"Rafael Nadal kiesése nagy veszteség a sportágnak és a szurkolóknak egyaránt” – írta Bill Dwyre, a Los Angeles Times szakírója azután, hogy a 14-szeres Grand Slam-győztes spanyol teniszezőnek az amerikai nyílt teniszbajnokságon sem sikerült az áttörés.
A nyolcadik helyen kiemelt teniszező a nyolcaddöntőig sem jutott el a US Openen, a 2010-es és 2013-as bajnok öt játszmában szenvedett vereséget az olasz Fabio Fogninitől.
A 2014-es Roland Garros óta, azaz másfél éve komoly trófeának a közelébe sem kerülő
teniszező szerint nincs nagy baj. Ugyanazzal a stábbal, ugyanolyan lelkesedéssel majd 2016-ban megmutatja, mit tud. De vajon lesz-e még a csúcson Nadal valaha, vagy elmondhatjuk, hogy egy korszak véget ért?
Nadal 15 évesen és 10 hónaposan már ATP-meccset játszott, 2004-ben, 18 évesen Aucklandben döntős volt, Sopotban pedig tornát is nyert. 2005-ben aztán Costa Do Sauipe, Acapulco, Monte Carlo, Barcelona és Róma után már abszolút esélyesnek számított a Roland Garroson is, amit első nekifutásra, három szett elvesztésével meg is nyert, a döntőben Mariano Puertát verte.
Ezzel egy bámulatos sorozat vette kezdetét a Roland Garroson, a tavalyi, kilencedik sikeréig mindössze egy embernek sikerült legyőznie – 2009-ben a nyolcaddöntőben a svéd Robin Söderling verte 2:6,7:6, 4:6, 6:7-re –, de idén ez a nimbusz is odalett, miután a negyeddöntőben Novak Djokovic három szettben (7:5, 6:3, 6:1) könnyedén kiejtette.
2010-re, 24 éves korára már elért abba a magasságba, mint Andre Agassi, az Open-érában ugyanis kettejüknek sikerült a Golden Grand Slam:
pályafutásuk során mind a négy kiemelt tornán győztek, és még olimpiai aranyat is szereztek.
De ha csak a karrier Grand Slamet nézzük, akkor rajtuk kívül erre csak a legendás ausztrál Rod Laver, illetve Roger Federer volt képes.
Párizsban persze még sokáig ő marad az utolérhetetlen teniszisten: 1891 óta a legtöbb Garrost nyerte (Max Decugis csak nyolcig jutott 1903 és 1914 között), ráadásul 2010-2014 között zsinórban ötször hódította el a trófeát (Paul Aymé 1897-1900 között csak négyszer).
A tavalyi Roland Garros óta azonban valami nem működik, a wimbledoni nyolcaddöntős vereség után a US Openen nem is indult el. Először csuklósérüléssel, majd vakbélgyulladással bajlódott, kúráltatta hátproblémáit, és bár úgy tűnt, egészségesen tér vissza, az igazi nagy sikerek elkerülték 2015-ben.
„Amikor sérülés után visszatérek, minden alkalommal más és más érzések kerítenek a hatalmukba.
De egy dolog ugyanaz: bennem van a kétség, hogy vajon mennyire vagyok messze a legjobbak teljesítményétől?”
– nyilatkozta még januárban.
Nadal játékstílusa, az ellenfél állandó nyomás alatt tartása, a sok mozgással és pörgéssel járó erőtenisz fizikailag és mentálisan is nagyon sokat kivesz belőle. Egy-egy kihagyás után minden téren fel kell építenie magát ismét.
Nagybátyja és edzője, Toni Nadal szerint erre csak a legnagyobbak képesek. „Már Rafa gyerekkorában elkezdtem azon dolgozni, hogy az agya felfogja, mentálisan mindig erősnek kell lennie.
Az elme a legfontosabb. Ha az erős, akkor a test is erős.
