- Úgy tudjuk, azért romlott meg a viszonya a nyolcvanas évek elején a csehszlovák hatalommal, mert bemutatómeccseket játszott Dél-Afrikában. Hogyan emlékszik erre vissza?
- Számos afférom volt az akkori rezsimmel. Pontosabban nagyon sok mindenben nem értettünk egyet, és én ennek minden lehetséges fórumon hangot is adtam. Ez vonatkozott arra, hogy miként versenyezzek, miként edzzek, és miként éljek. Akkor sem engedtem és most sem engedek beleszólást a privát dolgaimba.
- Hogy látja, milyen irányban fejlődik tovább a tenisz? Szükségesek lehetnek-e szabályváltozások a közeljövőben?
- A tenisz egy nagyon hagyománytisztelő sportág, keveset változott az évszázadok során, ám talán érdemes lenne elgondolkodni néhány szabálymódosítás bevezetésén. Ilyen a "let" (hálót ért, de az adogatóterületre pattanó adogatás) esetén megismételt labdamenet eltörlése, vagy a "no ad" szabály bevezetése (40-40 esetén nem kell két pont különbség a játék eldöntéséhez, hanem a fogadó oldalt választ és az az egy pont dönti el a játék sorsát). A tenisz az egyetlen sport, amely alig fogad be változást, nézzük meg, a labdarúgásban, jégkorongban mennyit fejlődtek a dolgok.
- A nyolcvanas, kilencvenes években mintha több nagy egyénisége lett volna a sportágnak, most mindkét nemnél elég kiszámítható a versenyek végkimenetele. Mi lehet az oka ennek?
- Ugyanezt hajtogatták a nyolcvanas években, ezt hallgattuk reggeltől estig, hogy a hatvanas-hetvenes években Laver, Rosewall, Newcombe, Ashe meg a többiek mennyivel érdekesebbek voltak. Az idő mindent megszépít, szerintem ez ilyen egyszerű.
Csehszlovákiában tilos volt a tenszről írni 1983 júliusában Lendl három bemutatómeccset játszott Dél-Afrikában, Johan Kriek, Kevin Curren, illetve Jimmy Connors ellen. A turné után a párt irányítása alatt álló Csehszlovák Sportszövetség kitette Lendlt a Davis-kupa-csapatból, valamint 150 ezer dollárra megbüntette. Ezen túl megtiltották Lendl nevének említését az ország sajtójában, amit úgy sikerült elérni, hogy a tilalom gyakorlatilag a sportág teljes elitjére vonatkozott - egyedül a Grand Slam-tornákról lehetett írni, kizárólag eredményeket. Ettől kezdve egyre jobban a elmérgesedett a helyzet a játékos és a hatóságok között, végül Lendl 1987-ben zöld kártyát, majd állampolgárságot igényelt az Egyesült Államoktól, utóbbit azonban csak 1992-ben kapta meg. |
- Relatíve korán, 34 évesen vonult vissza. Nehéz döntés volt, esetleg meg is bánta?
- Kényszerű döntés volt, ami sosem lehet jó, vagy jól időzített. Olyan hátfájdalmaim voltak már évek óta, hogy egyszerűen lehetetlen volt folytatni, állandóan fájdalomcsillapítókon éltem, és fennált a veszélye, hogy akár örökre maradandó sérülést szenvedek. Ezt nem akartam megkockáztatni.
- A tenisszel semmilyen kapcsolata nem volt az elmúlt években?
- Olyannyira nem, hogy a visszavonulásomtól, azaz 1994-től egészen 2008-ig még ütőt sem fogtam a kezembe. A lányaim nevelése szinte minden időmet kitöltötte, és ennél értelmesebb foglalatosságot el sem tudok képzelni. Kiskorukban a lányok is teniszeztek, nem is rosszul, de be kellett látnom, és nekik is, hogy nem tehetem ki őket akkora nyomásnak, amekkorát én magam tettem rájuk. Jött a golf, amiben én csak egy lelkes amatőr vagyok, aki azon túl, hogy megmutatja az alapokat, biztosan nem nő gyermekei fejére. Mára világossá vált, hogy ez épp fordítva történt - ők nőttek az én fejemre.
- Áprilisban tizennégy év után először teniszezett közönség előtt. Hogyan készült a Wilander elleni meccsre?
- Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire izgatott leszek. Nem csak a közönséget volt nehéz feldolgozni, hanem az egészet, úgy, ahogy van. Az első percek kegyetlenek voltak, gombóc volt a torkomban, ám ahogyan a mérkőzés kezdetét vette, kitisztult minden és előjöttek a régi ösztönök. Megvallom, rettenetesen élveztem és azóta a szerelem újra teljes lánggal ég.
