Kramnyik: Enyhén szólva is idiótáknak néznek bennünket

A sakkozás világbajnoka, Vlagyimir Kramnyik hétfőn kora este Párizsból érkezett hazánkba, és a Ferihegyi repülőtérről rövid pihenő után azonnal Miskolcra utazott, hogy nyolcjátszmás rapid párosmérkőzést vívjon Lékó Péterrel. Az orosz világelső és az elsőszámú magyar nagymester párharcának színhelyén, a Miskolci Nemzeti Színházban kedden tartják meg az ünnepélyes megnyitót és a sorsolást, a küzdő felek szerdán ülnek először sakkasztalhoz. Régi ismerősökként Kramnyikkal végigbeszéltük az autóutat, többek között arról, hogy miért fontosabb egy jó parti az eredménynél is, miért idegesebbek nála az ellenfelei, milyen hatással van a számítógép a sakkozásra, és hogyan lett háború a Topalov elleni világbajnoki döntőből.    

Lékó-sakkiskola Miskolcon

- Hat év után ismét hazánk vendége. Hogy érzi magát Lékó Péter elleni harmadik párosmérkőzése előtt?
- Nagyon örülök neki, hogy ismét megmérkőzhetek Péterrel. Komolyan készültem az összecsapásra. Remélem, hogy megőriztem monacói jó formámat, sikeresen játszottam az Amber-versenyen. Nehéz mérkőzés vár rám, Péter kitűnő sakkozó, az ő stílusa ideális párosmérkőzésekre. Jól emlékszem, hogy 2001-ben, a Budapesten vívott párharcunk is nagy küzdelmet hozott. Számomra a legfontosabb, hogy jó partikat játsszam, persze nem tagadom, hogy az eredmény is számít. A meccs egyik állomása felkészülésemnek, hiszen szeptemberben nyolcfős világbajnoki döntő vár rám. Már régen eldőlt, hogy játszom Mexikóban.

- Nagyon sok sakkozó a sorsdöntő játszmákat messze tudása alatt játssza. Ön utóbbi versenyein valamennyi fontos partit megnyerte, gondoljunk csak a brissagói, Péterrel vívott világbajnoki döntőjére, vagy éppen Veszelin Topalov elleni párharcának finisére.
- Nagyon fontos a lélektani felkészülés. El kell tudni fogadni az esetleges vereség tényét is. Sok helyen olvashatjuk a szakirodalomban, hogy nem szabad a vereségre gondolni. A sorsdöntő játszmákat valóban elég nyugodtam játszom, hiszen pályafutásom során én már sok mindent elértem. Elvesztek egy meccset, nem nyerek meg egy versenyt, ebből még nem lesz tragédia. Az utóbbi évben azt a célt tűztem ki magam elé, hogy igazi örömöt jelentsem számomra minden játszma, nem az a legfontosabb, hogy mindent megnyerjek. Ellenfeleim jóval idegesebbek, szinte összeroppannak a feszültségben.

- A világbajnoktól azt várják, hogy legyőzhetetlen legyen, hogy minden versenyt megnyerjen.
- Én ezt megértem, de az utóbbi években rendkívül kiegyensúlyozott lett az élmezőny, s egyetlen sakkozót sem találni, aki minden tornán a legjobb formában játszott volna. A sikeres periódusokat gyengébb időszak követi. Már elég régen vagyok világbajnok, s kezdetben a cím bénítóan is hatott rám, mindenki csak a győzelmet, a győzelmeket várta tőlem. Nem tagadom, hogy minden tornán úgy veszek részt, hogy az első hely megszerzését tűzöm ki célul, de sikerült megszabadulnom attól a nyomástól, ami a világbajnoki cím megszerzése után rám nehezedett. Nem lehet igazán sikeresen, jól játszani, ha csak az eredményre gondolsz.

- Nagy változás életében, hogy december végén megnősült, azóta Párizsban él. Mért nem kísérte el önt felesége erre a mérkőzésre?
- Marie a nagy tekintélyű Figaro újságnál dolgozik, vezércikkeket ír, és a francia elnökválasztási harc közben lehetetlen volt elutaznia, noha szívesen látogatott volna el Magyarországra. Az esküvőnk megszervezése korántsem volt egyszerű, úgy éreztem magam, mintha két szuperversenyen vettem volna részt, ezért különösebben nem is bánkódtam, hogy a januári Wijk aan Zee-i tornán a három győztes mögött végül félpontos hátránnyal veretlenül negyedik lettem.

- Ki most az edzője, kik dolgoznak az ön stábjában? Vagy ez hadititok?
- Természetesen ez nem publikus, neveket nem is mondanék, többen vannak. Kicsit megújítottam a csapatomat. Az élsakkozók közül többen annak a hívei, hogy állandó szekundánsokkal dolgoznak, én 2-3 évente cserélek, néha változtatásra kényszerülök. Sokáig dolgoztam együtt például Jevgenyij Barejevvel, ő most sakkiskolát nyitott, érthetően nincs ideje, energiája a közös munkára. Úgy gondolom, hogy szükség van a frissítésre, amikor új embereket vonok be a munkába más ötleteket, új lendületet kapok. A rutinszerű munka helyett pezsgővé válik az elemzés, felkészülés. Világbajnoki döntőre készülés nemcsak számomra nagy teher, de a szekundánsoknak is, hihetetlen energiákat emészt fel. Soha nem válunk el haraggal, kölcsönösen profitálunk az elvégzett munkából.

