A maradék 22 mehet kapálni - Vereckei Ákos a kajakos krízisről

Több magyar kajakoshoz hasonlóan a kétszeres olimpiai bajnok Vereckei Ákos is szerette volna külföldön folytatni a pályafutását, de ebbe a magyar szövetség nem egyezett bele. A hatszoros világbajnok a válogatási rendszert okolja az elvándorlásáért, szerinte sokan esélyt sem kapnak, hogy kijussanak az olimpiára, a második vonalról pedig mindenki megfeledkezik. Janics Natasát megosztó személyiségnek tartja, akinek a viselkedése néha a jó ízlés határát is súrolta.

Csütörtökön azt lehetett olvasni, hogy szakmai tanácsadónak hívták Bulgáriába, és hogy ez a munka meghiúsulhat, ha Janics Natasa és férje végül ott köt ki. Hogy áll most ez a lehetőség?

Valóban szó volt arról, hogy szükség lenne a tudásomra tanácsadóként, de valószínűsíthető, hogy Natasáék is arra veszik az irányt, így elhalt az érdeklődés. Többet erről nem szeretnék mondani, mert kellemetlen lenne annak, aki segített volna kijutni.

A szakmai tanácsadói poszt mit takart volna?

Átfogó feladatról lett volna szó, a szakmai munkát kellett volna felügyelni.

Annak, hogy hajlott volna a bolgár lehetőségre, köze van ahhoz, hogy augusztusban azt nyilatkozta, itthon már nem rúg labdába?

Ahogy az idén alakultak a dolgok, ahogy alakították a válogatási rendszert, abból egyértelmű volt számomra, hogy le akarták szűkíteni azoknak a körét, akik kijuthatnak az olimpiára, és bent maradhatnak az állami finanszírozási rendszerben. Ez egy nagy sakkjátszma volt, és látható, hogy melyik kör erősödött meg. Az én korommal és családi hátteremmel már nem engedhetem meg magamnak, hogy szélmalomharcot vívjak.

Ez a bizonyos kör, amelyet emleget, Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportját jelenti? Korábban azt nyilatkozta, ő irányítja a szakágat, és Storcz Botond szövetségi kapitány az ő érdekeinek megfelelően írja ki a válogatási elveket.

Nem úgy fogalmaznék, hogy ő irányítja, de meg lehet nézni, hogy a Gerevich-ösztöndíjból szeptemberben kik és milyen eredmény után kaptak juttatást. A Kati néni nevével fémjelzett csoport felül lett értékelve, és most nem az olimpiai résztvevőkre gondolok.

Azt is mondta, hogy a kajaktól nem szeretne elszakadni, de még nem tudja, itthon vagy külföldön készül. Tisztult a kép?

A külföld szerintem már ki van lőve, jártam a szövetségben ez ügyben, azt mondták, vb-érmest nem engednek el. Pedig lett volna lehetőség. Itthon nincsenek egyesületek, illetve a Szeged, a Győr és a Honvéd működőképes, de Szeged messze van, Győrben már telített a létszám, nincs fogadókészség, és a Honvédnál is beszűkültek a lehetőségek. Az is közrejátszik, hogy 35 éves vagyok, jóval túl vagyok a csúcson.

Ez úgy hangzik, mintha már a visszavonulást fontolgatná.

Azért még nem tervezem, de egyelőre nem látom a feltételeit annak, hogy jövőre magas szinten tudjak sportolni. 2014-re viszont kilépőévet tervezek, ha minden adott lesz, megpróbálok úgy nekimenni, hogy komoly eredménnyel, mondjuk vb-éremmel hagyjam abba a sportot.

Korábban is voltak ajánlatai külföldről?

Sosem gondolkoztam azon korábban, hogy elmegyek. Ez az év azonban annyira zűrzavaros volt, és olyan drasztikusan ért véget itthon a pályafutásom, hogy felmerült bennem, mi lenne, ha... Ha a teljesítményemet veszem figyelembe, jó évem volt, de nem igazán voltak versenyek, és ehhez jött az, hogy a válogatón az egyéni teljesítmények semmit nem értek. Sportember vagyok, sportolni szeretek, nem a sportpolitikával foglalkozni, mert az mocskos dolog.

