Kovács Emese: Pekingben elfelejtettem úszni

Kovács Emese tavasszal az eindhoveni úszó Európa-bajnokságon ezüstérmes volt 200 pillangón - ahogy tavaly év végén a debreceni rövid pályás Eb-n is -, és 17 éves kora dacára ilyen előjelek után az olimpián sokan meglepetést vártak tőle. Ami nem is maradt el, csak éppen fordítva sült el: a Jövő SC versenyzője a Vizes Kockában legjobb időeredményétől hat másodperccel elmaradva csupán a 27. helyen zárt. A magyar úszósport nagy reménysége a napokban klubot váltott, immár a Kőbánya SC-ben készül, többek között Cseh Lászlóval, Turi György felügyelete alatt.

- Újabban közelebbre vagy messzebbre kell járnia edzésre?
- Sokkal messzebbre, mert Óbudán lakom, így a Komjádi uszoda nekem szinte a szomszédban van. A Kőér utcai ellenben a város másik végében. Nincs mit tennem, egyelőre metrózom, de remélem, nemsokára sikerül megszereznem a jogosítványt, és utána talán lesz egy kis autóm is.

- S hogy tetszenek az edzések a Kőbánya SC-ben?
- Igazán komoly edzésem még nem volt, inkább csak úszkálgattam. Az olimpia után pihenőt kaptunk, így nem is nagyon voltam vízben, ám éppen most hét végén megyek Milánóba egy meghívásos versenyre, és előtte azért beugrottam itthon is a medencébe. Ezen az olaszországi versenyen egyébként Cseh Laci, Verrasztó Evelyn és Verrasztó Dávid is indul.

- Eddigi edzőjétől, Fehérvári Balázstól békében vált el, miután eldöntötte, hogy Turi Györggyel kíván tovább dolgozni?
- Tartok tőle, hogy hűvös lesz a viszony köztünk, és én sem olyan válást szerettem volna, amilyen végül lett... Tudom, hogy rengeteget köszönhetek Balázsnak, jó edzőnek is tartom, ám az a helyzet, hogy már nem tudtunk együtt dolgozni. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok könnyű eset, sőt, egyenesen nehéz eset vagyok, de úgy viszonyulok másokhoz, ahogy azok hozzám. És Balázzsal már nem találtuk meg a közös hangot.

- A debreceni és az eindhoveni ezüstök nem erről tanúskodtak.
- Pedig a problémák igazából már az eindhoveni Európa-bajnokság előtt, januárban jelentkeztek. Majd a nyáron még rosszabb lett a helyzet. Már az olimpia előtt megfordult a fejemben, hogy váltanom kellene, de akkor ezt végül mégsem léptem meg.

- Pekingben mi történt?
- Sokan mondták, hogy az olimpia teljesen más lesz, mint egy Európa-bajnokság, igyekeztem is felkészülni erre, ám minden olyan gigantikus volt számomra, hogy szinte azt sem tudtam, hol vagyok. Rettenetesen izgultan, és amikor beugrottam a medencébe, teljesen leblokkoltam. Olyan érzésem volt, hogy elfelejtettem úszni...

- Fehérvári Balázs szerint a közvetlen olimpiai felkészülése nem úgy alakult, ahogy kellett volna, és ebben ön is ludas volt.
- Úgy gondolom, ahogy a siker, úgy a kudarc is közös az edző és a tanítvány között, a balsikerben mindkét félnek megvan a maga felelőssége. Az Eb után kaptunk egy kis szünetet, utána beteg is lettem, ezért valóban nem sikerült úgy elkezdeni a felkészülést, ahogy terveztük. S kétségtelen, hogy utána nem is mentek jól az edzések, ám az olimpia előtt nagyjából olyan időket úsztam, mint az Eb előtt. Szóval, én egyáltalán nem számítottam arra, hogy Peking ilyen balul sül el.

- Sokat őrlődött a huszonhetedik helye után?
- Aznap éjszaka le sem hunytam a szememet, csak kóvályogtam az olimpiai faluban, rettenetesen le voltam törve... Elmentem a huszonnégy órán át nyitva tartó étterembe, és megpróbáltam legyűrni néhány falatot. Nem ment könnyen. Utána még néhány napig Pekingben maradtam, elvittek bennünket Nagy Falhoz, a városból is elég sokat láttam, elég nagy volt a pörgés, és így valamennyire sikerült összeszednem magam. Most pedig már igyekszem előre nézni.

- S milyenek a kilátások?
- A Kőbánya SC-ben nagyon jó társaságba kerültem, itt van Cseh Laci, Szepesi Niki és Dara Eszter is, Turi György szakmai hozzáértésében pedig abszolút megbízom. Az itteni munkáról már van fogalmam, mert tavaly januárban az egyik edzőtáborban "kőbányás módszerekkel" dolgoztunk, és az nekem bejött. Az is tetszik, hogy itt szerdán és szombaton lazább, inkább technikai jellegű edzések vannak. Korábban a Jövő SC-ben is így volt, azonban ez megváltozott. Pedig szerintem fontos, hogy legyen könnyebb napunk, mert a regenerálódásra is kell idő. Napi hat-hét órát töltünk a vízben, ami nem kevés, de én szeretek úszni, tudom, hogy ebben tudok kitűnni, és ki is akarok tűnni. Még csak tizenhét éves múltam, ha Peking nem is sikerült, Londonban eljöhet az én időm.