Bárdosi örökre lepofozta magát a szőnyegről

A hétvégi birkózó-bajnokságon Bárdosi Sándor olimpiai ezüstérmes birkózónk nem sportteljesítményével, hanem újabb balhéjával szerzett hírnevet. A kötöttfogásúak 84 kilogrammos döntőjében ököllel arcul csapta az őt legyőző Fodor Zoltánt, aki vérző fejjel és bedagadt szájjal vehette át aranyérmét a dobogón. A váci birkózó már többszörös visszaeső, elég csak a tavalyi csapatbajnoki összecsapásokat említeni, amikor éppen a Nemzeti Sportcsarnokot rendezte át egy általa sérelmezett bírói ítélet miatt. Akkor egy éves felfüggesztett büntetést kapott. Most végleg elszakadt a cérna.

- Több napot aludva az eseményekre, hogy érzi magát?
- Őszinte legyek? Felszabadultam! Persze a tettemre nem vagyok büszke, mert semmiképp sem egyeztethető össze a sporttal, de most már eldöntöttem, hogy befejezem a birkózást örökre, és bár beszélgetni még sok emberrel szeretnék, tudom, számomra nincs visszaút.

- Nagyon hirtelen jött ez a visszavonulás. Nincs mögötte olyan szándék, hogy így megússza a büntetést?
- Már ezt is hallottam, de nem foglalkozom vele. Csupán besokalltam. Taglalhatom, hogy az új szabályrendszer, amelyet kitaláltak, nagyon rossz. Ráadásul nem is közönségszórakoztató. Tudja, hogy hány világeseményesen voltunk, ahol vb-n, Eb-n a rendezőknek azt kellett a belátogató szurkolóknak elmagyarázni, hogy 1-1-es végeredménynél, miért Józsi nyer és miért nem Pisti?! Nonszensz! A birkózás küzdősport, ahol a látványnak, a fifikának, a tudásnak és a szorgalomnak egyaránt nagy szerepe van.

- Sokan éppen a szorgalmával nincsenek megelégedve.
- Tény, hogy soha nem voltam az a birkózó, aki még háromszor jelentkezett, hogy hadd fussa körbe a tatai tavat, mert annyira jó. De amikor kellett, mindannyian megfeszültünk. Az idei évben sem volt ez másképp.

- Ön mégsem a válogatott tagjaival edzett. Miért?
- Meg még néhányan... A szövetségi kapitány néhányunknak felajánlotta, hogy készülhetünk a klubunknál. Nem is volt ezzel semmi gond, csak a szerencsével. Az a fránya korong, amely akár egy mérkőzés végeredményét is eldöntheti, nálam soha nem arra fordult, amerre nekem jó lett volna.

- Ez még nem ok a pofozkodásra.
- Persze, hogy nem ok, csak ilyenkor lemegy a függöny. Fodor Zoltán, aki az ellenfelem volt a döntőben, tipikus tüskés, védekező sportoló. Nem áll oda birkózni, és ez pokoli bosszantó. Valóban, a végén a fogadalmaim ellenére sem türtőztettem magam.

- A szülei mit szóltak?
- Ők inkább azt kommentálták, amikor bejelentettem, hogy abbahagyom. Mindketten azt mondták, számomra egy új élet kezdődik, ami nem hasonlítható össze a birkózással, de meg kell állnom a helyem.

- Tényleg végleg szakított a birkózással?
- Azért nem teljesen, hiszen csak úgy 25 évet az ember nem téphet ki az életéből, de más formában szeretnék a sportághoz közel lenni.

- Mint például?
- Nem gondoltam még végig. Mindenhez idő kell. Érdekel a ketrecharc, a K1, belekóstolnék mindenbe, természetesen csak sok edzéssel.

- És a szumó?
- Jön az Eb júniusban. 2005-ben a 85 kilogrammosok aranyérmét nyertem meg, most ismét indulni fogok, szeretnék minél jobb eredményt elérni. Látja, és ha ott megvernek, biztosan nem fogok pofozkodni, mert tudom, hogy a jobb győzött le, és nem holmi rulettasztalon dőlt el a sorsom.

Tomka Tivadar