- Minek köszönhető, hogy mégis visszatért?
- Az amerikai orvosok rendbe tették a hátamat, a fájdalmak teljesen megszűntek és elkezdtem hobbiból ütögetni a lányokkal. Magam is meglepődtem, mennyire élvezem. Innen már elég egyszerű a történet, nem lehetett ellenállni a kísértésnek - vajon mire lennék képes a régi ellenfelekkel szemben?
Budapesten kiderül Lendl október 30-án, Budapesten választ kaphat a kérdésére : ekkor rendezik a Tennis Classics-gálát, ahol Lendl a manapság főként tévés szakkommentátorként látható Wilanderrel csap össze. A két játékos öt Grand Slam-döntőt játszott egymással, ezek közül kettő a cseh győzelmével ért véget. Wilanderéké mellett pedig lesz egy másik svéd-cseh párbaj is: a jelenlegi világranglistán ötödik Robin Söderling a hetedik Tomas Berdychhel meccsel. |
- Ellentétben olyan kortársaival, mint McEnroe, Connors, vagy Becker, ön mindig távolságot tartott a nyilvánosságtól. Ez tudatos védekezés volt, vagy egyszerűen csak ilyen a természete?
- Mind különbözőek vagyunk, kinek ez áll jól, kinek az. Az egyik a nyilvánosság imádatából él, a másik oda menekül a szorongásai elől, megint más pedig egyszerűen képtelen kitérni a hírnév elől. Én mindig is a nyugalmat szerettem.
- Mi a probléma a választott hazájában? Miért nem látjuk az egykori amerikai tenisznagyságok méltó utódait?
- Erre nem létezik egyértelmű válasz. Nem hinném, hogy az amerikaiak rontottak el valamit, én inkább a többi nemzet hatalmas erőfeszítéseit dicsérném. Ők érték utol az amerikai teniszt és most úgy tűnik, le is előzték. Abban azonban biztos vagyok, hogy Amerika is kitermeli a következő sztárokat, ha nem is most, de öt-hat éven belül.
- Ki a kedvenc teniszezője napjainkban, és miért?
- A nőknél nincsen kedvencem, de a férfiaknál nagyon élvezem Roger Federer és Rafael Nadal párharcát. Roger egyszerűen fenomenális, Rafa pedig éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy évről évre jobb játékos váljon belőle. Kíváncsi vagyok, vajon utoléri-e Federert, most nagyon jók erre az esélyei.
- Volt-e olyan törekvése, mint napjainkban Nadalnak, hogy ha törik, ha szakad, minden borításon a legjobb akar lenni?
- Az ember ilyen célokat szerintem nem tűz ki maga elé, én sem tettem. Egy profi játékos mindig győzelmet vár magától, értelemszerűen én is erre törekedtem.
- Egyedül Wimbledonban nem sikerült Grand Slamet nyernie, mennyire fájó pont ez az életében?
- A fájó talán nem a legszerencsésebb kifejezés, inkább frusztrálónak nevezném. Az ember egyet tehet, igyekszik a lehető legjobban felkészülni és mindent megtenni a sikerért. Ha mindezek ellenére sem sikerül, akkor nincs miért szégyenkezned, és nincs miért fájjon.
- Rengeteg alkalommal képviselte hazáját a Davis-kupában, egyszer egészen a végső diadalig vezette a csapatot. Akkor ez hatalmas dicsőség volt, azonban úgy tűnik, mára az egész sorozat sokat veszített a jelentőségéből. Ön mit tenne, hogy visszaállítsa a verseny régi rangját?
- Ez rettenetesen bonyolult kérdés, két hétig lehetne taglalni az okokat és válaszokat. Nem vagyok bizots abban, hogy amit mondok, a legjobb megoldás, de szerintem érdemes lenne két évente rendezni a kupasorozatot, így sokkal több országnak lenne esélye megnyerni azt. (Korábbi interjúnkban hasonló ötlettel állt elő Mats Wilander is.) Az utolsó három fordulót szoros egymásutánban játszanám, mert így, ahogyan most van, az egész rendszer túlzottan kiterjedt időben és ezáltal a szurkolók sem tudják rendesen követni. Képzeljék el, hogy mondjuk a focivébén a két elődöntőben Spanyolország legyőzi Németországot, Hollandia pedig Uruguayt, és a döntőt két hónap múlva rendezik. Ez nonszensz.
Ivan Lendl Született: 1960. március 7., Ostrava, Csehszlovákia ATP-tornagyőzelmei száma: 94 Összesen 19 Grand Slam-döntőt játszott, amit Roger Federer szárnyalt túl, 2009-ben. 1982-től 89-ig zsinórban nyolc US Open-döntőt játszott, ami jelenleg is rekord. |