Marosi: Tavaly abba akartam hagyni az öttusát

A 2006-os, kettős lábtöréssel járó lovasbalesete miatt gyakorlatilag három év kiesett Marosi Ádám pályafutásából, de úgy tűnik, hogy a Budapesti Honvéd 25 esztendős öttusázója bepótolja mindazt, amiről ebben az időszakban lemaradt. Idén legalábbis mindhárom Világkupa-versenyén dobogós volt, és jövő héten a lipcsei Európa-bajnokságra is érmekért utazik. Remélhetőleg szeptemberben ott lesz a Rio de Janeiró-i Vk-döntőben is, ehhez azonban az kell, hogy a tavasszal még likviditási gondokkal küzdő hazai szövetség előteremtse a kiutazásához szükséges összeget.

A budapesti és a római Világkupán ezüst-, Mexikóvárosban bronzérmes Marosi Ádám a második helyen áll a férfi öttusázók legfrissebb világranglistáján. A Vk-sorozaton kívüli jelentős viadalokat is számításba vevő lajstromban a jelenlegi legeredményesebb magyar öttusázót csak a litván Edvinas Krungolcas előzi meg. A Vk-összesítésben ugyanakkor Marosi áll az élen a szeptemberi Rio de Janeiró-i döntő előtt.

- Egy évvel ezelőtt ilyenkor öt magyar versenyzőnek is megvolt az olimpiai kvótája, vagyis akkor csak a hatodik számú hazai öttusázónak számított. Most viszont ön az első. Hogy éli meg ezt nagy kiugrást?
- Onnan indítanék, hogy 2006-ban volt egy nagyon komoly lábsérülésem, és a tavalyi esztendőm csak úgymond felhozó évnek számított. A kvótám mégis meglett volna nekem is, ha a kairói Világkupán nem esem le kétszer is a lóról, és nem lovagolok nulla pontot. Ám tudom, a sportban nincs értelme azon morfondírozni, hogy "mi történt volna, ha...". Az, hogy itthon valóban csak a hatodik számú versenyző voltam, még a korábbi sérülésemből adódott. Időbe telt, amíg visszakapaszkodtam, és ennek fontos lépcsőfoka volt, hogy tavaly beverekedtem magam a budapesti vb-n induló csapatba. Utána az Eb-n, majd később a Világkupa-döntőben is indultam. Ezen, Portugáliában az ötödik helyen végeztem, ami az év során a legjobb egyéni eredményem volt, s már javában készültem az idei szezonra. Azt persze nem tudhattam, hogy lesz egy nagyon komoly szabálymódosítás, a futást és a lövészetet összevonják.

- Amitől eleinte nagyon idegenkedett.
- Így igaz, amikor értesültem a döntésről, az első gondolatom az volt, hogy abbahagyom az öttusát, és más elfoglaltság után nézek. Aztán mégis nekivágtam az évnek, úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz. Az eddigi eredményeim azt mutatják, hogy jól tudtam alkalmazkodni a szabályváltozásokhoz, a legfontosabb versenyek azonban még előttünk állnak: a jövő héten kezdődő lipcsei Európa-bajnokság, utána a londoni vb, az ősszel pedig Rio de Janeiró-i Világkupa-döntő. De bízom benne, hogy az évet is úgy zárom, hogy még akkor is én leszek a legeredményesebb magyar versenyző.

Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány társaságában

- Mi a titok nyitja, hogy a futásból és a lövészetből vegyített kombinációs számban minél jobban lehessen teljesíteni?
- Még mindig a tanulási fázisban vagyunk, de az az általános vélemény, hogy az első és a második ezer métert kicsit "vékonyabban" kellene megfutni. Viszont szinte mindig az történik, hogy beindulunk, és utána megy, ami a csövön kifér. A lőállásban pedig be kell vállalni, hogy az ember felemeli a pisztolyt és befogja a célt, s szinte abban a pillanatban sütés van. Most már nem tízest kell lőni, hanem csak bele kell találni a feketébe. Ezáltal egyrészt egyszerűbb lett a lövészet, viszont egyúttal mégis nehezebb. Próbálja meg bárki, milyen százkilencvenes pulzussal, egy helyben állva lőni, és hogyan lehet így ötször eltalálni egy nem igazán nagy felületet.

- Ha leltárt készít a tavalyi világversenyeiről, hány érmet kell számba vennie?
- A vb-n váltóban bronzérmesek voltunk, az Eb-n a csapattal úgy végeztünk a második helyen, hogy csak néhány ponttal kaptunk ki az oroszoktól, a váltónk pedig itt is bronzérmes lett.

- A junior korosztályban mindent megnyert, de a felnőttek között van világversenyes aranya?
- Igen, egy: a 2004-es bulgáriai, albenai Európa-bajnokságon már tagja voltam a győztes váltónak. Ez az Eb azért fájó emléket is rejt, mert egyéniben ezüstérmes lettem volna, de állítólag a futásban pályát tévesztettem, és emiatt kizártak.

- Árulja el, hogy lehet pályát téveszteni?
- A pályának volt egy nyolcszáz méteres szakasza, a végén visszafordító kanyarral. Öt-tíz méterenként bóják jelezték, hogy merre kell menni, és állítólag én egy bójával előbb fordultam. Ám ebben most is kételkedem, mert szerintem nem hibáztam. S ugyanezen az Eb-n történt, hogy Horváth Viktor, miként a tavalyi budapesti vb-n, sajnos itt is megsérült, és így egy biztos csapataranyunk is elúszott...

