"Nagyon ritkán beszélek magyarul" – szabadkozott Bacsinszky Tímea a telefonban, noha végig akcentus nélkül, választékosan fejezte ki magát. A 25 éves teniszező 1989. június 8-án született Lausanne-ban, szülei mindketten magyarok. Édesanyja, Zsuzsanna 19 éves korában Debrecenből, édesapja, Igor pedig Erdélyből, Magyarország érintésével ment Svájcba, ott is ismerkedtek meg egymással.
"Gyerekként nagyon szépen beszéltem magyarul
, mert a bejárónőinktől rengeteget tanultam. Volt egy szegedi, egy kecskeméti és egy sátoraljaújhelyi is, nélkülük biztosan nem menne így a nyelv, de nem tudnék főzni sem. Ők mind nagy hatással voltak rám, azt hiszem, miattuk is vagyok az, aki. Fiatalkoromban történhetett volna bármi, ihattam, dohányozhattam, drogozhattam volna – de ők figyeltek rám."
Hároméves korában kezdett el teniszezni, és miután édesapja edző volt, gyorsan eldőlt, hogy ezt a pályát szánja majd a lányának. Tímea szerint azonban ez oda vezetett, hogy normális megszokott apa-lánya kapcsolat helyett
zsarnoki elnyomásként élte meg a viszonyukat
– a sportágnál maradva, hasonlóról számolt be többek között Bernard Tomic és Jelena Dokic is.
Bacsinszky a márciusi, Indian Wells-i, Serena Williams elleni negyeddöntő előtti sajtótájékoztatón meglepő őszinteséggel beszélt a gyermekkori traumájáról, arról, hogyan sikerült megszabadulnia édesapja despotikus hatalma alól.
"A klasszikus elnyomott gyermek szindrómájában szenvedtem. Még egy nő sem megy szembe mindig az apjával, nemhogy egy gyerek. Nekem sem sikerült. Nem tudtam menekülni a rabságból, nem volt se pénzem, semmim. Sokáig úgy éreztem, az egyetlen lehetséges utam az, ha szabotálom a mérkőzéseket és
szándékosan veszítek.
Aztán rájöttem, maga a mérkőzés is esélyt kínál a lázadásra. Ha apám azt mondta, üssek keresztbe, csak azért is az egyeneseket választottam. De ezeket a meccseket meg kellett nyernem, különben nem lett volna igazán jó a helyzetem" – mesélte.
Gyerekként benne volt a vereség miatti félelem, mert tudta, hogy bajba kerülhet, így a túlélési ösztön erősebb volt, és arra késztette, hogy jobban játsszon.
"Azt hiszem, elég okos voltam a pályán, jól olvastam mások játékát. És nyernem kellett a családi béke miatt is.
Otthon úgy éreztem magam, mint egy börtönben.
Az iskolában mindig csodálattal bámultam a boldog gyereket és az őket körülvevő családokat. Csak csodálkoztam, vajon miért én vagyok az egyetlen gyerek ebben az osztályban, aki nem érzi magát jól otthon?"
Egyszer aztán eljött az a pont, amikor kimondta, nem akarja folytatni. Közölte, hogy nem teniszezik többet. "Szegény édesanyám néha azt mondta, ha nem veszekszem apámmal, akkor vesz nekem farmert. De ez sem segíthetett. 15 éves koromban én erőltettem a válást. Azt mondtam anyukámnak, hogy ha elválnak, akkor vele maradok. Ha nem, akkor
otthagyom mindkettőjüket, és soha többet nem látnak.
A válás után egyből levegőhöz jutottam, és kaptam egy kiváló edzőt, akivel nyolc évet dolgoztam. Nagyszerű munkát végzett, felhozott a világranglista 37. helyére."
Az Origo kérdésére azt felelte, régóta nem beszélt az édesapjával. "Sajnos ő nem apa volt, hanem edző. Nekem viszont apára volt szükségem, és ezt a mai napig nem érti meg. Két éve határoztam el végleg, hogy
nem keresem többet,
mert minden üres beszélgetés után csak önmarcangolásba kezdtem. Sokan elítélhetnek miatta, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot, de nekem így jó. Így vagyok jóban magammal."
Bacsinszky 2007-ben került be először a top százba, júniusban a 89. helyen jegyezték, bő egy év múlva már a világranglista legjobb ötven versenyzője között tartották számon. 2009-ben megnyerte élete első WTA-tornáját Luxembourgban, októberben már a 37. helyen állt, de még 2010-ben is az 51. helyen zárta az évet.
2011-ben aztán szinte végig sérülésekkel küzdött, fél évet ki kellett hagynia, és visszacsúszott a 242. pozícióba. Hiába nyert a következő évben három ITF-tornát is, ismét megsérült, és lemaradt a londoni olimpiáról. A 2013-as idény is a sérülésekről maradt emlékezetes, a 285. helyen zárta az évet.
