Ötéves lehetett, mikor az egyik barátjának apja elkezdte zaklatni. A dolog legalább két évig tartott, egészen addig, amíg Hoelzer és családja el nem költözött a környékről.
"Rendszeresen átjártam hozzájuk, sokszor ott is aludtam. Arra tanítottak, hogy bízzak abban az emberben" - idézte fel a traumatikus élményeket Hoelzer.
Kislányként sokáig nem is volt benne biztos, hogy ami történik vele és amiről senkinek sem mert beszélni, az helytelen. Tizenegy éves korában mesélte el a történteket édesanyjának, még aznap este felhívták a rendőrséget; nem sokkal később letartóztatták a zaklatót.
A férfi ellen azonban nem emeltek vádat a fizikai bizonyítékok hiánya miatt (a férfi nem erőszakolta meg a kislányt), valamint a gyermek évekkel korábbi eseményekre vonatkozó vallomását illető kétségekből fakadóan.
Hoelzer elmondta, bár még nem érzi úgy, hogy lezárta volna a múltat, abban biztos, hogy segíteni akar másokon. Az úszó azért tanult pszichológiát és kriminológiát az Auburn Egyetemen, hogy közelebbről megismerje az erőszak lélektanát. Emellett régóta segíti a Nemzeti Gyermekképviseleti Központ munkáját is, amely az ilyen és hasonló esetekkel kapcsolatos jogi tanácsadással foglalkozik.