A négy hónapos fiam a sportpszichológusom

Jobban örült volna, ha az olimpiai bajnokkal vívnak a döntőben, de ezen a világbajnokságon senki sem állíthatta volna meg a magyar párbajtőrcsapatot - mondja Boczkó Gábor, akinek több elbukott döntő után 36 évesen sikerült vb-aranyat nyernie Budapesten. Pedig szerinte nem adták meg nekik a hazai pálya előnyét, az egyéni versenyen is rajta akarták behozni a program csúszását. A csapatdöntőben beszakadt izommal állt oda a pástra, előtte azt kérte társaitól, csinálják úgy, ahogy a vízilabdázók.

Hétszeres Európa-bajnokként először sikerült vb-aranyat nyernie. Milyen érzés volt hétfőn világbajnokként felébredni?

Remek! Egész este és éjszaka rengeteg üzenetet kaptam, ami elképesztő boldogsággal töltött el. Ennek az aranynak köszönhetően a sok kemény edzés után újult erővel oda tudjuk majd tenni magunkat a folytatásban. Volt eddig két elbukott vébédöntőm, négy bronzérmem, ennek valami miatt így kellett történnie, hogy öt évet vártam erre az aranyra.

Hogyan készültek a döntőre?

Leültünk a srácokkal közösen vacsorázni, és megbeszélni, hogy mi fog történni. Nyugodt voltam, és nem éreztem azt, hogy bármi probléma lehet a döntőben. Azt mondtam a srácoknak, hogy azt kell csinálnunk, mint a vízilabdázók. Náluk a vébén minden meccsen volt valaki a klasszisokon kívül, aki hozzá tudott tenni valami pluszt, és ezzel, valamint a csapatot jellemző egységgel tudtak nyerni. Nálunk is ez volt.

Boczkó Gábor (jobbra hátul) nyugodt volt a döntő előtt, biztos volt a sikerben Forrás: MTI/Illyés Tibor

Mennyire zavarta a lábsérülése a döntőben?

A világbajnokság előtt néhány héttel volt egy húzódásom, azt hittem, az elmúlt, de az elődöntőben egy rossz mozdulatnál beszakadt az izom. Akkor hátráltatott a vívásban, de a döntőre sikerült úgy összerakni, hogy minimálisra redukáltuk a fájdalmat. Szaladgálni nem tudtam föl-alá, de nem zavart a vívásban.

Amikor a végén az ukránok feljöttek két tusra, megfordult a fejében, hogy elveszíthetik ezt a döntőt is?

Erre nem szabad gondolni, ilyenkor jön egy fekete lyuk, amikor elmennek az érzések. Két találatot kaptam egymás után az ellenféltől, de előtte mind a kettőnél megkopogtattam előbb a csuklóját, majd a vállát, kevésen múlott, hogy nem én kaptam a pontot. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de találni fogok, és ez demoralizálni fogja az ukránt, így is történt, a következő két tus az enyém volt.

Számított valamit a vébécím megszerzésében, hogy más csapatok kiejtették az Európa-bajnok svájciakat, a világbajnok amerikaiakat és az olimpiai bajnok franciákat?

A mi águnkon csak a döntőben tudtunk volna találkozni velük, az amerikaiaknál pedig a világbajnok csapatból csak egy ember maradt a mostani válogatottban. Egyébként én szívesebben vívtam volna a döntőben az olimpiai bajnok franciákkal. Az ukránokat az idén már kétszer megvertük, esélytelenebbek voltak, nem volt semmi veszítenivalójuk. De teljesen mindegy volt, hogy kik állnak elénk, most senki sem tudott volna legyőzni, annyira együtt volt a csapatunk.

Fergeteges volt a hangulat a budapesti csarnokban. Mekkora szerepe volt ennek a vébégyőzelemben?

