Nyolcvanéves Viktor Korcsnoj, az ellentámadás nagymestere

A sakkvilág a 80. születésnapját ünneplő Viktor Korcsnojt köszönti, aki a 20. Amber-verseny díszvendégeként pár napot Monacóban töltött, majd a francia színekben sakkozó Anatolij Vaisszerrel játszik meccset. A hatszoros olimpiai bajnok, kétszer világbajnok-jelölti döntőt játszó Korcsnoj még máig is nehezen tud nemet mondani egy-egy meghívásra, áprilisban a San Sebastien Openen vesz részt.

A sakkvilág egyik legnagyobb egyénisége, a közel ötven éve az élvonalban versenyző, 1962-től a világbajnoki címet ostromló Viktor Korcsnoj kétszer játszott világbajnoki döntőt Anatolij Karpovval. 1978-ban eléggé viharos volt csatájuk, három év múlva Karpov már könnyen győzött. Korcsnoj hatszor volt tagja sakkolimpián aranyérmes szovjet válogatottnak, ötször Eb-n győztes csapatnak, négyszeres szovjet bajnok.

1977 óta él Svájcban, és még mindig fiatalos lendülettel, aktívan és eredményesen versenyez, egy pillanatra sem gondol a visszavonulásra. A legutóbbi olimpiáig elképzelhetetlen volt a svájci válogatott a nagy harcos nélkül, aki nemcsak saját játszmájára koncentrál, hanem a társakat hasznos tanácsokkal látja el, figyelemmel kíséri partijaikat, igazi vezéregyéniség.

A veterán nagymesternek nagy szerepe van abban, hogy a svájci sakkozás mindig talál szponzort, érdeklődés övezi a tornákat, a királyi játék oly népszerű a fiatalok körében. 1983-ban nem fogadta el a FIDE elnökének, Florencio Campomanesnek a döntését, hogy játék nélkül nyert volna Garri Kaszparovval szemben világbajnok-jelölti meccset. Megtalálta a megoldást, titokban találkozott Kaszparovval, és Londonban lejátszották a meccset, amit Kaszparov megnyert.

Korcsnoj 70 évesen a bieli nagymesterversenyen szenzációs tornagyőzelmet ért el, többek között az orosz Peter Szvidler és Alekszandr Griscsuk, a francia Joel Lautier, az izraeli Borisz Gelfand és honfitársa, Yannick Pelletier megelőzésével nyert. A veterán nagymester küzdőképességben, győzni akarásban is felülmúlta az ifjú sztárokat. 2004-ben megnyerte Pakson a III. Marx György emlékversenyt.

Hitvallásáról, a sakkhoz való viszonyáról 2007-ben az [origo]-nak így nyilatkozott: "Úgy gondolom, hogy egy igazi profi sakkozónak naponta legalább annyi időt kell edzéssel, elemzéssel töltenie, amilyen hosszú egy igazi sakkjátszma. Naponta ez 4-5 órát jelent. Nagyon szeretek olvasni, elsősorban a detektívregényeket kedvelem, de a pszichológiával foglalkozó könyvek is lekötik a figyelmemet. Ami a fizikai felkészülésemet illeti, naponta több kilométert sétálok, és ezt határozott tempóban. Életrajzi könyvem már négy nyelven megjelent - angol, német, orosz, olasz -, sajnálom, hogy magyarra még nem fordították le.

Forrás: AFP

No, ebben a könyvben megírtam, hogy 1973-ban, Leningrádban egy rendőrautóval ütköztem. Mint fontos személyiségnek nem vették el a jogosítványomat, de megéreztem a veszélyt, és többé nem ültem a volán mögé, inkább gyalogos lettem. Állandó kapcsolatom nincs az orosz sakkozókkal, de nem is olyan régen meghívtak engem és Petrát Moszkvába, a Tal-emlékversenyre. Rögtön megkérdeztem, hogy játszani? A válasz az volt, hogy 21-es kategóriájú lesz a torna, tehát csak vendégnek. Elfogadtuk a meghívást, de azért eljátszottam a gondolattal, hogy akár játszhatnék is. Tavasszal felhívott Szvesnyikov nagymester, hogy játszanék-e a Cseljabinszk csapatában az orosz csapatbajnokságon, nem tudtam nemet mondani. Amikor elhagytam a Szovjetuniót, én nem emigráltam, hanem engedély nélkül távoztam. Azért döntöttem így, mert folytatni akartam sakkozói pályafutásomat. Ha maradok, vége a karrieremnek".

Korcsnoj szeret hazánkban versenyezni, egyik legnagyobb sikerét 1961-ben, a II. Maróczy-versenyen érte el, amikor kétpontos előnnyel nyerte meg a tornát. Az 1965-ös első helye Gyulán kisebb világrekord volt, a 15 partiból 14,5 pontot szerzett. Pakson háromszor is játszott.

Az ellentámadás nagymesterének nevezik, akinek pozitív az eredménye a világbajnok Tallal, Petroszjannal és Szpasszijjal is, s egál a mérlege Botvinnikkel és Fischerrel szemben. Bátran vállalt kockázatokat, jól támadott, nem volt idegen tőle a pozíciós játék sem.