Teszek a pénzre, nem az motivál - Erdei még mindig világbajnok akar lenni

Utoljára tavaly júniusban lépett ringbe, de legkorábban is csak december közepére kerülhetne olyan állapotba Erdei Zsolt, hogy ismét bokszolhasson. A korábbi félnehéz- és cirkálósúlyú profi világbajnok szeptemberi meccse bordatörés miatt elmarad, de azt mondja, ha a teste engedi, akkor fel sem merül benne, hogy visszavonuljon. Újra világbajnok akar lenni, olyan övre vágyik, amit eddig még nem szerzett meg.

A legoptimálisabb esetben december közepére kerülhetne olyan erőállapotba Erdei Zsolt, hogy ismét szorítóba lépjen, ehhez azonban az kellene, hogy bordatörése négy-hat hét alatt rendbe jöjjön.

A korábbi félnehéz- és cirkálósúlyú profiboksz-világbajnok szeptember 29-re tervezett, Isaac Chilemba elleni mérkőzése ugyan elmarad, a 38 éves Erdei azonban szeretné folytatni pályafutását.

"Tizenhárom hét lett volna felkészülni, ennyivel előbb állapodtunk meg a szeptember 29-i időpontról. Jött a tiroli lehetőség, így három hetet Fritz Sdunekkel készülhettem együtt. Elsősorban a speciális képzésre mentem rá, és azt mondhatom, egy erővel teli Erdei tért haza. Itthon aztán nekivágtunk az erőnléti résznek, a múlt vasárnap már lépcsőzés várt rám, amire Tirolban nem volt lehetőség. A végén halálközeli élményem volt, majdnem hánytam" - emlékezett vissza Erdei.

Azt mondta, hétfőn és kedden már a kesztyűzés következett, ahol ellenfelei elhasznált vagy az ideálisnál lényegesen kisebb unciás, azaz kisebb ütőfelületű kesztyűkben léptek ringbe ellene.

"Az volt a legnagyobb baj, hogy nem volt velem olyan edző, aki irányított volna. Mert a ringben én nem edző vagyok, hanem bokszoló, márpedig egy bokszoló a szorítóban nem kér, és nem ad kegyelmet. Van önbecsülésem és hitem, kellő kontroll hiányában bizony belemegyek az adok-kapokba. Ilyen volt a keddi kesztyűzés is, amikor egyik ellenfelemmel négy menetet bokszoltam, majd jött az ötödikre Baran Attila. Akkor azt éreztem, most talán lesz kis pihenés, talán lankadt is a figyelmem, nem tudtam annyira pörögni, mint kellett volna."

Ekkor történt a baj, egy rossz szögből, rossz kesztyűvel bevitt ütés nyomán megsérült a bal oldali 9-es és 10-es bordája.

"Azonnal a Honvéd Kórházba siettünk, hogy megnézzük, mi a baj. Éreztem, hogy eltört a bordám, és tudtam, erről kell papír is, mert az amerikaiak nem fogják elhinni a történteket. Már a legutóbbi, kézsérülés miatt halasztott meccsemnél is arról hadováltak, hogy betojtam. Aztán amikor kiderült, mégis törés van, megnyugodtam."

Nincs síri hangulatban, bár boldognak sem vallja magát. De az nyugtatja, hogy az amerikaiak számítanak rá, és örülnének, ha már bokszolhatna. Ami biztos, visszavonulni nem akar.

"Vegyes érzelmek váltakoznak bennem, hullámhegyek és hullámvölgyek. A sérülés nagy traumát okozott, lelkileg megviselt, hiszen így most másfél év lesz a kihagyás, ami nem piskóta. Ugyan páratlan kitartással és akarattal rendelkezem, de hiába az elszántság, ehhez a szervezetemnek is engedelmeskednie kell. Az biztos, hogy az agyamban nincs szó arról, hogy befejezzem."

Abban viszont biztos, hogy nem akar amatőr körülmények között készülni.

"Ha még egyszer belevágok a felkészülésbe, csak akkor teszem, ha profi lehetőségeim lesznek. Ami most zajlik, egy serdülőbajnokságra elegendő, de egy makulátlan mérleggel rendelkező profi világbajnokhoz méltatlan" - mondta arra célozva, hogy amíg Tirolban Sdunek szakmai irányítása mellett, de erőnléti edző nélkül készült, addig Magyarországon pont fordított helyzet fogadta.

"A legjobb barátaim sem suttogják a fülembe, hogy hagyjam abba. De ha eljön az idő, és ők azt látják, érdemes lenne megfontolni, úgyis szólnak. Jelenleg azonban nem befolyásolhat senki és semmi, csak a saját belső hangomra hallgatok."

Az pedig egyáltalán nem számít, egy-egy csatáért mennyi dollárt vagy eurót kap, állítja.

"Teszek a pénzre, nem az motivál. A világ élvonalába szeretnék visszakerülni, világbajnok akarok lenni, jó lenne a fejem fölé tartani egy olyan vb-övet, amelyet eddig még nem szereztem meg. Hiszen milyen jól mutatna három különböző a vitrinemben."