A cikk szerzője hangsúlyozza, hogy Cseh 2003 óta kilenc egyéni érmet nyert a vb-ken, de ezek között csak egy aranyérem van, eleinte Michael Phelps, újabban pedig Ryan Lochte remeklése miatt. Cseh helyzetét a cikk írója azokhoz a teniszezőkéhez hasonlítja, akik Roger Federer és Rafael Nadal fénykorában próbálnak a csúcsra érni.
Ezután azzal szembesítik a magyar úszót, hogy az édesapja, idősebb Cseh László hátúszóként hasonló csatát vívott a keletnémet Roland Matthes ellen, akit 1967 és 1974 között senki sem tudott legyőzni.
Később azonban éppen egy amerikai úszónak sikerült megállítania Matthest az 1976-os montreali olimpián, az ő módszerét a New York Times újságírója példaként állította be Cseh számára. John Naber azt találta ki, hogy személyteleníti magában a riválist, és kizárólag arra figyel, hogy annál az időnél jobbat ússzon, amelyet a másik várhatóan úszni fog. Az olimpiára ezt az időt 100 háton 55.50 mp-re lőtte be Naber, aki onnantól kezdve egyetlen gondolatot sem pazarolt az ellenfélre, és végül 55.49-cel lett olimpiai bajnok.
Az interjúban Cseh László többek közt elmondja, ha a reggeli edzésre igyekezve úgy érzi, hogy még aludnia kellene, akkor a pekingi olimpián 200 pillangón nyert ezüstérmét szokta megnézni. A magyar klasszis elárulja: nem tartja kizártnak, hogy még 2016-ban is ott lesz az olimpián, és úgy fogalmaz, "ahogy öregszik, egyre jobbnak érzi magát".