"Nem változott semmi. Olimpiai negyediknek lenni is szép eredmény, érzékelem ezt a környezetemen, hiszen mindenki többre és jobbra értékeli a teljesítményünket, mint mi" - idézte a Kajak-kenu Szövetség hírlevele Mike Róbertet.
"Amikor viszem a fiamat oviba, sokan mondják, hogy már ott lenni az olimpián is fantasztikus dolog, hiszen nagyon nehéz megszerezni a kvalifikációt, de ha az előéletünket nézzük, a világbajnoki érmeinket, akkor azért érthető a csalódottságunk. Minden olimpia más és más. Mondhatjuk azt, hogy
a doppingon ért csaló párosok miatt akár könnyebb helyzetben is voltunk,
de az új időrendnek köszönhetően most rajthoz tudtak olyan párosok is állni, amelyek korábban nem versenyeztek együtt. Gondolok itt arra, hogy a német Brendel vagy éppen a brazil fiú is vállalta a párost. Ez a világ- vagy Európa-bajnokságok programjába nem fér bele. Talán szerencsétlenek voltunk ebből a szempontból."
A 32 éves kenus állítja, ha most megtehetné, nem mindent csinálna ugyanúgy az olimpia előtt. "Csak az utolsó két napra mentem volna ki Rióba, mert a kinntartózkodásunk tíz napja alatt olyan volt a víz, hogy mindössze három értékelhető edzést tudtunk elvégezni. A pálya viszonyairól mindent elmond, hogy légvonalban pár száz méterre tőle rendezték meg a szörfös versenyeket. A versenyek előtt volt egy olyan edzésem, hogy
kétezer méternél mentőmotorossal vittek ki, mert jött a vihar,
és összevissza csapkodtak a hullámok, kivédhetetlenül."
Mike szerint az ő technikájával megoldhatatlan feladat volt például a középfutam során jó eredményt elérni, ahonnan végül még így is sikerült továbbjutniuk. "Kaptunk is kritikát, de mindenki elhiheti, hogy egy olimpián nem szerepelünk lélektelenül. Nem ezt mutattuk eddig sem, és Magyarországról valóban csúcsformában utaztunk el. Éremért utaztunk, a negyedik hely a legrosszabb, ami velünk történhetett."
A negyedik helyet azóta sem tudta feldolgozni. "Mindennap előjön, mint egy rossz álom. És tudom, hogy az emberek büszkék rám a környezetemben, a volt pátyi iskolám is meghívott egy átadóünnepségre, de bennem ez az érzés csak akkor múlik el, ha jövőre sikerülne valami szép eredménnyel előjönni. Nekem csak az adna gyógyírt."
Társa, Vasbányai Henrik elárulta, ő már nem gondol annyit a riói döntőre, mint Mire Róbert. "De ha gratulálnak a negyedik helyünkhöz, elhiheti, hogy nem őszinte a mosolyom.
A negyedik hely az az eredmény, amelyet nem tud elhelyezni az ember,
de talán én jobban el tudom fogadni ezt a helyzetet, mint Robi."
A 25 éves kenus egyesben is próbálkozott döntőbe jutni Rióban, de nem járt sikerrel. "Szerettem volna az A döntőbe bekerülni, de hiányzott a nemzetközi rutin, és egy kicsit elizgultam ezt a számot. Abból a szempontból azonban jó volt, hogy a párosra nem hagyott eltunyulni."
Mégsem mond le az egyesről. "A jövő idényt amolyan tesztelgetős évnek szánom, szeretnék színesebb lenni, kipróbálni új dolgokat, és nem beszűkülni csak az ezer párosra. Most egy kis üresség van bennem, pedig minden évben alig várom már a pihenőt, de ezúttal valahogy csak keresem a helyem. Ám hamarosan ezen is átbillenek majd, kezdődik az új felkészülési időszak, és minden megy tovább."
