Az 1924-es párizsi olimpián a magyar kardvívók egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek, ám az eseményt kisebb botrány is övezte.
"A csapatverseny fájó vereséget hozott. A döntőben az olaszok ellen 5:2-es vezetés után fej fej melletti küzdelemben 7:7-re alakult az eredmény. Ekkor Posta dr. váratlanul 4:1-re kikapott Bertinettitől, és utána már hiába nyerte meg Tersztyánszky utolsó csörtéjét, jobb találataránnyal az olaszoké lett az aranyérem. A mieink az egyéni versenyben akartak visszavágni. A döntő kezdetén az olaszok egymás ellen komolytalanul vívtak. A magyar tiltakozás után Puliti súlyosan megsértette a versenybíróság magyar tagját, és ezért a további versenyből kizárták. Erre a többi olasz versenyző is visszalépett. Az újrakezdett döntőben hármas holtverseny után Posta Sándor dr. biztosan győzött a francia Ducret és a magyar Garai ellen" - olvasható a Kahlich Endre, Gy. Papp László, Subert Zoltán által írt Olimpiai játékok 1896-1972 című könyvben.
De mi is történt valójában? Az egyéni döntő során a versenybírók összeesküvést sejtve azzal vádoltak három olasz vívót - Marcello Bertinettit, Bino Binit és Giulio Sarrocchit -, hogy az egymás elleni asszókban direkt veszítettek Oreste Pulitivel szemben, hogy így segítsék a végső győzelemhez.
A zsűri megvizsgálta az esetet, végül a magyar versenybíró, dr. Kovács Györggyel együtt úgy döntött, kizárja Pulitit. A vita majdnem tettlegességgel végződött, az olaszok visszaléptek, így végül dr. Posta Sándor lett az olimpiai bajnok, a harmadik helyre pedig Garai János futott be.
Az ügynek azonban még nem volt vége: Kovács és Puliti ugyanis a híres párizsi varieté, a Folies Bergére előtt találkozott, és a szóváltás végén az olasz megütötte a magyart. Néhány nappal később Kovács táviratot küldött, és kihívta párbajra Pulitit, de a Zaol.hu szerint csak a helyszín kiválasztása négy hónapig tartott.
Puliti érthetően olasz földön akart vívni, végül 1924. november 12-én Nagykanizsán, a Károlyi laktanya lett a helyszín. A feltételek a következők voltak: bandázs nélküli harc, nehéz olasz fegyverek, küzdelem a harcképtelenségig, szúrás kizárva. A párbajt a kétszeres olimpiai ezüstérmes osztrák Otto Herschmann vezette (ő 1896-ban 100 méteres gyorsúszásban, 1912-ben pedig a kardcsapat tagjaként is második volt).
Kovács György segédje két olimpiai bajnok vívó, Rády József és Gerde Oszkár volt. A párbaj szünetekkel együtt 94 percig tartott, a küzdelem mindkét oldalon súlyos sebesülésekkel, döntetlennel és bocsánatkéréssel zárult.
Az olimpiához azonban nemcsak ez az egy párbaj kapcsolódik, a botrányos egyéni karddöntő után ugyanis egy olasz szakíró, Adolfo Cotronei ugyancsak kihívta a magyarok olasz szövetségi kapitányát, Italo Santellit.
Az 58 éves vívómester helyett azonban fia, Giorgio állt ki, aki 1920-ban szintén az olasz csapattal nyert kardaranyat, a szabályokra hivatkozva átvállalta apja szerepét a párbajban.
A kibékíthetetlen felek közti összecsapásra éles kardokkal került sor, és Giorgio Santelli nyert, aki úgy megsebezte Cotroneit, hogy maradandó szemrángást szenvedett. Az újságíróról egyébként az a hír járta, hogy igazi provokátor, összesen hat párbajban vett részt, olyan vívónagyságokat is kihívott, mint a hatszoros olimpiai bajnok vívó Nedo Nadi, és négyszeres olimpiai bajnok öccse, Aldo Nadi.
Előbbi 1932-ben majdnem megölte, ezután már nem párbajozott többé.