- Mennyire tud sakkozni, mióta szereti a sakkot?
- Első sportsikeremet - most a 43. életévemben járok - a sakkban értem el, óvodás koromban megnyertem a területi bajnokságot, családi program miatt a folytatásban már nem indultam. Gyerekkorom óta sakkozom, persze ez nem a profi szintet jelenti, de a családomban nagy hagyománya van a sakknak. Húgom, Seszták Ilona úttörőolimpián úgy lett harmadik, hogy Mádl Ildikótól kapott ki. Azt nem mondanám, hogy tudok, inkább szeretek sakkozni. Elég sokszor utazom Amerikába, és örülök annak, ha a mellettem ülőt kihívhatom egy partira. A repülőgép fedélzetén még veretlen vagyok, sőt nemrégen repülőtéren várakozva még számítógéppel is játszottam, és nyerni tudtam.
- Mennyire követi a sakkvilág eseményeit?
- A sakkvilágét kevésbé, de a magyar sakkozás eseményeit fokozottan, úgy is mint érdeklődő sportbarát. Követtem a Polgár lányok pályafutását, Lékó Péter eredményeit, s miután a nevem felvetődött elnökjelöltként, azóta még nagyobb érdeklődéssel figyelem az eseményeket.
- A magyar sakkozás komoly gondokkal küzd, amelyek elsősorban anyagi természetűek, és egy picit úgy érezzük, a nemzetközi sakkvilágból is kiszorultunk. Hiányoznak például a jelentős sakkversenyek, amelyek hazánkra, sakkozóinkra irányítanák a figyelmet.
-Teljesen egyetértek, a pénzhiány az alapprobléma. A következő négy évben láthatóvá szeretném tenni a magyar sakksportot, elsősorban magát a versenyt. Közösen kell kitalálnunk ennek a technikáját, komoly informatikai fejlesztések szükségesek, erre megvannak a lehetőségek. A másik, hogy láthatóvá tegyük a médiában. Mutassuk meg, hogy vannak értékeink, a legnépszerűbb labdajátékok mellett a sakkban van a legtöbb igazolt játékos, eredményességben pedig abszolút a legjobbak közé tartozunk, s bizony keveset szerepelünk például a Nemzeti Sportban, a sporthíradókban. Fontos lenne láthatóvá tenni a magyar családok számára is mint a matematikát, a döntésképességet és a logikai gondolkodást fejlesztő sportot. Ebben az irányban már biztató tárgyalások vannak, ha nem is kötelező tantárgyként.
- Örményországban igen jelentős összeget, mintegy 270 millió forintot biztosítanak a kötelező iskolai sakkoktatásra, nálunk nincs esély hasonlóra?
- Sajnos mi nem tudjuk kötelezővé tenni a gyerekek túlzott leterheltsége miatt, de fakultatívan, esetleg más tantárgyat kiváltva, tanóra keretében tanulhatnák a sakkot. Esetleg más sportfoglalkozás helyett.
- A FIDE elnöke, Kirszan Iljumzsinov budapesti látogatásakor négyéves programjának egyik legfontosabb pontjaként határozta meg az iskolai sakkoktatást. Hogyan lehetne az iskolásban népszerűsíteni a sakkot?
-A modern technika a sakk számára óriási lehetőségeket kínál. Szinte az ország valamennyi iskolájában van internet. Készíthetünk legjobb nagymestereinkkel, kiváló edzőkkel anyagokat, amelyeket olyan iskolákban is tanulmányozhatnának, ahol nincs sakkot tanító tanár vagy éppen sakkozó. A legnagyobbakat kell ebbe a munkába bevonni, ebben nagy fantáziát látok. A gyerekek közel kerülhetnének példaképeikhez, az interjúk, egy-egy játszma bemutatása újabb és újabb híveket toborozna a sakk számára.
- Milyen elképzelései vannak a szövetség, az egész sakkozás anyagi gondjainak megoldására?
