Szép emlékekkel távozik a magyar bokszkapitány

"Azt hiszem, egy tehetséges, remek csapatot hagyok az új szakvezetőre" - nyilatkozta a férfi ökölvívó-válogatott szövetségi kapitányi posztjától több mint négy év után leköszönő Balzsay Károly.

"Összességében elégedett vagyok az elmúlt időszak eredményeivel, még ha nem is sikerült mindent megvalósítani abból, amit szerettem volna" - nyilatkozta Hamburgból hazatérve a szakember, aki Németországban a január 10-ei profi világbajnoki címmérkőzésére készülő fiánál, ifj. Balzsay Károlynál, illetve az ugyanakkor WBO félnehézsúlyú vb-címének megvédéséért ringbe szálló Erdei Zsoltnál vendégeskedett az elmúlt napokban.

A kapitányi posztot az athéni olimpia után átvevő edző úgy látja, egy kicsit leeresztett válogatottat vett át, melyből aztán sikerült egy ütőképes gárdát alkotni, sok tehetséges fiatallal.

"Az volt a tervem, hogy szoros munkakapcsolatot alakítok ki a klubedzőkkel, s az oroszok és kubaiak mintájára a csapattagok trénereivel együtt utazunk majd el a világversenyekre" - idézte fel a kezdeteket Balzsay. "Erre többek között azért volt szükség, hogy az egyesületben dolgozó kollégák is testközelből lássák, hol tart a nemzetközi mezőny, illetve, hogy hozzám hasonlóan ők is új dolgokat tanuljanak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a sportolóinkból a legjobbat hozzuk ki."

A csúcspontokra és a mélypontokra kitérve a kapitány hangsúlyozta, hogy előbbiből lényegesen több volt, ami nem véletlen, hiszen 2004 után csupán két világversenyt, a tavalyi chicagói világbajnokságot és a pekingi olimpiát zárta érem nélkül a válogatott.

"A 2005-ös vb mindenképpen az egyik legkiemelkedőbb versenyünk volt, Bedák Pál ezüstérmes lett, s még három öklözőnk jutott nyolc közé, de egyébként is annyi mérkőzést nyertünk Mienjangban, mint talán korábban még soha. Ugyanakkor nem ez az egyetlen legje a kapitánykodásomnak, mert például a szardíniai Európai Uniós országok bajnoksága, vagy a pécsi EU-torna is emlékezetes maradt. Olaszországban például a csapategység és a hangulat volt életre szóló. No meg az idei Eb négy érmét sem szabad elfelejteni" - tette hozzá.

"Chicagóban és Pekingben is volt egy-egy ötödik helyünk, de mindenki, így mi is többet, jobbat vártunk. Sajnos ezeken a tornákon nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettük volna. A tavalyi vb-n három olyan meccsünk is volt, amely egy ponton múlt. Oltványi Dávid például a harmadik körben az utolsó másodpercben kapott ki vitatható módon attól a mongoltól, aki most olimpiát nyert. Az olimpiát ugyanakkor nem árt átfogóbban értékelni, hiszen a játékokra már a kvalifikáció is nehéz ügy. Előzetesen 4-5 kvóta megszerzését vállaltuk, s ezt teljesítettük is. Pekingben sajnos annak a két bokszolónak, akiknek a dobogós, vagy az ahhoz közeli eredményt kellett volna hoznia, gyengébben ment. Bedák Pali talán elizgulta, Káté Gyula pedig mentálisan sem volt olyan formában, mint mondjuk a novemberi Eb-n, ahol csak a sérülés miatt veszítette el a döntőt."

Balzsay a bokszolói közül azokat emelte ki, akik húzóemberei voltak csapatnak, s itt nem feltétlenül az eredményekre gondol: "Káté Gyula, Oltványi Dávid, Szellő Imre, Varga Miklós, Szili István, Darmos József, vagy akár Kurtucz Csaba is olyanok, akik az edzéseken húzzák a többieket, hozzáállásuk példás, és nagyon jó hatással vannak a társaikra. Ha kértem tőlük például futásban egy tempót, nem kérdeztek vissza, hanem inkább gyorsabban futottak."

Balzsay a jövőben a Központi Sportiskola vezetőedzője lesz, ám ez nem jelenti azt, hogy nélküle rendeznék a világversenyeket.

"Mindenképpen elmegyek majd a nagy eseményekre, a jövő évi milánói világbajnokságra például már meghívásom is van. Lehet, hogy nem az elejétől a végéig, de mindenképpen ott leszek az Eb-ken, vb-ken, ha tudok. Egyrészt bízom benne, hogy KSI-s versenyzők is kijutnak majd a fontos tornákra, másrészt pedig folyamatosan képeznie kell magát az embernek, s a fejlődéshez látni kell élőben, hogy bokszolnak mások. Nagy örömmel megyek a KSI-be, amely egy igazi nagy család."