- Az áprilisi nalcsiki Grand Prix-tornán új megnyitási repertoárral és új szekundánssal jelentkeztél. A második számú német sakkozót, Jan Gustafssont nagy teoretikusnak tartják.
- Régóta zajlott már egy művelet, és éppen Nalcsik előtt ért össze minden. 2008 áprilisától egészen a bonni világbajnoki döntő befejezéséig nagyon intenzíven Vlagyimir Kramnyikkal dolgoztam. Utána még sikeresen játszottam a drezdai sakkolimpián, eléggé fáradtan az elisztai Grand Prix-tornán, majd februártól Jannal kezdtem sakkozni. Nagyon sok ötletem, ismeretem volt nekem is, amit tovább akartam finomítani, a lyukakat befoltozni. Nalcsik előtt úgy éreztük, hogy itt az idő a bevetésre. A minél több újdonság persze több gondot is jelent, minden játszmára külön kell készülni, de az ellenfél feladatát is megnehezíti, hogy szélesebb lett a repertoárom. Jól beváltak a d4-es nyitások, de jól esett visszatérni az e4-re. A sorsolás ismeretében tudtam, hogy két orosz huszárjáték lesz, azt pedig nagyon sokat elemeztük, hazai pályán játszottam. A két legjobb partim volt.
- Az utolsó forduló ezúttal sem sikerült. Mi az oka?
- Szerencse, vagy balszerencse, hogy éppen az utolsó fordulóban kaptam ki? Én voltam a mezőny egyetlen veretlen résztvevője. Ha az ukrán Vaszilij Ivancsuk ellen vesztek korábban, akkor senki nem szólna semmit. Vesztésre álltam, gyakorlatilag reménytelen volt a helyzetem, hiszen gyaloghátrányos rossz állásban csak 10 percem maradt 15 lépésre. Voltak remiesélyeim, de az időm vészesen fogyott. Végül megmentettem a játszmát. A Szvidler elleni játszmát nem számolom, mert mindketten láttuk a Fxg7+-kal kezdődő kombinációt, de egyikünk sem látta a Ve5+ lehetőséget. Mattok fenyegették a sötétet, de ha nincs a Ve5, akkor sötét anyagi előnyével nyer. Én is hagytam ki esélyt, rögtön az első fordulóban nyerhettem volna Kamsky ellen. Aronjannal szemben nem jött ki a lépés. Világossal játszhatott, végig ő vezetett a tornán, nem örült neki, hogy befogtam őt a befejező játéknap előtt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő a 11. és a 12. játéknapon kellemetlen állásokba keveredett. Kaszimdzsanov és Kamsky ellen is sötéttel játszott, alig várta már, hogy világossal játszhasson. Felszabadultan ült asztalhoz, én azt éreztem, hogy jól megy a játék. Tudtam, hogy nagy csata lesz, de nem is gondoltam arra, hogy baj lehet... Túl provokatívan játszott, és arra gondoltam, még nyerhetek is. Elég lett volna jó, egészséges lépéseket húzni, ehelyett magamat hoztam bajba, egy-két lépést rosszul értékeltem, rossz tervet választottam. A vezérem elkalandozott, már nem tudtam összedrótozni állásomat.
- Egy kis pihenés következett, majd elkezdted a készülést Viswanathan Anand elleni párharcra. Speciálisan csak a világbajnok ellen készítetted a varikat, vagy az év második felében szép számmal rád váró tornákra is?
- Ha alaposan elemezzük Anand utolsó versenyein játszott partijait, akkor be kell látni, hogy nehéz Vishyre készülni. Világossal e4-gyet, d4-gyet is húz. A bonni világbajnoki döntő idején is láttuk, hogy mennyit variál a szisztémák között. Igyekeztem a saját játékomra összpontosítani, a saját rendszereimet erősíteni. Majd meglátjuk, hogy ki tudja a másikra rákényszeríteni az akaratát. A meccs szempontjából nagyon fontos, hogy ez sikerüljön. Anand ellen csak akkor van esélyem, ha a nyitásban nem kerülök időhátrányba. Ez végzetes lenne.
- Korábbi egymás elleni játszmáitok mérlege Anandnak kedvező, de tudni kell, hogy a vereségek jelentős részét zsenge ifjúkorodban gyűjtötted be. Az utolsó két rapidpartit megnyerted ellene.