"2013-ban gyakorlatilag befejeztem a teniszt, a gyerekkori trauma miatt folyamatosan rossz érzéseim voltak. Ha pályára léptem, mindig a fiatalkori rémképek ugrottak be, nem élveztem a játékot, szerettem volna végleg magam mögött hagyni. Mindenen felidegesítettem magam, nehéz volt együtt élnem az emlékekkel,
végül pszichológus segítségét kértem, hogy feldogozhassam a múltat."
Már egy ötcsillagos szállodában dolgozott, amikor egyik reggel e-mailt kapott a Roland Garros szervezőitől.
"Az állt benne, hogy éppen csak, de befértem a női egyes selejtezőbe, és
indulhatok a Grand Slam-tornán.
Nem tudtam, mi tegyek. Apám mellett sohasem tanultam meg dönteni és egyedül választani, de a pszichológusom azt sulykolta belém, hogy ez az én életem, és ne úgy tegyek, ahogy mások javasolják. Akkor már négy hónapja nem játszottam, édesanyám azt mondta, hogy szégyenkezni fogok a pályán nyújtott teljesítményem miatt. De én autóba ültem, és Lausanne-ból öt óra alatt Párizsba hajtottam. A visszatérés mellett döntöttem, és mázsás súly hullott le rólam. Csak nevettem, öröm volt megélni, hogy igen, ez az én döntésem. Az életem az enyém, és végre először dönthettem a sorsomról."
Két szettben kikapott a selejtező első meccsén a kanadai Sharon Fichmantól, de akkor már tudta, hogy újra teniszezni szeretne.
Azt mondta, a visszatéréséhez nagyon kellett, hogy szuper emberek vették körül, akik biztatták. Ilyen volt a menedzsere, Alexandre Ahr, illetve a jelenlegi edzője, Dimitri Zavialoff is, akivel néhány próbahét után 2013. július 1-jén vált hivatalossá az együttműködés.
"Zavialoff korábban hosszú éveken át Stanislas Wawrinkát segítette, nagyon hálás vagyok neki, hogy bízott bennem, és együtt dolgozhatunk. Sok edző a férfiak után már nem akar nőkkel dolgozni, ő is gyakran elmondja, hogy mennyire más vagyok, mint Stan. Egy nő fizikailag sohasem nőhet fel a férfiak szintjére."
És Bacsinszky Tímea megkezdte szédületes menetelését. Tavaly két ITF-tornát nyert, elődöntős volt Kuangcsouban, negyeddöntős Oeirasban és Vuhanban, és
novemberre a 48. helyig tornázta fel magát.
Idén az Australian Openen szerepelt a leggyengébben, akkor a legjobb 32 között esett ki. De Sencsenben döntős volt (Simona Halep állította meg), majd egymást követő két tornán, Acapulcóban és Monterreyben is nyert, mindkétszer a francia Caroline Garciát verve a döntőben.
Utoljára Indian Wellsben lépett pályára, és sorozatban aratott 15 győzelme után a 19-szeres Grand Slam-győztes amerikai Serena Williamstől kapott ki. A meccs után Serena megdicsérte, és úgy nyilatkozott róla, hogy nagy jövő áll előtte.
"Egy ekkora bajnoktól ezt hallani nagy bók volt, bízom benne, hogy igaza lesz. Sokat kell még tanulnom és fejlődnöm, hogy még jobb játékos legyek.
De nincsen különösebb célom.
Csak azt szeretném, hogy jól érezzem magam a pályán, hogy jól menjen az edzés, a játék, és profiként viselkedjek. Nem tudom, hogy hol a határ. Majd ha befejezem a pályafutásom, akkor megmondom."
A minap a svájci Fed-kupa-csapattal Lengyelország ellen játszott. A válogatott 3-2-re nyert, 2004 óta először feljutott a Világcsoportba.
"Annak nagyon örülök, hogy Martina Hingis visszatért a válogatottba, jó lesz vele együtt edzeni, tanulni tőle és végre beszélgetni" – mondta Tímea. A mérkőzést végül az ő klasszisa döntötte el, Hingis ugyanis mindkét egyesét elveszítette. Bacsinszky ugyanakkor legyőzte Ursula Radwanskát (6:1, 6:2), majd Agnieszka Radwanskát is (6:1, 6:1), párosban pedig Viktorija Golubic oldalán 2:6, 6:4, 9:7-re verte az Agnieszka Radwanska, Alicija Rosolska kettőst.
Hogy nem magyar színekben teniszezik, arról csak annyit mondott: "Így alakult. Svájcban élek, de
büszke vagyok a magyar származásomra.
Az ottani unokatestvérekkel és a nagyszülőkkel mindig tartottam a kapcsolatot. Más volt Svájcban, jólétben élni és nyaranta Erdélybe járni. Láttam a szatmári nagyszülők szegénységét, de mindig szerettek volna adni nekünk valamit. Például saját készítésű lekvárt. Talán ezért nem vágyom most sem luxusra, nekem elég, ha az alattam lévő autó gurul."