Vállműtétjéből lábadozik Eb-3. műugrónk

Hét végén a Margitszigeten rendezik meg a műugrók országos bajnokságát, de Barta Nóra ott, ahol tavaly 3 méteren Eb-bronzérmes lett, most csak a nézőtérre ugorhat fel. Egy hónappal ezelőtt súlyos vállműtéten esett át, és leghamarabb szeptemberben kezdheti el az edzéseket. Ám ahogy fogalmaz, februárban kötelező feladat lesz számára megszerezni az olimpiai kvótát.

- Miért kellett megműteni? - kérdeztük a 23 éves versenyzőt.
- Júniusban három Grand Prix-versenyen is indultam, és ezeken már rettenetesen szenvedtem a bal vállammal. Olyan fájdalmaim voltak, hogy a könnyeim is kicsordultak.... Ilyen állapotban semmiképpen sem húztam volna ki az olimpiáig, vagyis a műtét elkerülhetetlen volt. Egy hónappal ezelőtt aztán alaposan kitisztították a vállamat, és leoperálták azt a csontkinövést is, ami miatt folyamatosan gyulladás volt benne.

- Most hogy érzi magát?
- Köszönöm, gyógyulgatok, és gyógytornára járok. De azért nem egyszerű az élet. Például arra még nem vagyok képes, hogy a fülemig felemeljem a vállam... Apró sikerélmény viszont, hogy legalább már hátul össze tudom fogni a hajamat. Az persze még odébb van, hogy újra edzhessek, erre leghamarabb szeptemberben kerülhet sor.

- Úgy rémlik, hogy azokon a júniusi GP-versenyeken megszenvedve a vállával sem szerepelt rosszul.
- Madridban, Rómában és Rostockban indultam, és magam sem hittem, hogy a körülmények ellenére egész szépen helytállok. Madridban 3 méteren negyedik lettem, mind a háromszor 300 pont fölött kaptam. A középdöntőben 328 körül, vagyis alig maradtam el az egyéni csúcsomtól. Rostockban ötödik lettem, de oda már úgy mentem, hogy egy életem, egy halálom, valahogy majd csak lesz, utána pedig megyek a kés alá.

Barta Nórának Melbourne nem hozott szerencsét

- Most hányadik helyen áll a világranglistán?
- A Grand Prix-rangsorban negyedik vagy ötödik vagyok, a világranglistán viszont csak tizenharmadik. Ez azt jelenti, hogy World Series-sorozat szeptemberi versenyein, Angliában, Kínában és Mexikóban nem indulhatnék, mert oda csak a legjobb tízet hívják meg. Persze a műtét után egyébként sem mehetnék. De sebaj, majd jövőre ott leszek! A 2008-as rangsorba beleszámítanak a mostani GP-eredményeim, így van esélyem.

- Kínába, és éppen Pekingbe februárban is el kell utaznia, hogy majd a nyáron az olimpiára is visszatérhessen oda.
- Sajnos márciusban a melbourne-i vb-n lemaradtam az olimpiai kvótáról, de ha a pekingi Világkupán bejutok a középdöntőbe, vagyis a legjobb tizennyolc közé - ami számomra kötelező feladat lesz -, akkor sikerrel jártam. Ha nem jönne össze, akkor sincs minden veszve, mert ugyanott rögtön rendeznek még egy versenyt, és hatan arról is kvalifikálhatják magukat.

- Mennyin múlt, hogy a vb-n nem sikerült megszerezni a kvótát?
- Az első tizenkét helyezett jutott kvótához, én pedig tizenharmadik lettem, de ha a pontszámokat nézzük, akkor is kicsivel maradtam le. Az első két ugrásom sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, pontatlan voltam, így tulajdonképpen csak magamnak tehetek szemrehányást. Ezzel együtt az is igaz, hogy az utolsó ugrásomra simán kaphattam volna 7,5-es pontokat a bíróktól, ám csak 7,0-at adtak. Ha csak az egyik bíró megadja azt a pontszámot, ami járt volna, már bent vagyok a tizenkettőben.

- Hét végén nézőként ott lesz az ob-n, a Margitszigeten?
- Természetesen. A múlt hét végén kimentem Triesztbe is, az ifi Eb-re. A sok baj között egy kellemes meglepetés is ért: beválasztottak a Peking Klubba, és használatra én is kaptam autót, egy Seatot, és úgy gondoltam, bevállalok egy hosszabb utat. A kocsi szuper, úgy megy, mint a rakéta, azt mondják, 250 km/órás sebességre is képed. De ezt azért nem próbáltam ki!

- Triesztben bemerészkedett a vízbe is?
- A tengerbe igen, és az én esetemben ehhez igen nagy bátorság kell. Megszoktam, hogy a medencének lelátok az aljára, ami viszont a természetes vizekben nem működik. És én eléggé félek, ha nem látom, hogy mi van alattam. Balaton-átúszást nem is vállalnék, mert szerintem ott fulladnék meg ijedtemben. Most is csak úgy mertem bemenni a tengerbe, hogy az egyik versenyzőtársam, Mátyás Melinda felvett a nyakába. De aztán magam is meglepődtem, hogy egyre bátrabb lettem, és a végén a két-három méter mély vízben még búvárkodtam is.