Lékó címvédőként játszik a II. Tal-emlékversenyen

Moszkvában, a Mihail Botvinnik Központi Sakk-klubban november 10. és 19. között rendezik meg a sakkozás nyolcadik világbajnoka tiszteletére a II. Mihail Tal-emlékversenyt. A világranglista első tíz helyezettjéből öten is sakkasztalhoz ülnek. A világranglistán második ukrán Vaszili Ivancsuk, a harmadik, az orosz exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik után a rangsorban a címvédő Lékó Péter következik. Nagymesterünk a mexikói világbajnokság után hosszasan készült az újabb megmérettetésre, a 20-as kategóriájú, 2742-es Élő-átlagú viadalra. A torna befejezése után snell-világbajnokságra kerül sor, amelyre a torna tíz résztvevője mellett meghívást kapott a világbajnok Viswanathan Anand, és az exvilágbajnok Anatolj Karpov is. Hatan kvalifikálhatják még magukat a kétfordulós vb-re, és többen november 24-től már Hanti-Manszijszkban, a kieséses rendszerű Világkupán játszanak majd.

Mihail Tal a sakktörténelem egyik legszínesebb egyénisége volt. Mindenáron támadásra törekvése, lenyűgöző kombinációi, káprázatos taktikai megoldásai hihetetlenül népszerűvé tették a sakkrajongók körében. Ellenfelei rettegték váratlan megoldásait, Tal játékával újjászületett a romantikus iskola.

Tal 1936. november 11-én született Rigában, viszonylag későn, 10 éves korában tanult meg sakkozni, hét évvel később már lett bajnoki címet szerzett. 1957-ben megnyerte a szovjet bajnokságot, rendkívül agresszív stílusa, intuitív kombinációi ellen riválisai nem találtak ellenszert.

Egy évvel később megvédte bajnoki címét, és jogot szerzett a világbajnoki zónaközi döntőben való indulásra, Portorozsban szenzációs győzelmet aratott. Az 1958-as müncheni sakkolimpián 15 partijából 13,5 pontot szerzett. Az 1959-es világbajnok-jelölti tornán folytatta sikerszériáját, a nyolc résztvevős, négyfordulós viadalon Paul Keresz előtt másfél pontos előnnyel nyert, és Mihail Botvinnik kihívója lett.

Érdekes statisztika, hogy Tal a 28 játszmából 15-ben áldozott gyalogot, vagy tisztet, és 11-szer nyert három vereség mellett. Egy évvel később már a sakktörténelem legfiatalabb világbajnokaként ünnepelték, 12,5-8,5-re nyert Botvinnik ellen. Lipcsében aranyéremhez vezette a szovjet válogatottat, majd megrendült egészségi állapotában a visszavágó mérkőzésen 13-8-ra kikapott Botvinniktől.

Világbajnoki címének elvesztése még többször kiharcolta a világbajnok-jelölti titulust. 1965-ben Portisch Lajost 5,5-2,5-re győzte le, majd a dán Bent Larsennek is fejet kellett hajtania, Borisz Szpasszkijtól kapott ki a döntőben. Három évvel később Viktor Korcsnoj állította őt meg, 1980-ban Lev Polugajevszkjtől szenvedett vereséget. Hatszor nyert szovjet bajnokságot (1957, 1958, 1967, 1972, 1974 és 1978).

Sorozatban nyerte a nagy tornákat: Bled 1961, Miskolc 1963, Hastings, Reykjavík és Kiszlovodszk 1964, Palma de Mallorca 1966, Wijk aan Zee, Tallinn és Szocsi 1973, Lublin, Halle és Újvidék 1974, Tallinn és Szocsi 1977, Malaga 1979, Köln, Jereván és Szocsi 1982.

Pályafutása egyik legnagyobb sikereként 1979-ben Anatolij Karpovval holtversenyben győzött a montreali tornán, de még számtalan remek eredményt könyvelhetett el. Nyolcszor volt tagja az olimpiai bajnok szovjet csapatnak, tábláján szinte kivétel nélkül a legjobb egyéni eredményt érte el. Hat alkalommal az Európa-bajnoki címet elért szovjet együttesben szerepelt.

Az 1970-es és az 1984-es Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésen is szerepelt. Zsenialitására jellemző, hogy legmagasabb Élő-pontszámát, a 2705-öt 44 éves korában érte el. Imádta a sakkot, önpusztító tempóban élt, nehéz versenyparti után is képes volt egész éjszakákat végigjátszani, szeretett időelőnyt adni, hogy aztán zsenialitásával lenyűgözze rajongóit. Tündökölt, amíg egész pályafutását végigkísérő súlyos betegsége legyőzte őt, 1992. június 29-én hunyt el.

http://www.origo.hu/sport/sakk/20070913-mexikovarosban-megkezdodik-a-sakkvilagbajnoksag.html?pIdx=4