Lelkiismeret-furdalása volt, de semmit nem bánt meg a kajakkirálynő

Mennyire nehéz szponzorokat találniuk a magyar topsportolóknak, és mit kell tenniük, hogy ezen a területen is sikeresek legyenek? A fitmodell-világbajnok Nagy Bettinát, a háromszoros olimpiai kajakbajnok Kovács Katalint és a világbajnok pólós Szívós Mártont erről is kérdezték a Nemzetközi Sportmenedzsment Konferencián tartott kerekasztal-beszélgetésen, Budapesten.

Kovács Katalin elmesélte, hogy van egy olyan mecénása, aki egészen 19 éves kora óta segíti, éppen ezért számára fel sem tűnt, hogy a szponzorálás világa mennyit változott az elmúlt 20 évben. "Lassan egy éve befejeztem az élsportolói pályafutásomat, de két támogatóm a mai napig mellettem áll, és segít abban, hogy a civil életben is megtaláljam a helyemet."

A most 41 éves kajakkirálynő tavaly megpróbált kijutni a riói olimpiára, és nem járt sikerrel, de ezt egyáltalán nem bánja. "Nagyon sokszor gondolok arra, hogy a lehető legjobb időben hagytam abba.

Kerek történet a pályafutásom, nincs hiányérzetem,

van egy csodaszép kislányom, családom. Amikor a szülés után úgy döntöttem, hogy ott szeretnék lenni Rióban, állandó lelkiismeret-furdalásom volt, mert úgy éreztem, otthon kellene lennem a kislányommal."

Kovács Katalin egy éve hagyta abba a kajakozást Forrás: MTI/Bugány János

Kovács Katalin úgy érzi, mindent megtett a cél érdekében, de aztán rá kellett jönnie, hogy a szívével már nincsen ott teljesen. "A gyakorlásokon, a konditeremben 100 százalékot igyekeztem nyújtani, de aki a sportága legjobbjaként ki akar jutni az olimpiára, annak két edzés között is csak a célra szabad koncentrálnia.

Állandóan a telefonon csüngtem, borzasztó időszak volt az életemben."

Ezek után megkapta a választ arra, hogy nem lesz ott az olimpián, ám mégsem volt csalódott. "Ha nem csináltam volna végig ezt a két és fél évet, hiányérzetem lett volna. Arra gondoltam volna, hogy miért nem próbáltam meg."

Nagy Bettina (b), Kovács Katalin (b2) és Szívós Márton (j2) Forrás: Origo

A 31-szeres világbajnok klasszis egyetértett abban, hogy "celeb" is lehetett volna belőle, de ő nem kért ebből. "Nagyon sok felkérésem van, de vannak olyanok, amelyekre néha nemet kell tudni mondani. Én jó párszor nemet mondtam, több okból is. Egyrészt, a felkészülésemet akadályozta volna, másrészt a pihenőidőmből vett volna el. Amit elvállaltam, azt tiszta szívvel és odaadással csináltam."

Szivós Márton még fiatal sportoló volt, amikor Honvéd-pólósként a Final Four reklámarca lett. Úgy érzi, előnnyel indult, hiszen az apja és a nagyapja is olimpiai bajnokságot nyert, de ez szerinte biztosan kevés lett volna önmagában, neki is le kellett tennie sok mindent az asztalra.

A 35 éves sportoló szerint a vízilabda egy eléggé zárt világ volt sokáig, de a sikerek hatására ez megváltozott. Ezzel együtt úgy érzi,

nem elég egy sportolónak csak sikereket elérnie, két verseny között is fenn kell tartania a szurkolók érdeklődését,

hogy tudják az emberek, kicsoda ő, és emlékezzenek rá.

Szívós Márton 2008-ban bemutatta egy divatcég kollekciójának új darabját Forrás: MTI/Illyés Tibor

"Ez nagyon fontos, mert az emberek hajlamosak a sikernek nagyon örülni, majd utána egyáltalán nem foglalkozni vele. A nagy világesemények között is vannak rangos versenyek, amelyekre ki lehet csalogatni a szurkolókat, és vannak olyan nézők is, akik nem feltétlenül a sportból ismernek meg téged, hanem egy másik közegből.

Ha ott megismernek, és a szimpatikus arcodat mutatod, akkor vonzóvá tudod tenni a sportágat."

Szivós hozzátette, a vízilabdában nincsenek menedzserek, éppen ezért kell elfogadni olyan meghívásokat is, mint ez a mostani. A Mercedesre célozva viccesen hozzátette, van olyan autómárka, amelynek szívesen lenne az arca (a német cég egyik vezetője is tartott előadást a konferencián). "Ha megjelensz a nyilvánosság előtt, azzal nemcsak magadnak és a sportágadnak teszel jót, de felhívhatod magadra a szponzorok figyelmét is."

Nagy Bettina Fotó: Bielik István - Origo

Nagy Bettinának nehezebb dolga van, hiába egyre népszerűbbek az edzőtermi sportok.

A fitnesz és a testépítés nem olimpiai sportág, ezért nekünk kicsit nehezebb.

Nagyon kevés olyan sportmenedzser van, aki önzetlenül segít a versenyzőknek. Én 16 éves koromban kezdtem el a sportot Buranits Ildikó támogatásával, aki végig segítette a pályafutásomat. Folyamatosan topon kell lenni ebben a sportágban, és évről évre megmutatni, hogy jobbak vagyunk, mint korábban. A sikereimet a szponzoraimnak is köszönhetem, amiért mellettem álltak és állnak."

Elismerte, ő a vb-címei után nem részesült pénzjutalomban, de nem is ezért csinálja. "Sokkal inkább azért, mert szeretem ezt a sportot. Ahová meghívnak, oda általában elmegyek, mert szeretem hirdetni a sportágamat, élvezettel csinálom ezt."