner-áriákkal

70. születésnapját ünnepli Portisch Lajos, a Nemzet Sportolója, olimpiai bajnok, nyolcszoros világbajnokjelölt, kilencszeres magyar bajnok sakkozó. Húsz olimpián szerepelt, a Buenos Aires-i aranyérem mellett még három ezüstéremmel büszkélkedhet, valamint két bronzérmet is szerzett. Csapat-világbajnokságon egyszer ezüstérmes, Európa-bajnokságon három ezüst- és négy bronzéremmel gazdagította gyűjteményét, negyedszázadon keresztül a világ egyik legjobbja volt. A gratuláció, a jókívánság után pályafutásáról, a sakk ügyes-bajos dolgairól, a nagy szerelemről, a zenéről is beszélgettünk. Portisch Lajossal 1979-ben tegeződtünk össze, a zónaközi döntőn játszottunk együtt Rio de Janeiróban, s mindketten világbajnokjelöltek lettünk.

- Hogy készülsz a Szpasszkij elleni meccsre? Még a régi módszerrel, vagy már a születésnapodra kapott notebook segítségét is igénybe veszed?
- Borisz Szpasszkijnak nagyon széles a megnyitási repertoárja, játszik e4-gyet és d4-gyet is, de döntenem kell arról is, hogy magam mit játsszak világossal. A notebook még "pihen", be sem kapcsoltam.

- Nem szeretnélek megsérteni a kérdéssel, de mennyire követed a nagy tornák játszmáit, a megnyitáselméleti újdonságokat, vagy sokkal jobban bízol a saját szisztémáidban?
- Megnéztem a legutóbbi linaresi szuperverseny partijait is, ami érdekelt belőle, azt feljegyeztem, ami nem, azt gyorsan eldobom. Azért előfordul, hogy este sakkozom, reggel pedig kukázom, mert mégsem kellett volna kidobni. De ez így volt korábban is, néha komplett elemzések is landoltak a szemétkosárban, amikor nem váltották be a hozzáfűzött reményeket, aztán már hiába kerestem. Impulzív alkat voltam és vagyok. Előfordult, hogy nemcsak játszmalapot dobtam ki, hanem kottát is, persze kevesebbet, mint sakkanyagot. Tudom, hogy ez zenészek szemében nagy bűn, de azt is le lehet másolni.

- Már ne haragudj, de kottát miért?
- Ha valamit rosszul énekeltem, akkor haragomban.

- A születésnapi tornára melyik játszmád hadállását tennéd rá, melyik volt a legemlékezetesebb partid?
- Nem tudnék választani, mert oly sok szép partim volt, de a zenéből sem tudnék valamire voksolni, olyan gazdag a zeneirodalom.

- A legnagyobb bánatod?
- Ilyen ünnepélyes alkalmat nem akarok elrontani, de egyértelműen a Hübner elleni kritikus függőm. Azon a meccsen nem játszottam igazán jól, ez volt az utolsó esélyem.

- Milyen emlékeket őrzöl Szpasszkij elleni korábbi összecsapásaidról?
- Örülök, hogy találkozom vele. Tavaly Újvidéken Gligoric születésnapi rendezvényén ő szimultánozott, én Karpovval négyjátszmás párharcot vívtam. Akkor nem akart Karpoval játszani, de nem sokkal később legyőzte az orosz exvilágbajnokot. Borisz még mindig nagyon jól sakkozik, de nem akarok előre mentegetőzni. Szpasszkij egyébként használ számítógépet, az emlékezetes nők-veteránok meccseken mindig személyre készült, én nem, vagy kevésbé Nekem mindig az volt a fontos, hogy a legjobbnak vélt elemzéseimet játsszam meg, és kevésbé érdekelt, hogy ki ül a tábla másik oldalán. Szpasszkij a sakktörténelem óriási egyénisége, abszolút úriember, fantasztikusan képzett sakkozó, aki bármikor bármilyen változatot megjátszhat.

- Változatlan a véleményed, hogy a számítógép tönkreteszi a sakkot?
- Azt nem tudom megjósolni, hogy végérvényesen tönkreteszi-e, de amennyit használ, legalább annyit árt a sakknak.

- A sakk óriási teret kapott a számítástechnika fejlődésével, internetes sportág lett. Emlékezz vissza, hogy milyen nehéz volt egyes tornák partijait megszerezni, alig vártuk, hogy megkapjuk a "64" újságot.
- Megváltoztak az erőviszonyok, a középszerűség jóval közelebb került az élvonalhoz, a sakk népszerűsége hatalmasat javult. Jól emlékszem, amikor a Csuti két fiatal sakkozójával elemeztünk - én a táblán, ők az elemzőprogrammal -, akkor megdicsértek, hogy olyan jókat húzok, mint a számítógép.

- Én azért fordítva mondanám, a programok annyit fejlődtek, hogy nagymesteri szinten sakkoznak.
- A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy ki mikor és hogyan csal, amiről manapság annyit cikkeznek. A technika fejlődésével úgy látom, hogy megdől az én talán naiv teóriám, hogy a sakk jobbá teszi az embert. A sakkozók se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint más emberek. Hiszem azt, hogy a korrekt emberek vannak többségben, a becsületes játékosok. Ha az átkos komputer beleszól, az ördög keze van a dologban.