Hadfi, az elegáns bajnok

Az elmúlt heti belgrádi cselgáncs Eb-n csak az utolsó napon jött össze az érem versenyzőinknek, de az mindjárt arany lett. Hadfi Dániel a 100 kg-os súlycsoportban a tavalyi második helye után állhatott a dobogó tetejére, s a döntőben éppen azt az orosz Gaszimovot verte, akitől egy éve kikapott a tamperei fináléban. Ám a Honvéd 25 éves dzsúdósának most nem ő okozta a legtöbb gondot.

- Mennyire tudta magát függetleníteni attól, hogy az Eb végére az utolsó reménységünk maradt? S így az egész magyar csapat megítélése azon múlt, meddig jut.
- Nem mondhatnám, hogy ez különösebb terhet jelentett volna a számomra. Igyekeztem a saját mérkőzéseimre koncentrálni, és mindig csak arra, amelyik éppen következett. Természetesen nagyon örülök, hogy nekem most ilyen jól kijött a lépés, de amint az előző évek eredményei is mutatják, erős a válogatottunk, s szerintem legközelebb mások is odaérnek a dobogóra.

- A tavalyi Eb-ezüst után milyen célkitűzéssel utazott Belgrádba?
- Azzal, hogy most se jöjjek haza érem nélkül.

- Úgy tűnt, hogy nem is a döntő volt a legnehezebb meccse.
- Ez így igaz, az elődöntőben a holland Van der Geesttel jobban meggyűlt a bajom. A párizsi szuper Világkupán, amit sikerült megnyernem, már legyőztem a srácot, ám az edzője most nagyon jól felkészítette ellenem. A mérkőzésünk elején hatalmas rohamokat indított, és jelentős előnyre is tett szert, de sejtettem, hogy később elfárad, és akkor jövök én! S szerencsére sikerült is ipponnal nyernem.

- Mint ahogy a döntőben az orosz Gaszimov ellen is. Tartott tőle?
- Bevallom, hogy ha a másik elődöntőből választhattam volna, akkor inkább a fiatalabb grúz fiúval döntőzöm. Ő könnyebb ellenfélnek tűnt. De persze az is ott motoszkált bennem, hogy mégiscsak az lenne az igazi visszavágás a tavalyi Eb-ért, ha az oroszt verem meg a döntőben. S így lett igazi happy end.

- Azt tudta, hogy ezen az Eb-n először pénzdíjat is osztanak, és a győztesnek kétezerötszáz euró jár?
- A verseny előtt hallottam róla, hogy van pénzdíjazás, de ezzel úgy voltam, hogy egyik fülemen be, a másikon ki. Mert nem ez motivált, ez igazából már csak hab a tortán. Most utólag persze már azt mondom, hogy jól jött.

- Ugyan az Eb csak az első állomás volt az olimpiai kvalifikációs sorozatban, de a győzelemért kapott száz pont sokat nyom majd a latban a végelszámolásnál. Mondhatjuk, hogy fél lábbal már Pekingben van?
- Még ne mondjuk. Ez a száz pont kétségkívül nagy hátszelet ad, ám egyelőre nem számolgatok. Rengeteg Világkupán kell még helytállni, és mindig csak az éppen soron következő lebeg a szemem előtt, hogy azon minél jobban szerepeljek.

- Újdonsült Európa-bajnokként nagy ünneplést csapott?
- A buli éppen csütörtökre van betervezve, s remélem, mindenki ott lesz, aki kijött nekem szurkolni Belgrádba. Nagyon sokat segített a biztatás, s szerintem legalább ötvenfős magyar tábor tombolt, amikor nyertem. Jöttek ki cselgáncsozók, birkózók, haverok, és a lelátón szurkolt a barátnőm, Dégi Barbara is, aki a Vasas röplabdázója.

Együtt a sportág három aktív magyar Európa-bajnoka: Ungvári Miklós és Braun Ákos gratulál Hadfinak

- Kedden az egyik reggeli televíziós műsorban volt vendég, és felettébb elegánsan feszített a vasalt öltönyében. Beülhetett volna a stúdióba melegítőben is, ahogyan sok sportoló teszi.
- Úgy gondoltam, hogy mindenképpen kijár ez a tisztelet a nézőknek és a műsorvezetőnek, de egyébként is szeretek elegánsan öltözködni.