Pokol egy hibbant ördöggel

Vágólapra másolva!

"A pokolba mész!" - figyelmeztetett egy kolléga, mikor megtudta, hogy Novak Djokovicot készülök megnézni hazai közönség előtt, a belgrádi Davis-kupa-döntőn. A szerb teniszválogatott és a címvédő csehek meccse valóban lehengerlő élmény: tomboló közönség, világklasszisok testközelből, rengeteg elcsent apró mozzanat.

A szerb szurkolók híresen heves vérmérsékletűek, a fociválogatottjuknak ez sokba is került a közelmúltban, egy olasz-szerb Eb-selejtezőt például 3-0-al megkaptak a hazaiak a szláv ultrák bajkeverése után, a Partizan-Crvena zvezda fővárosi derbire pedig egyenesen turizmus épül. Furcsa elegy jön létre, mikor ez a közönség a kifinomult etikettjéről ismert tenisszel találkozik.

Mindjárt a bevonulással meglepnek: a hangulatfelelős műsorvezető, az elsötétített arénában szórványosan cikázó fénycsíkok, és a játékoskijáró előtt gomolygó fehér füst együttesen inkább bokszgálát idéz. Pillanatokkal később már zavarbaejtő ez a hatás, az Universum Box Promotion fénykora elevenedik meg, miközben a csehek bevonulnak az Eye of the tigerre, majd a szerbek a Carmina Buranára - Darius Michalchewski, illetve Kovács Kokó István egykori bevonulózenéi is ezek voltak.

Most viszont egy teniszmeccsen kíséri fülsüketítő tombolás az intrót, hogy a himnuszok alatt méltóságteljes csend telepedjen a csarnokra. Szó sincs a cseh himnusz kifütyüléséről. Djokovic mindjárt az első meccsen pályára lép, márpedig ő kulcsfigura.

A belgrádi születésű játékost nehéz hová tenni, arra már alig emlékezni, mikor még Federer, Sarapova, Nadal és Roddick parodizálásával tűnt ki, mivel annyi minden történik vele. A világ legnagyobb szamársajt-exportőre lett, felszólalt Szíria tervezett bombázása ellen, egy meccse után csokival lepte meg az újságírókat, megkapta a legmagasabb szerb kitüntetést vagy épp Darth Vaderként vonult a pályára, a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül. És nyert hat Grand Slamet, a teljesség igénye nélkül.

Ezúttal, a Dk-döntő előtt több helyen is elmondta, mekkora élmény lesz húszezer őrjöngő szerb előtt pályára lépni. Na most a Belgrád Aréna befogadóképessége 15 500. A csehek is ravaszkodtak, Tomas Berdych szinte örült a hazai fanatikusoknak ("ez klassz, az ilyenekért lettünk teniszezők"), és többnyire amúgy is a szerbekről és Djokovicról beszéltek. Nem csoda, ő már-már egyszemélyes focicsapat, az arénában lévő Nole-boltban mindenféle tárgy kapható, néhány méterrel odébb a frissen megjelent könyvét árulják. "Nem" - ez az egyhangú válasz a többeknek feltett kérdésemre, hogy létezik-e ma nála népszerűbb személy Szerbiában.

Lehet azonban bármilyen showman is Djokovic, a pályán kérlelhetetlen profi. Gyors, halk levegővétel, egy szerva, ász. A döntő első pontja, melyet hatalmas üvöltés követ. Később is jellemző: minden pontot gólörömnek kijáró tombolással fogad a hazai közönség, a fontosabb vagy szebb poénokat felállva tapsolják. "A szerb közönség zajosabb, szenvedélyesebb a többinél" - erősít meg saját tapasztalatával egy cseh újságíró, aki számos helyre elkísérte már a csapatát.

Azért a vendégeket sem kell félteni, hokimeccsről ismert dallamokkal irányítja a tábort egy trombitás, üvöltenek ők is Radek Stepanek pontjainál, ám úgy tűnik, nekik inkább a jó hangulat a fontos, nem annyira az eredmény. "Ők majdnem a csapat hivatalos részei. Rendszeresen találkozunk velük, a kilencven százalékukat személyesen ismerjük" - árulja el később Stepanek.

Az első szettben attól félek, előbb-utóbb félbe kell szakítani a meccset az állandó bekiabálások miatt, van, hogy Stepanek harmadjára tud csak szerválni (erre mit üt? necc, még egy első adogatás). Molina székbíró lassan lemegy óvóbácsiba, annyiszor inti csendre a nagyérdeműt. "Egyértelműen zavart a közönség az első játszmában, de a játékvezető jól reagált, határozottan lépett fel. Később már nem is volt semmi gond" - emlékezett a csehek nyitóembere a meccs után.

A Stepaneknek szóló bekiabálások Djokovicot is zavarják, csóválja a fejét, a maga részéről ezzel jelez a renitenseknek. Máskor viszont, ha biztatást akar, elég egyetlen apró rándítás az ütőjével, már kiabál is az egész lelátó. Testközelből félelmetesen látszanak a legapróbb rezdülések is, ahogy egy vesztett pont után kissé ingerülten ragadja meg a törülközőt Djokovic, ahogy Stepanek egy breaklehetőségnél alig észrevehetően sóhajt egyet, ahogy kommunikálnak a közönsséggel, és az edzőikkel. A gesztusaik: mintha mi játszanánk baráti alapon, a színvonal viszont világklasszis.

Djokovic végül 7:5, 6:1, 6:4-re nyeri a meccsét, a folytatásban viszont a Janko Tipsarevic helyére beugró ifjú, Dusan Lajovic ugyanígy három szettben kikap Tomas Berdychtől. Ezen a meccsen már nem annyira elsöprő a lelkesedés, de tényleg csak egy árnyalatnyival halkabbak a szerbek.

A meccsen pedig semmi nem dőlt el, szombaton egy párost, vasárnap két egyest rendeznek, Belgrádban folytatódhat a tombolás.