- Ez a két nyerés természetesen erőt, önbizalmat ad. Tudom, hogy legyőzhető. De más egy versenyen egy partiban legyőzni, mint párosmérkőzést játszani, amikor egy ellenfélre kell koncentrálni. Az Amber-tornán 22 partit játszunk, nem sikerül minden játszmában jól játszani, kétszer is elkaptam Anandot.
- Optimista vagy a párharc előtt?
- Én azért vagyok optimista, hogy létrejött ez a mérkőzés. Itt Miskolcon, egy fantasztikus sorozat kiemelkedő állomásaként. Ennek a fesztiválnak rangja van, és ennek fényes bizonyítéka, hogy Anand világbajnokként elfogadta a meghívást. Nem túlzás, de Vishy alig várta, hogy itt megmérkőzhessünk. A szervezők remek munkáját dicséri, hogy korábbi ellenfeleim elvitték a város jó hírét, jól érezték magukat. Hazai pályán játszhatok, hozzáértő közönség figyeli a partikat, s nagyon korrekten drukkolnak nekem. A Nemzeti Színháznak különleges hangulata van, mindketten alig várjuk, hogy elkezdődjön a meccs. Anand ellen szeretném a legjobbat nyújtani, s majd meglátjuk, hogy ez mire lesz elegendő. A világ legjobbjával játszhatok, aki a rapid műfajban is király. Sorban nyeri a meccseit, itt-ott már megszorították, de legyőzni még senki sem tudta, Mainzban már nyolc párharcot nyert meg. Akármi történik, a végén mindig Vishy nyert.
- A miskolci párosmérkőzés után nagy sorozat vár rád. A dortmundi szuperverseny, majd Jerevánban az újabb GP-verseny.
- Igen, és aztán egy kis szünet, amire nagy szükségem lesz, hiszen jön a moszkvai Tal-emlékverseny, Hanti-Manszijszkban a Világkupa és még egy GP-torna. A dortmundi viadal hat résztvevős, kétfordulós lesz, s a játszmák minősége egy ilyen viadalon teljesen más, a szakmai színvonal jóval magasabb. Világossal és sötéttel is megmérkőzünk egymással, igazságosabb a lebonyolítás. Az exvilágbajnok Kramnyik mellett a norvég Magnus Carlsen, az orosz Dmitrij Jakovenko, a francia Etienne Bacrot és a német Arkadij Naiditsch játszik még. A Grand Prix-torna 13 partija nagy erőfeszítést igényel, s ráadásul a szabályok nem engedik meg a remiajánlatot. Nalcsik előtt is pontosan tudtam, hogy nagyon fontos a frissesség. Szekundánsok hada kísérte a versenyzőket, és sokan befértek volna Élő-pontszámukkal, játékukkal a mezőnybe. Szívesen játszanék persze a jövő év eleji nagy tornákon, de alighanem valamelyiket le kell majd mondanom, esetleg választanom kell Wijk aan Zee és Linares között. Még nem döntöttem.
- Hogy értékeled a szófiai végeredményt, Alekszej Shirov tornagyőzelmét?
- Mindenkit meglepett, hogy ennyire kiegyensúlyozottan tudott játszani. Az elmúlt 1-2 évben nagyon sokat javult a megnyitási repertoárja. Korábban a legjobbak ellen komoly hiányosságai voltak a nyitásokban, elmondhatom, hogy jó d4-gyes játékossá is vált. Sötéttel jól variálta a nyitásait, pedig nem volt annyira képben, kevesebbet játszott szuperversenyeken. Nyugodtan, higgadtan sakkozott, veretlenül célba ért. Érdekes Magnus Carlsen teljesítménye. Az év elején elkezdődött egy folyamat, hogy nem volt túlzottan szerencsés, eredményei nem voltak annyira kimagaslóak, mint 2008-ben, de úgy érzem, hogy szakmailag nagyon sokat fejlődött, jobb sakkot játszik. És ennek meglesz a gyümölcse, már láttuk ezt a szófiai versenyen is. Rutintalansága kiütközött az utolsó fordulóbeli megnyitási változat kiválasztásakor, s ez az első helyébe került. Mit mondhatnék Vaszilij Ivancsukról? Ő egy fenomén. Tud úgy játszani, mint a világ legjobbja, és néha szörnyű dolgokat művel. Nála aztán kiderül, hogy ember az ember. Amikor nem akar örökös sakkal remizni, vannak határok, amiket ő túllép a fanatizmusával. Nem lehet ilyen sok tornán játszani, a szabadnapon is sakkozik. De nem lennék meglepve, ha ismét előretörne.