Mészáros még szomorú a vb-ezüst miatt

Mészáros Anett a két évvel ezelőtti, Rio de Janeiró-i harmadik helye után szombaton eggyel feljebb lépett a világbajnoki dobogón, s a magyar dzsúdósport első női vb-ezüstérmét szerezte Rotterdamban. A 22 éves sportoló szerint a bírókon is múlt, hogy nem lett világbajnok.

- Szombaton versenyeztél, de csak hétfőn este indultatok haza. Hogyan telt a két szabad napod Rotterdamban?
- Annyira elfáradtam szellemileg és fizikailag is, hogy vasárnap szinte végig pihentem. Egyszerűen nem maradt erőm arra, hogy kimozduljak a szállásunkról. Hétfőre már összeszedtem magam, és vásárolgattam, vettem például egy pár nagyon klassz papucsot, rózsaszín plüss, egyből beleszerettem. Mint ahogy Rotterdamba is, hiszen 2005-ben ugyanitt szereztem az első felnőtt világversenyes érmemet, egy Eb-bronzot.

- A mostani vb-ezüstöddel megbékéltél már? A döntő után felemás érzéseid voltak.
- Igen, mert a dobogóra felállni tényleg nagy dolog, főleg egy világbajnokságon, de az elvesztett döntő után mégiscsak szomorú az ember. Ráadásul úgy érzem, hogy azon a mérkőzésen a bírók tévedtek a káromra. Szerintem az a vazaari, amit a kolumbiai lánynak megítéltek, nem volt jogos, tudniillik azt a dobást, amiből a hátamra estem, én indítottam. Ilyen esetben a bírók általában nem ítélnek semmit... Most sajnos ellenem ítéltek, és utána már hiába próbáltam ledolgozni a hátrányomat, nem sikerült. Egyelőre kicsit még bánatos vagyok, de azt gondolom, ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban örülök majd a második helynek is.

- Milyen nemzetiségű bírók voltak a döntődben?
- Fogalmam sincs, ilyesmikre soha nem figyelek.

- Az nem bosszant, hogy éppen egy kolumbiai lány győzött le? Kolumbia nem nevezhető a sportág nagyhatalmának...
- Ez igaz, de ebben a lányban benne volt, hogy meglepetést okozhat. A pekingi olimpián ugyanúgy a hetedik helyen végzett, mint én.

- Az első ellenfeled, a francia Decosse még ismerősebb lehetett, hiszen ő az idei Európa-bajnok, aki egy súlycsoporttal lentebb ezüstérmes volt Pekingben, de a 63 kg-ban nyert vb-t és három Eb-t is. Amikor megtudtad, hogy vele kezdesz, mire gondoltál?
- Komolyan mondom, megéreztem, hogy összekerülök vele. Azt száz százalékra vettem, hogy egy ágon leszünk, de azzal is számoltam, hogy vele kezdek. Így nem is lepődtem meg nagyon, hogy ez következett be. Természetesen nyerni akartam, ám amikor a hosszabbítás is letelt, és egyhangú bírói döntéssel engem hoztak ki győztesnek, alig akartam elhinni. Olyan sokszor vesztettem már így, hogy ezúttal se számítottam sok jóra. S azzal, hogy most én mentem tovább, borzasztó nagy holtponton estem át. Úgy voltam vele, hogy a neheze megvan, és nem éreztem azt a terhet, amit a kezdés előtt. Jóval könnyebben le is győztem az Afrika-bajnok tunéziai, majd az Ázsia-bajnok japán lányt is.

- Nehéz időszakon vagy túl, hiszen az év elején vakbélműtéten estél át. Ez mennyire hátráltatott?
- Még februárban operáltak, ami pár hetet valóban elvett a felkészülésemből, majd rövid időre még később is le kellett állnom, mert a varratokkal akadt egy kis gond. De végül utolértem magam.

- Az edzőtáborokba is el tudtál menni?
- Ahova szerettem volna, igen, ilyen problémáim nem voltak.

- Korábban az UTE versenyzője voltál, onnan Paksra igazoltál, az olimpia után pedig visszajöttél Budapestre, ezúttal a Honvédba. Miért váltottál újra?
- Pakson Hangyási Laci bácsinál alap a kőkemény munka és a nagy fegyelem. Persze a Honvédban is dolgozunk rendesen Toncs Péter irányítása alatt, de itt egész más jellegű a felkészülés, lazább, és ez nekem jobban bejön.

- Most szó szerint lazítasz egy ideig?
- Nem sokáig, mert a jövő héten már megyek ki Stuttgartba, ugyanis indulok a német csapatbajnokságon.