Mi a véleménye arról, hogy Janics Natasa, Benedek Dalma és Sarudi Alíz elhagyja az országot, és ha a szövetség engedte volna őket, akkor Csipes Tamara és Paksy Tímea is máshol folytatná a pályafutását? Meglepte, vagy ez ott lappangott már valahol mélyen egy ideje?

A dolgot mindkét fél elferdíti kicsit a saját érdeke szerint, a szövetség és a versenyzők is túloznak. Az elmúlt másfél évtizedet végigéltem a sportágban, és ahogy tapasztaltam, pár évvel ezelőtt eljutottuk ahhoz a ponthoz, hogy aki nem tud kijutni a vébére, és nem tudja finanszírozni a saját versenyzését, annak el kell gondolkodnia a folytatáson. Ilyenkor valaki vagy elmegy külföldre, ahogy többen is megtették, vagy legrosszabb esetben abbahagyja. Aki nem tud eljutni egy világbajnokságra, az előtt nincs nagy perspektíva a sportágban. A kajak-kenu államilag finanszírozott sport világszerte, de az állam nem tudja a teljes keresztmetszetet egyformán támogatni, és a második vonalról itthon mindenki elfeledkezett.

Ez a kivándorlás azt is jelzi, hogy ennyire elkeserítő a helyzet itthon?

A klubok helyzete katasztrofális, nem professzionális a háttér, sem gazdaságilag, sem szakmailag nincs felépítve, egyik napról a másikra élnek. A klubom, a Honvéd a tavalyi eredmények alapján olimpiai műhelytámogatást kapott, de ehhez június végéig nem tudtak hozzáférni, holott ebből kellett volna Londonra felkészülni. Az is idetartozik, hogy a kajak-kenu nem olyan, mint az úszás vagy a vívás, itt egy számban egy egység indulhat a világversenyeken. Ha az itthoni élvonalat képviselő harminc kajakosból nyolc jut ki az olimpiára, a maradék huszonkettő mehet kapálni. Ráadásul kevés a verseny, az Eb-t és a vébét is beleszámolva nagyjából öt esemény van, ahova a legjobbak eljuthatnak a júniustól augusztusig tartó időszakban. Ez eleve leszűkíti a pénzforrásokat, itthon és külföldön egyaránt.

A legújabb hírek szerint 2013-ban a taóról lemaradó sportágak - köztük a kajak-kenu is - állami támogatásban részesülnek, a tizennégy szakszövetség között állítólag 10-15 milliárdot osztanak szét. Ez lehet a mentőöv?

Azt kívánom, legyen így, és kapjon mindenki annyit, amennyire szüksége van. A klubom jelenleg ott tart, hogy nem tudják, mi lesz januárban, és hogy kapnak-e pénzt jövőre. Nem lehet előre tervezni, a szép jövőképpel, az ígéretekkel nem lehet a számlákat kifizetni. Az elhatározás jó, a kérdés csak az, mikor lesz belőle pénz. Ha későn, akkor félő, hogy több klub is elvérzik.

Elbírja azt a magyar kajak-kenu, hogy a háromszoros olimpiai bajnok Janics és a hétszeres világbajnok Benedek más országban versenyez tovább?

Ezt nem így közelíteném meg, hanem úgy, hogy ezek az emberek értékek, akik elértek eredményeket itthon, mégsem tudtak kiteljesedni. A nyolcvanas években is volt példa arra, hogy versenyzők kivándoroltak, és az itthoni sportkultúrával felvértezve edzők lettek, majd az általuk kinevelt sportolók komoly konkurenciát jelentettek a magyarok számára. Vagyis elsősorban nem az a gond, hogy az utánpótlás képes-e pótolni őket, hanem az, hogy a világversenyeken eggyel több nagyon nehéz ellenfelük lesz a magyaroknak, és az is, hogy a külföldre távozók magukkal viszik a tudást, a tapasztalatot, és az ottani fiataloknak adják át, amivel magunknak gyártunk konkurenciát hosszú távon.

