Novak Djokovic meccseiről, eredményeiről egy rövid holtszezon kivételével szinte mindennap hallunk híreket. Arról viszont szinte soha nem hallani, milyen stáb segíti őt és a hozzá hasonló klasszisokat - a fegyverhordozók élete jobbára ismeretlen marad. Pedig Djokovic pályafutását nem akármilyen figura segítette a közelmúltig.
Dusan Vemic 1976 júniusában született Zadarban, jelenleg Belgrádban él. 1995-ben lett profi teniszező, és bár kétszer is Jugoszlávia legjobbjának választották, a nemzetközi mezőnyben nem ért el áttörést, csak a 146. helyig jutott a világranglistán. Párosban valamivel sikeresebb volt, a Roland Garroson és az Australian Openen is elődöntőbe jutott.
"Igazán tüzes játékos voltam, noha sosem kerültem be a top százba. Megtettem mindent, amit tudtam, miközben rendkívül rossz idők jártak az egész országra, a háború, és a szélsőségesen nehéz gazdasági helyzet miatt" - emlékezett vissza. "Mégis, ahogy mindezen keresztülmentem, segített olyan személyiséggé, és azé az edzővé válni, aki most vagyok, úgyhogy utólag sem változtatnék semmit."
2010-ben vonult vissza, majd Novak Djokovic segítője lett, tavaly év végéig együtt járták a világot. Vemicnek állandóan a hatszoros Grand Slam-győztes rendelkezésére kellett állnia, ha például egy éjszakába nyúló meccs után levezetni akart, vagy egyetlen ütésfajtát gyakorolni egy órán át. Az ilyen különleges kéréseket azonban természetesnek vette, sőt, inkább örült a szokatlan munkakörnek.
"Novak és én együtt nőttünk fel, barátok és párospartnerek voltunk, mielőtt munkakapcsolat lett volna köztünk, és ez jelentősen megkönnyítette, hogy a Team Djokovic tagja lehessek. A csapat minden tagjának egyszerűen annyi a feladata, hogy segítse Novakot és a csapat többi tagját. Az edzéseken, meccseken és a tornákon is mindenki a tőle telhető legjobbat nyújtja. Mindezt nehéz összehangolni, de - ahogy Novak eredményeiből is látni - nem lehetetlen."
Mint mondta, edzőként Djokoviccsal dolgozni egy álom, és bár ma már nem tagja a csapatnak, a barátság maradt, a londoni teniszvébé döntője előtt például a Twitteren üzent neki: "Fejezd be a labdameneteket hét ütésen belül, maradj közel a T-vonalhoz és támadj! Szerválj erősen, és támadd meg (Rafael) Nadal második adogatását. Egyszerű, nem?"
Az utóbbi szellemes megjegyzés nem szokatlan tőle, nagyon is úgy gondolja, a humor a teniszben is fontos. "A tenisz világa - bármilyennek látszódik is kívülről - nagyon magányos hely, ahol sokszor elveszel az egyszerű dolgok ismétlődésében, ahol többé-kevésbé minden változatlan: ugyanazok a rituálék, ugyanolyan hotelek, be- és kicsomagolás nap mint nap, csak a városok neve változik. A tenisz egyfelől sport, másfelől életforma is. Az életben pedig szórakozás kell, nevetés, humor, és az, hogy másképp is lásd a dolgokat, ne mindig csak célratörő, mechanikus és rideg légy. Különösen a rajongókkal való kapcsolatra igaz ez: ma az élőben közvetített rendezvények, sportesemények, színészek, sportolók és énekesek elképzelhetetlenek anélkül, hogy ne követnék őket rengetegen a közösségi médiában, sőt valójában a követők számával mérhetjük a jelentőségüket. A sportolók és edzők pedig közelebb juthatnak a rajongókhoz, betekintést engedhetnek a világukba, amitől sokkal lazább és érdekesebb lesz az egész."
Vemic igazi bohém figura, de azért van egy komoly hobbija is, immár évek óta foglalkozik a fotózással, főleg természetfotókat készít. "Jó érzés, hogy az emberek felfigyeltek erre. Azt hiszem, mindenkinek kellene valami, ha úgy tetszik, egy hobbi, amivel ki tud lépni a valóságból, ha csak egy pillanatra is, hogy élvezze a 'saját' idejét. Ez valahogy kiegyensúlyozza az embert."
A tenisztől ugyanakkor valóban csak pillanatokra szakad el, jelenleg a szerb Davis-kupa-csapatban Bogdan Obradovic szövetségi kapitányt segíti. Novemberben hazai pályán nyerhették volna meg a sorozatot, de 3:2-re kikaptak a csehektől. Mivel az egyes meccseket Djokovic hozta, a fiatal beugró, Dusan Lajovic viszont nem, lényegében a párosmeccsen dőlt el a kupa sorsa.
Sokan kérdezték a szerbeket, miért nem játszott Djokovic párosban, még a csehek klasszisa, Radek Stepanek is értetlenkedett: "van egy Ferrarijuk, erre a garázsban hagyják." Vemic csapatdöntéssel magyarázza Djokovic mellőzését: "értse meg, ha mindannyian azt gondoltuk volna, hogy játszania kell, akkor vállalta volna. De úgy hiszem, ez volt a csapat számára a legjobb döntés, még ha nem is volt könnyű meghozni."
Djokovic mellett még a fantasztikus, hangos szerb közönség segíthetett volna a hazaiakon, de a rutinos Stepanek és Tomas Berdych elbírta a nyomást. "Nem könnyű megmondani, melyik a világ legjobb közönsége, de az biztos, hogy a tenisz rendkívül népszerű nálunk, mindenki napról napra követi a híreket" - bánt óvatosan a jelzőkkel Vemic. "Ezért mikor lehetőség nyílik élőben látni a nagy kedvenceket, rengeteg fiú és lány jön el, nagyon hangosak, nagyon lelkesek, ami végeredményben számít, mert kihozza a legjobbat a játékosokból."
A magyar tenisz jelenleg rendkívül messze van egy Dk-döntőtől, egyelőre még az jelenti a sikert, hogy Fucsovics Márton Djokovic és más világklasszisok edzőpartnere lehetett a vébén. "Mikor felnőttem, több magyar játékossal jó barátságba kerültem" - emlékezett Vemic. "Különösen Sávolt Attilával, Kisgyörgy Gergellyel, Köves Gáborral, Nagy Zoltánnal, Bardóczky Kornéllal, és egy fiatal sráccal, Viktor Filipenkóval, akiben azt hiszem komoly lehetőségek vannak. Mindig van néhány női játékosuk a top százban, de Sávolt Attila óta a férfiaknál nincs senki. Alacsonyabb szinteken látok ügyes játékosokat, de valamiért egyiküknek sem sikerül az áttörés. Pedig klassz volna, ha egy olyan igazi sportnemzet, mint a magyar, sikeresebb volna a teniszben."
És mi a helyzet közben Szerbiában? Djokovic az idénynyitó GS-tornára, az Australian Openre készül majd, Vemic fotózgat és utazik a világban, de nem zárja ki, hogy fognak még együtt dolgozni: "mindennek megvan a helye és ideje, ha tehát az útjaink újra meg újra találkoznak a teniszpályán, akkor annak úgy kellett lennie, igaz?"