Hatalmas szerepe volt! Még akkor is, ha óriási volt a nyomás rajtunk, hiszen az elmúlt öt évben mi szállítottuk a világversenyekről az érmeket, ezért mindenki tőlünk várta a jó szereplést. Amikor azonban felmentünk a pástra, és elkezdtünk vívni, akkor a nyomás átalakult támogatássá. Euforikus érzés kerített ilyenkor a hatalmába bennünket, csak az olimpián van 5-6 ezer néző és ilyen hangulat, mint most volt Budapesten.

Boczkó és az eufória Forrás: MTI/Illyés Tibor

Többen szóvá tették, hogy a hazai pálya előnyét a zsűri most nem igazán adta meg a magyar vívóknak. Miért alakulhatott így?

Ezt én sem igazán értettem. Amíg a cataniai vébén borzasztóan lejtett az olaszoknak a hazai pálya, addig most nekünk szinte semennyire, sőt... Persze nem azt várjuk el, hogy csaljanak miattunk, de olyan nemzetiségű zsűritagokat tettek a döntőbe is, akik a vívásban elmaradott országokból jöttek, mint például Brazília, csak azért, hogy legyen döntős résztvevő ezekből a nemzetekből is. Nem direkt rontottak ellenünk, hanem egyszerűen csak feszélyezve voltak bizonyos szituációkban, és nem merték felvállalni a komoly döntéseket.

Melyik volt a vébé legjobb és legrosszabb pillanata?

A legjobb a döntő utolsó három másodperce, amikor az ellenfelem megállt, megadta magát, és odajött gratulálni. A legrosszabb az egyéni verseny negyeddöntője, amikor nem hagytak elég időt nekem, hogy regenerálódjak. Legalább tíz percet kellett volna a két meccs között kapnom, de mivel csúszott az egész délelőtti program, rajtam akarták behozni, és csak öt percet adtak. Persze késtem is, ezért sárga lapot kaptam, egy ilyen figyelmeztetéssel kellett vívnom az olimpiai bajnok Rubén Limardo Gasconnal, és ki is kaptam a venezuelaitól, pedig nagyon szerettem volna a hazai közönség előtt egyéniben is érmet nyerni.

Boczkónak egyéniben nem jött össze az érem Forrás: MTI/Illyés Tibor

Hol tart a magyar vívósport, ezen belül is a párbajtőr? Sorakoznak a tehetségek?

Párbajtőrben a mögöttünk álló generáció nagyon tehetséges és nagyon ügyes. A csapatunk a harmadik vagy negyedik felállásban szerzett érmet az elmúlt négy-öt évben, bárki volt Imre Géza és mellettem a csapat tagja, mindig jól szerepeltünk. Magyarországon az egész vívás felemelkedőben van, az olimpián csak négy versenyzőnk volt, és bár Szilágyi Áron aranyérmes lett, az olimpia előtt és alatt volt egy hullámvölgyünk. Azóta a férfi tőr szakágat kivéve mindenhol van magyar az első nyolcban a világranglistán, szerintem kijöttünk a gödörből, és megindultunk felfelé.

Szilágyi Áronnak Kárpáti Róbert a sportpszichológusa, aki az Origónak adott interjúban azt mondta, hogy többek között SMS-ekkel próbálja nyugtatni őt a versenyeken. Önnek van hasonló segítsége?

A négy hónapos kisfiam a sportpszichológusom. Az egyéni versenyen kint volt, de a nagy hangzavar miatt a csapatra már nem engedtem, hogy kijöjjön.

Boczkó Gábor

Született: 1977. április 1., Tapolca
Sportág: párbajtőrvívás
Eredményei:
olimpia: ezüst (2004, csapat)
világbajnokság: arany (2013 - csapat), 2 ezüst (2009, 2011 - csapat), 4 bronz (2010 - egyéni, 2007, 2010, 2012 - csapat)
Európa-bajnokság: 7 arany (1997, 2002, 2003 - egyéni, 2006, 2007, 2009, 2010 - csapat)