Jamaicai csetlés-botlás, amerikai hokitörténelem

1992-ben félelmetesen népszerű volt a jamaicai bobcsapat, miután a trópusokon készülve eljutott az alberville-i olimpia selejtezőjéig. A történetből készült film nagy sikert aratott, csakúgy, mint az amerikai hokiválogatott 34 évvel ezelőtti csodája. De ki hallott Walter Steiner svájci síugróról? Filmek, amelyeket a téli olimpia ihletett.

Jég veled (Cool Runnings, 1993)

Kevesen vannak, akik ne hallottak volna valaha a jamaicai bobcsapatról. Ha máshogy nem, akkor a Jég veled című vígjáték miatt, amely feldolgozta a kis karibi ország csetlő-botló kísérleteit az albertville-i téli olimpián.

Ami a történelmi hátteret illeti: a Devon Harris, Dudley Stokes, Michael White, Nelson Stokes összetételű együttes valóban megpróbálkozott a csodával, de a trópusi országból érkező versenyzők a franciaországi játékokon láttak először igazi bobot és bobpályát. Nagyon kvés lehetőségük volt edzeni, azt is csak kölcsönbobbal tudták, és miután az egyik selejtezőfutamban nagyot buktak, nem is tudták magukat kvalifikálni a viadalra.

Ez az alaptörténet inspirálta a filmkészítőket. A Cool Runnings karakterei ugyan kitaláltak, de Jon Turteltaub kiválóan elegyítette a drámai és végjátéki elemeket, így a Disney Stúdióval karöltve egy kellemes és élvezhető filmet rendezett.

Csoda a jégen (Miracle, 2004)

Ha egy átlagos amerikai sportkedvelő embert megkérdeznének arról, mit tart az 1980-as, Lake Placid-i olimpia legnagyobb sikerének, nem valószínű, hogy az öt aranyat szerző gyorskorcsolyázó, Eric Heiden jutna az eszébe. Sokkal inkább a jégkorong-válogatott, amely maradandót alkotott, olyan bravúrt ért el, amely még a filmalkotókat is megihlette.

Herb Brooks edző amatőr válogatottja a csoportmérkőzések során 2-2-t játszott Svédországgal és 7-3-ra legyőzte az akkor is erős Csehszlovákiát. A legjobb négy között azonban a Szovjetunió következett, amelytől az olimpia előtt pár nappal vívott felkészülési meccsen sima, 10-3-s vereséget szenvedett az USA. Hazai közönség előtt megtörtént a csoda, 1980. február 22-én a Tretyak, Mihajlov, Fetyiszov, Kaszatonov, Harlamov, Krutov, Makarov nevével fémjelzett szovjet csapatot 4-3-ra legyőzte az Egyesült Államok. A győztes gólt az 50. percben a csapat kapitánya, Mike Eruzione szerezte. "Felnéztem az órára, láttam, 9:59-et mutat. Életem leghosszabb tíz perce következett" - emlékezett vissza később. A csapat innen már nem állt meg, Finnországot 4-2-re verte, és olimpiai bajnok lett.

2004-ben Gavin O'Connor rendezett filmet a történetből, a főszerepet a Herb Brooks edzőt alakító Kurt Russell játszotta.

A képfaragó Steiner nagy extázisa (The Great Ecstasy of Woodcarver Steiner, 1974)

1974-ben Werner Herzog forgatott dokumentumfilmet Walter Steiner svájci síugróról, akit több versenyre is elkísért, így Oberstdorfban, Garmisch-Partenkirchenben és Planicában is a helyszínen izgulta végig a versenyeket.

A foglalkozását tekintve asztalosként dolgozó sportember az 1972-es planicai világbajnokságon aranyérmet szerzett, a szapporói olimpián azonban lecsúszott az első helyről, és csak másodikként végzett.

A dokumentumfilm eredetileg 60 perces volt, de végül egy televíziós csatorna kérésére Herzog 45 percesre vágta.

The Other Side of the Mountain (1975)

Az 1975-ben készült The Other Side of the Mountain című film talán kevesek előtt ismert, a dráma Jill Kinmot síelő történetét dolgozta fel. A 19 éves országos bajnokot az 1956-os Cortina d'Ampezzo-i olimpia egyik nagy esélyesének tartották, ám egy évvel korábban a Utah állambeli Alta óriásműlesikló-versenyén balesetet szenvedett, és nyaktól lefelé megbénult.

A Larry Peerce rendezte filmben a főszerepet Marilyn Hassett játszotta, aki nem futott be komoly filmes karriert, hacsak nem büszke arra, hogy A lovakat lelövik, ugye? című alkotásban feltűnt néhány pillanat erejéig.