Azaz ha fejben nem vagy topon, akkor a sérülésből is nehezebb felépülni” – magyarázta egyszer.
Nem véletlen, hogy New Yorkban Fognini azt mondta a meccsükről:
Mentálisan nyertem!”
Nadal idén már csak négyszer volt döntős – persze ez csak önmagához képest kevés –, a madridi vereség mellett Hamburgban, Stuttgartban és Buenos Airesben nem talált legyőzőre. Melbourne-ben és a Roland Garroson negyeddöntőig jutott, előbbin Tomás Berdych győzte le, Wimbledonban meg a második körben a német Dustin Brown.
A mostani veresége azért is kínos, mert Nadal pályafutása során először veszített kétszettes előnyről meccset Grand Slam-tornán.
2004 óta először zárt olyan szezont, amelyben egyetlen Grand Slam-címet sem tudott szerezni.
„Az, hogy idén annyi év után először nem nyertem GS-tornát, csak egyet jelenthet: az elmúlt tíz évben elképesztően jól játszottam. De most sem azért kaptam ki, mert Fognini legyőzött, hanem azért, mert én veszítettem. Nagy különbség” – mondta Nadal önérzetesen. Arra a felvetésre, hogy az ellenfél kétszer annyi nyerőt ütött, csak annyit mondott: „Kicsit lassabb vagyok.”
El kell fogadnom, hogy ez nem az én évem.
De folytatom a harcot a szezon végéig, hogy pozitív érzéssel és javulással zárjam. Azt hiszem, ez jó alap lehet a következő szezonra” – tette hozzá, jelezve, hogy neki ne beszéljen senki korszakvégről.
Sarapova: Több tiszteletet!
Miután a US Open Twitter-oldala azt írta, hogy tíz év után ez az első szezon, amikor Rafa Nadal nem nyer Grand Slam-trófeát, Marija Sarapova a spanyol védelmére kelt. Legalábbis a #respect (tisztelet) hashtaggel megtoldott válaszüzenetében azt írta saját oldalán: "Sokkal megfelelőbb főcím lett volna, ha azt írják: tíz éven át mindig nyert Grand Slam-címet!"
Az edzőváltásról azonban hallani sem akar.
„Töretlenül hiszek abban a csapatban, amelynek a csodálatos karrieremet és a 14 Grand Slam-címemet köszönhetem. Sokat dolgozunk, hogy megtaláljuk a helyes utat, azt hiszem, most is azon járunk. Nem tudom, mit hoz a jövő, de ha változtatnom kell, akkor nem a körülöttem lévő embereket fogom lecserélni. Ha ismét lesz önbizalmam, és képes leszek úgy megütni a labdát, ahogy szeretném, akkor nem lesz baj.
Ez nem a gyógytornász, az erőnléti edző vagy az edző kérdése. Ez a saját magam problémája. A hibákat egyszerű észrevenni, de nehéz korrigálni.”
Egyesek szerint az egyre gyakoribb sérülések azt jelzik, hogy egyedi játékstílusával Nadal tönkretette a saját testét.
Márpedig ha fizikálisan nincsen rendben, akkor a harcias játékstílusa nem dominálhat.
Az, hogy ilyen problémákkal küzdve még idén is nyert néhány tornát, és januártól kezdve jelentősen javult a játéka, azt jelzi, hogy leírni nem szabad még. De tényleg elképzelhető, hogy sohasem jut már vissza a csúcsra.
Pedig a mostani US Opent látva nem csak a huszonéveseké a világ: a negyeddöntőbe négy 30 év feletti játékos is bekerült (Roger Federer, Feliciano Lopez, Jo-Wilfried Tsonga, Stan Wawrinka). Az amerikai nyílt teniszbajnokságon ilyenre 1982 óta nem volt példa, akkor a a legjobb nyolc között Jimmy Connors, Tom Gullikson, Guillermo Vilas és Kim Warwick képviselte a harminc év felettieket.