- Borisz Szpasszkij nemrégen kritikát is megfogalmazott önnel szemben, hogy világbajnokként nem elég aktív, többet kellene szerepelnie.
- Érdekes, hogy éppen ő mondja, hiszen oly sokszor hallottuk tőle, hogy mekkora teher volt számára a világbajnoki cím. Az a három év pályafutása talán legrosszabb korszaka volt. Borisszal gyakran találkozom, közel lakunk egymáshoz. Úgy gondolom, hogy vannak kötelező feladataim, ezeket teljesítem. Egy-egy verseny közben azonban nem lehet szponzorokkal tárgyalni, megosztani a figyelmet, ez az eredményesség rovására megy. Bevallom őszintén, hogy bennem nincs akkora energia, nem élek akkora intenzitással, mint Garri Kaszparov.

- Sokan féltik a sakkozást a számítógépek, a programok térhódítása miatt. Mennyire használja ön és csapata a komputert?
- Biztos vagyok abban, hogy számítógép nélkül könnyebb lenne az életünk, a sakkozóknak, a sakkrajongóknak is érdekesebb lenne. Természetesen nem tudjuk megállítani a fejlődést. Nagyon jó lenne, ha kizárólag csak az információk minél gyorsabb begyűjtése lenne a cél. Most sokkal többet kell dolgozni, mint amikor én sakkozni kezdtem. Nem lehet lemaradni, a hihetetlen mennyiségű információt fel kell dolgozni. Ez az élsakkozók számára nagy terhet jelent, és a sakkversenyek is valahol vesztettek abból a légkörből, ami korábban jellemezte a tornákat. Szinte minden pillanatban kontroll alatt állunk, elemzőprogramokkal nézik a játszmáinkat, enyhén szólva is idiótáknak néznek bennünket, amikor egy-egy lépésen 20 percet is gondolkodunk, amikor a Rybka, vagy éppen a Fritz pár másodperc alatt sugallja a megoldást. Biztos vagyok abban, hogy játszmáink színvonala nem rosszabb, mint korábban, de valahol a mi nimbuszunk csökkent.

- Milyen tanácsokat adna a fiataloknak?
- Erre nem könnyű válaszolnom, a sakkozás megszerettetése, a fiatalokkal való foglalkozás hihetetlen elhivatottságot igényel. Nem véletlen, hogy nem a legjobb nagymesterek a legjobb ifjúsági edzők. Az önálló munkának óriási jelentősége van, nem szabad csak a komputerre hagyatkozni, sokat kell elemezni. Ne felejtsük, hogy milyen nehéz volt korábban információkhoz jutni, micsoda ünnep volt, amikor félévente megjelent a Chess Informant a legérdekesebb játszmák elemzésével. Úgy gondolom, hogy a számítógép sokat segít. Egyes középjátékok tanulmányozása mennyivel egyszerűbb lett, pillanatok alatt játszmákat gyűjteni például egy adott gyalogszerkezetre, egy támadásvezetésre. Végjátékokra gyűjtés, megnyitáselméleti újdonságok, de mindez nem helyettesítheti az elemzést, hiszen játszma közben már nem súg a program. Még megvannak a régi, kézzel írt elemzéseim. Hogyan egészítettem ki az egyes változatokat. Egy-egy megnyitási variáció kidolgozása akár fél évig is tartott, most mindent felgyorsult. Sokat fiatalodott az élmezőny. Gondoljunk csak Karjakinra, Carlsenre, az ő gyors felfutásuk is a számítógépeknek köszönhető.

- Az elisztai világbajnoki döntő után Wijk aan Zee-ben mérkőzött meg először Veszelin Topalovval. A parti előtt és a játszma befejezése után is elmaradt a kézfogás.
- Egyikünk sem erőltette. Etikai normák vannak, s ezeket Topalov Elisztában súlyosan megsértette. A világbajnoki döntőn történtekben kétségkívül menedzsere, Danailov játszotta a főszerepet, de Topalov sem ötéves gyerek, aki ne mondhatta volna, hogy eddig és ne tovább. Én sakkozni mentem, s olyan háborúba keveredtem, amelynek kevés köze volt a sakkhoz. Ocsmány hadviselés folyt ellenem, s egyértelmű, hogy kidolgozott haditervük volt, ki kell zökkenteniük a nyugalmamból, másképp nem tud legyőzni. A párharc elején kis szerencsém volt, s ez csak fokozta elszántságukat. Kis híján célt értek, amikor nem voltam hajlandó a megváltozott körülmények hatására asztalhoz ülni az ötödik partiban. Szerették volna, ha félbeszakad a meccs. Nevetséges vádakat fogalmaztak meg, nem volt könnyű ezután a meccsre koncentrálnom, nagyon örülök annak, hogy végül megnyertem a döntőt, amely pályafutásom legnehezebb csatája volt, mert nemcsak a sakktáblán zajlott.

Verőci Zsuzsa