Mi a véleménye arról, hogy Janicsot rengetegen támadják, amióta kiderült, hogy visszatér a szerbekhez, elfelejtve, hogy nyert három olimpiai aranyat Magyarországnak?

Natasa megosztó személyiség volt, a viselkedése néha a jó ízlés határát is súrolta, és a felemás megítélése miatt nagy érzelmeket tud generálni. Olvasom, hogy sokan ellene fordultak most, de érzékelem a másik oldalt is: akik szeretik őt, azok a mostani helyzetben is mellette vannak.

A vezetésnek mekkora a felelőssége abban, hogy beindult a sportolók kivándorlása?

A válogatási rendszerre vezetném vissza a problémát, arra, hogy sokan esélyt sem kaptak, hogy kijussanak az olimpiára. A nőknél például egy négyes volt kijelölve, nem is volt válogató, pedig még két egységet simán ki lehetett volna állítani, megkaphatták volna a lehetőséget, hogy megmutassák, mit tudnak. Ez a helyzet pedig, úgy érzem, kilátástalanságot okoz, a kapitánynak és az elnökségnek ezt kellett volna átgondolnia, mert korlátozva voltak a lehetőségek az olimpiai részvétel kiharcolására.

Vereckei (jobbra) és Storcz (balra) 2000-ben és 2004-ben még együtt nyert olimpiát

A Kammerer-féle egységgel szemben elvesztett válogató után új válogató kiírását kérték, és azt is vállalták volna, hogy fizetnek a szövetségnek, ha Londonban nem jutnak be az első hat közé. Ezzel is a válogatási rendszer visszásságára akarták felhívni a figyelmet?

A szövetségi kapitány félremagyarázta ezt a lépésünket, pedig a válogatási rendszer nem csak a laikusok számára volt bonyolult, a szakmán belül is nehézséget okozott a kibogozása. Nem akarok ebbe nagyon belemerülni, de eredetileg úgy szólt a szabály, hogy amennyiben a válogatót megnyerő négyes nem kerül dobogóra a zágrábi Eb-n, akkor a kapitány kiírhat egy új válogatót. Kammererék ötödikként végeztek az Eb-n, ennek ellenére Storcz Botond úgy döntött, nem ad esélyt senki másnak. Nem maradt tüske bennünk, de fura, hogy az olimpia évében zéró lehetőséget kaptunk a bizonyításra. Mindig azzal érveltek, hogy kevés volt az idő az újabb válogató és az olimpia között, de én már januárban feltettem ezt a kérdést a kapitánynak, hogy az a négy hét elegendő-e, és érdekes, hogy ami akkor elégnek tűnt, az végül kevés lett.

Ezek után meglepte, hogy a Kammerer, Tóth, Kulifai, Pauman négyes ezüstérmes lett Londonban?

Meg is lepett, meg nem is. Az biztos, hogy erősebb mezőnyre számítottam.

Önök is odaérhettek volna a második helyre?

Ezen teljesen felesleges polemizálni, hiszen végül ők voltak ott.

Ha már az olimpia szóba került, a három arany, két ezüst és egy bronz jól mutat. Lehet hiányérzetünk a londoni szerepléssel kapcsolatban?

A lányok hozták az elvártat, mind a négy számban volt esélyünk, a két arany jó teljesítménynek számít. A kenus szakág a megszűnés jeleit mutatta, hiszen a három számból csak egyben volt döntős versenyzőnk, Vajda Attila. Férfi kajakban vegyesnek látom a képet: a Dombi, Kökény páros nagyot alkotott, a négyes ezüstje meglepetés volt, szerintem még a hajóban ülőknek is, kétszázon Dudás Miklós hatodik helye szintén megfelelő, de nincs olyan versenyzőnk, aki ezer méteren egyesben esélyes lehetne, és kétszázon nem volt párosunk. Jól sült el az olimpia, de az összkép azért felemás.