- Úgy gondolom, hogyha tiszta, hatékony és átlátható gazdasága van a sakknak, a Magyar Sakkszövetségnek, akkor a jóra az emberek tudnak áldozni, és céljaink eléréséhez szükséges pluszt szponzorációból tudjuk biztosítani. Folynak már a tárgyalások, ígérvényekről nem illik beszélni, ha azon a bizonyos hídon átmentünk, akkor ezek már reálisabbak lesznek.
- Idén nagyon gazdag versenyprogram vár a legjobbjainkra, kezdve a júliusi csapat-világbajnoksággal, amelyre május 31-ig a csapatot ki kell jelölni, nevezni kell. Ez olyan jelentős esemény, amely a média kitüntető érdeklődésére is számíthat. Milyen támogatásra számíthat a sportág a Magyar Olimpiai Bizottság részéről?
- Már előzetesen egyeztettem a MOB elnökével, Borkai Zsolttal. Ez nagyon fontos megbeszélés volt, hiszen megváltozott a sport finanszírozása, a MOB osztja a pénzt. A kiemelt versenyeket, programokat külön is támogatják. Kiharcoltuk a sakkolimpiai sikeres szerepléssel a részvételi jogot. Mehetnénk csikócsapattal, ami szégyen lenne, és a legjobbjainkkal, aminek a költségét biztosítani kell. Én már beszéltem a topjátékosokkal is, s mivel komoly ígéret van a támogatásra, állami és szponzorpénzből meg tudjuk oldani a részvételüket.
- A Világkupán négy nagymesterünk is játszik, november első felében csapat Európa-bajnokság, amely kvalifikációs verseny a következő vb-re. Többször is felvetettem, hogy a női Klubcsapatok Európa-kupáján válogatott színtű csapattal kellene játszani. A női sakkot a korábbi elnökség érthetetlenül mostohagyerekként kezelte, ön tervez változást ezen a téren?
- Itt az ideje annak, hogy a női sakkozásunk valamilyen szinten a régi hírnevét visszakapja. Fiatal erőkből jó csapatot tudunk összeállítani, sokan vallják, hogy a női sakkban könnyebben lehet elérni jó eredményeket. Nagyon szeretném stabilizálni ezt a kérdést, hogy a női sakkozók is megkapják az őket megillető feltételeket. Szemléletváltásra van szükség, a munkát el kell kezdeni.
- Rövidesen kezdődik a női és a férfi Grand Prix-versenysorozat, magyar résztvevő nélkül, pedig egy verseny megrendezésével meg lehet szerezni egy fő részvételi jogát. A FIDE elnöke is kifogásolta, hogy hazánk nem rendez hivatalos versenyt.
- Nyitott kapukat dönget. Szeretném, ha jelentős versenyt tudnánk szervezni. Egy elnök, egy elnökség sikerét az adja, ha valamilyen emlékezetes tornát tud rendezni.
- Nem kerülhetjük meg az utánpótlás problémáját, mi lesz a fiatalokkal?
- Utánpótlás nélkül nincs jövő. Kiemelt fontossággal bír, át kell gondolni a prioritásokat. Csak Rapport Richárd kevés ahhoz, hogy átvegye a stafétabotot, érzékelem a problémákat, erre a területre különös gonddal kell majd figyelnünk.
- Kire számít a sakkozás nagy öregjei közül? Olimpiai bajnokaink, sokszoros válogatottjaink miként tudnák segíteni a munkáját?
-Számítok rájuk, óriási értékei ők sakkozásunknak. Számomra nagyon fontos, hogy a top hármas, Lékó Péter, Almási Zoltán és Polgár Judit támogatásáról biztosított, egységet mutattak. Még nem tudom annak a módját, hogy a tapasztalt, rutinos, sok csatát átélt, megélt nagymestereinket miként tudnánk bevonni a közös munkába. Egy picit sértődöttek ők, nem tudom, mennyire, remélem, hogy a folyamat visszafordítható. Elméleti lehetőséget látok, remélem, a gyakorlatban megvalósítható lesz, hogy tapasztalataikkal, tudásukkal segítsék elképzeléseinket a közös siker érdekében.