Bladesnek hosszú tárgyalások után aztán sikerült elérnie, hogy John Romans Williammel megverekedhessen a WBC latin félnehézsúlyú bajnoki övéért, és ez nagy lökést adott a karrierjének. A meccs azonnal bekerült az ESPN2 televíziós csatorna "Tuesday Night Fights" fedőnevű gálasorozatába, mi több, a hammondi gála második számú főmérkőzésévé lépett elő.
Ráadásul utóbb nagyon jó kritikát kapott, az espn.com értékelése szerint "elképesztően meleg félnehézsúlyú ütközet" volt, amelyben csak úgy záporoztak az ütések. Blades hatalmas tempóban kezdte a meccset, majd Williams átmeneti feltámadását visszaverve a hetedik menetben ütészáport zúdított rá, amit George Ortiz bíró megelégelt, és kihirdette a TKO-sikerét.
Statisztikusok utóbb kiszámolták, Blades menetenként több mint 100 ütést indított, ami ebben a súlycsoportban óriási szám. Az amerikainak ez volt a harmadik címmérkőzése, és az elveszített első (Nick Cook verte meg pontozással) a második, amelyet jóval a tervezett menetszám előtt zárt le. William előtt Kevin Millerrel már a harmadik menetben elbánt, és azzal a 2004-es győzelmével az NABC cirkálósúlyú bajnoka lett.
Jelzésértékű, hogy Blades néhány éve még egy kategóriával feljebb vitézkedett, de félnehézsúlyba fogyva is megtartotta az ütőerejét. Ami pedig még fontosabb: a motivációját is. Tisztában van vele, hogy neki még egyszer nem lesz ekkora esélye világbajnoki övet szerezni, hiszen menedzser és promoóter nélkül szinte elképzelhetetlen, hogy valaki jó helyre kerüljön a világszervezetek rangsorában.
Neki most erre a 15. helyre, illetve a június 16-i meccsre kell feltennie mindent. "Példát akartam mutatni a jelen és a jövő bunyósainak, hogy ha keményen kiállunk az igazunkért, akkor tisztességes ajánlatot is kaphatunk" - mondta az Erdei elleni meccsről szóló szerződése aláírása után Blades.
"Sokakat meglepett, hogy az elém tett szerződés minden részletét megértettem. Az én bőrömre megy ki a egész, akkor azért megértik, hogy szeretném tudni, milyen vásárra is viszem valójában?! Most már azt mondom, áldás volt nekem a hosszú leállás. Közben azért nem így gondoltam, sokban volt nekem a hosszú pihenő..."
Blades eltökéltségét mutatja, hogy már a hivatalos budapesti bejelentés előtt üzent a magyar világbajnoknak. "Érzem, hogy Istennek terve van velem. Azt szeretné, hogy a világbajnoki övvel térjek haza Magyarországról. Sokan azt hiszik, a William elleni volt életem legjobb meccse. Pedig nem az volt. Most komplett edzőtábort dolgozok végig, hogy még jobb legyek" - jelentette ki az amerikai.
Az ilyen, mindent egy kártyára feltevő bokszolókkal pedig nem árt óvatosnak lenni. Elég, ha csak a közelmúltból Carlos Baldomir vagy Corrie Sanders esetét említjük. Az előbbit áldozatnak vitték a gondolatban már a Floyd Mayweather elleni szuperderbire készülő Zab Judah elé, erre az argentin szoros, de teljesen megérdemelt pontozással legyőzte a favorit amerikait
Sanders története pedig még inkább ismert: 2003-ban mindenki kikacagta, midőn egy, a bajor sramlizenére erősen hajazó bevonulási indulóra megérkezett a hannoveri ringbe, majd nem egészen két menet alatt elvette a WBO nehézsúlyú vb-övét Vladimir Klicskótól.
A magyar közönségnek is lehet tapasztalata az ilyen sötét lovakkal: 2001-ben senki sem adott még csak fikarcnyi esélyt sem egy bizonyos Julio Pablo Chacónnak, aki aztán berontott a kisstadionbeli ringbe, és az elveszített első négy menet után óriási verésben részesítette Kovács Istvánt. Kokónak az volt karrierje első és utolsó veresége profiként.
Madárnak tehát most újabb átokkal kell leszámolnia. Korábban megtörte ő már a Kisstadionnal, szeptember 11-ével, az első vb-címvédő mérkőzéssel kapcsolatos átkot, most itt az újabb: a sötét lóé.