- Ennél sokkal rosszabbul járt azon a 2006-os mexikói Világkupán, amelyre már utalt, hiszen itt a lovaglás során kettős lábtörést szenvedett. S idén márciusban éppen Mexikóban, egy Vk-bronz volt az első visszajelzés arra, hogy megbarátkozott az új szabályrendszerrel. Esetleg ugyanazon a pályán versenyzett, mint három éve, a rettenetes balesetekor?
- Nem, az Acapulcóban történt. Egyébként jellemző a médiára, hogy azzel a lábtörésemmel többet szerepeltem a televízióban és az újságokban, mint a három junior világbajnoki aranyammal együttvéve. Sajnos a negatív hír az igazán jó hír...

- Most nem támadtak rossz érzései, amikor újra Mexikóba utazott?
- Nem, mert szilárdan elhatároztam, hogy ezt a történetet végleg lezárom az életemben. S ez tényleg a lehető legfrappánsabban sikerült a bronzéremmel, mert amikor 2006-ban eltörtem a lábamat, éppen a harmadik helyen álltam. Mondhatom, hogy visszakaptam azt a bronzot.

- Hogy látja, a sérülése mekkora törést okozott a pályafutásában?
- Amikor újra elkezdtem az edzéseket, négy számmal semmi gondom nem volt, de futni egy ideig csak sántítva tudtam. Tizenkilenc-húsz hónap telt el, amikor azt mondhattam, hogy most már a futás is megy, úgy tudok mozogni, mint a sérülésem előtt. Ha az eredményeket nézzük, akkor gyakorlatilag sajnos három év kiesett a pályafutásomból, mert ahogy már mondtam, 2008-at csak felhozó időszaknak tekinthettem. Most kezdtem úgy az évet, ahogy három esztendővel ezelőtt abbahagytam.

- Egy ilyen súlyos lovasbaleset emlékképeit teljesen ki lehet törölni?
- Ez abszolút nem jelent problémát, mert bármelyik lóra felülök, és akármelyik akadálynak nekimegyek. És mondhatom, hogy imádok lovagolni. Ami történt, megtörtént, és még pozitívumokat is tudok kihozni belőle. Közelebb kerültem magamhoz, ma már sokkal jobban odafigyelek az egészségemre, és a lovakkal való bánásmódom is gyökeresen megváltozott. A lovat csakis teljesen egyenrangú partnernek szabad tekinteni, nem pedig tárgynak. Ő is egy érző élőlény, és el kell fogadni, hogy esetleg nem úgy tolerálja a viselkedésemet, ahogyan szeretném.

- Eldőlt már, hogy a jövő heti Eb-n hogy áll fel a válogatott?
- Mivel Kasza Robi megsérült, egyértelmű a helyzet. Csak hárman utazunk, Tibolya Peti, Németh Robi és én, így mi indulunk egyéniben, csapatban és váltóban is.

- Előre milyen eredményt írna alá?
- Azt, ha mindhárom számban dobogós leszek.

- Hol a legjobb az esély?
- Azt hiszem, hogy a hagyományos csapatversenyben.

- A beszélgetésünk elején szóba hozta a Világkupa-döntőt is. Úgy tudom, hogy a sportnapilapban tett nyilatkozata után, miszerint nem biztos a Rio de Janeiró-i indulása, mert a magyar szövetségnek nem lesz pénze a kiküldésésre, kicsit megfeddték...
- Azt kell mondanom, hogy jogosan, mert ezt meggondolatlanul nyilatkoztam. A Magyar Öttusa Szövetség és a klubom, a Budapesti Honvéd is azon van, hogy kiutazhassak a Vk-döntőre.

Kálnoki nem tolta le nagyon Marosit

Megkerestük Magyar Öttusa Szövetség főtitkárát, a versenyzőként ötszörös világbajnok Kálnoki Kis Attilát, hogy Marosi Ádám indulását valóban tudják-e biztosítani a Rio de Janeiró-i Világkupa-döntőre, illetve miért szúrták le a versenyzőt a nyilatkozata miatt.

"Ha Ádám a lövészetéről vagy a futásáról nyilatkozik, azzal semmi gond nincs, de a szövetség anyagi helyzetével kapcsolatban mégsem ő a kompetens. Azt pedig végképp nem értettem, mi alapján jelentette ki, hogy szeptemberben nem lesz pénz a kasszában. Mert ő azért nem jós. Nagyon mégse toltam le, csak elbeszélgettem vele, és felhívtam a figyelmét arra, hogy legközelebb legyen megfontoltabb, ha nyilatkozik. Mert lehet, hogy ötven percet beszélgetett az újságíróval, és ebből csak kettő volt, ami a Vk-döntőre vonatkozott, mégis ez került be az újságba. Ezért még az újságírót sem lehet hibáztatni, mert ő ezt tartotta fontosnak megírni. Így működik a média, de ebben Ádám még nem ismeri ki magát. Ami az anyagi helyzetünket illeti, tény, hogy miként a sportági szakszövetségek többségénél, nálunk is előfordulnak likviditási problémák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gondok szeptemberre nem oldódnak meg. A szövetség apparátusa dolgozik, hogy a versenyzőink számára biztosítsuk az utazási lehetőségeket. Sajnos Rio de Janeiróba meglehetősen borsos a repülőjegy, egy versenyző kiutaztatása 300-350 ezer forintba kerül, ennek ellenére bízunk benne, hogy nem csak Marosi Ádám révén leszünk érdekeltek a Vk-döntőben" - mondta el Kálnoki Kis Attila.