Almási: Nem tettem le a 2700-as Élő-pont eléréséről

Kedd délelőtt tartották meg a Hévízen, a Palace Hotel-sakkfesztivál keretében március 17. és 28. között megrendezendő hat résztvevős, kétfordulós nagymesterverseny sajtótájékoztatóját. Legjobbjaink közül a viadalon Almási Zoltán és Balogh Csaba ül sakkasztalhoz. A román Liviu-Dieter Nisipeanu, a spanyol Francisco Vallejo Pons, a német Arkadij Naiditsch és az izraeli Viktor Mihalevszkij a meghívott külföldi nagymesterek. Az esélyekről, versenyprogramjáról, terveiről az olimpiai ezüstérmes, hatszoros magyar bajnok Almásival beszélgettünk.

- Szép magyar sikerrel kezdődött az év, a jubileumi Reggio Emilia-i versenyen folytattad a szép hagyományokat, győztesként ünnepeltek. Mit vársz magadtól a 16-os kategóriájú tornán?
- Természetesen azt szeretném, hogy itthon tartsam a képzeletbeli kupát, hogy magyar győztese legyen a tornának. Szeretnék pluszban végezni, ami annyit is jelentene, hogy növelném Élő-pontjaimat. Kiegyensúlyozott a mezőny, a nagy kérdés, hogy ki milyen formában játszik majd.

- Kit tartasz legnagyobb riválisodnak, milyen a mérleged riválisaiddal szemben?
- Úgy gondolom, hogy a román Nisipeanu lesz a legnagyobb riválisom, kortársak is vagyunk. Egy jó formában levő Vallejo Pons is okozhat meglepetést, Naiditsch bárkire veszélyes lehet, rapszodikusan játszik. Az izraeli Mihalevszkijjel még nem küzdöttem meg, Balogh Csabával már sokszor csatáztam, neki össze kell szednie magát, hogy megállja a helyét, és harcolhasson az olimpiai csapattagságért. Nem számoltam össze, de úgy gondolom, hogy pozitív a mérlegem leendő ellenfeleimmel szemben. Örülök, hogy kétfordulós a verseny, hogy világossal és sötéttel is összemérjük erőnket. A Világkupákon már edződtem erre a lebonyolításra, 2005-ben Pakson megnyertem a Marx György-emlékversenyt ebben a szisztémában. Remélem, hogy rutinomat tudom majd kamatoztatni.

- Nagyon közel voltál már a kitűzött célhoz, a 2700 Élő-ponthoz, aztán történt pár baki. Remélem, hogy nem adtad fel elképzelésedet?
- Nem tettem le a 2700-as Élő-pont eléréséről. Másképp állok hozzá, megértettem, hogy nem szabad görcsösen a pontokra gondolni, hanem minden partiból meg kell próbálni kihoznom a maximumot. Úgy gondolom, hogy nemcsak az én hibám volt, hogy ennyi pontot eltékozoltam két csapatversenyen.

- Milyen viadalok várnak még rád az esztendőben, miként próbálsz a legjobb formában a drezdai sakkolimpián válogatottunkban játszani? A Lékó, Polgár, Almási nagy trió szereplése már-már biztosra vehető, a két kiadó helyért még hárman küzdenek.
- Játszom a plovdivi Európa-bajnokságon, az első 22 helyezett vehet részt 2009-ben a Hanti-Manszijszkban megrendezendő Világkupán. A nyári programom még nagyon bizonytalan, lehet, hogy ez egyfajta pihenés lesz, ősszel kezdődnek a különböző országok csapatbajnokságai, és célkeresztben a sakkolimpia. Nem szeretném elkövetni azt a hibát, hogy tavaly két és fél hónap alatt öt versenyen is szerepeltem. Valamit ki kell hagynom, hogy pihenten, felkészülten játszhassam az olimpián.

- Mennyire követted az esztendő első két szuperversenyét, hogyan értékeled Magnus Carlsen fantasztikus eredményeit?
- Természetesen, ha itthon voltam, naponta élőben követtem a játszmákat. A Morelia-Linares torna mexikói félidejéről a partikat inkább csak reggel néztem meg, én nem vagyok éjjeli bagoly. A Corus-torna végeredményére már kevésbé emlékszem, Linares friss élmény. Lékó Peti eredménye nagy csalódás, elsősorban neki, de a szurkolótáborának is. Rosszul és lassan játszott, nem jöttek a gondolatok, időzavarba került, és a riválisok ezt kihasználták. Magnus Carlsent én csak "kis Anandnak" nevezem. Legalább olyan gyors, mint az indiai világbajnok, nagyon bátor, ami ebben a korban logikus és nagy előny, gyorsan lát, remekül számol. Adottságai alapján rövidesen akár a világ legjobbja lehet. Nekem nagyon tetszik a játéka. Három éve játszottam vele Wijk aan Zee-ben a "B" tornán, én már akkor megjósoltam, hogy ebből a gyerekből nagy játékos lesz.

- Nincs benne félelem, széles a megnyitási repertoárja, gyorsan megérti a különböző állások poénjait. Bátran vállalja az ismeretlen pozíciókat is.
- Megvan hozzá a tehetsége. Tudja, hogy mit csinál, gyorsan lát, emiatt azért becsúsznak hibák is. Amikor nézek egy Carlsen-Aronjan partit, 20 lépés után egyiknek még 106, a másiknak 110 perce van, húznak, mint a villám, élmény látni, hogy mennyire bíznak saját megérzésükben, aztán az örmény fiú kezet nyújt, mert elfogták a h2 huszárját.