A nagy háromhetes körversenyek (Tour de France, Giro d'Italia, Vuelta a Espana) mellett profi a kerékpársport csúcseseményei egynapos Monumentum versenyek. Ezek sorrendben a Milánó-San Remo, a Tour de Flanders, a Párizs-Roubaix, a Liége-Bastogne-Liége és a Giro di Lombardia. Nehéz különbséget tenni, hogy melyik bír a legnagyobb presztízzsel ezek közül, de azon ritkán szoktak vitatkozni, hogy melyik a leginkább embert próbáló.
A név mindenesetre sokat elárul: Észak pokla. Kedvelői és tisztelői csak így hívják a Párizs-Roubaix versenyt, amit első 1896-os rajtja óta idén április 9-én immár 116. alkalommal rendeznek meg.
260 kilométert kell tekerniük a brinásoknak Compiégne-től a roubaix-i Velodromban lévő célig, ami nem lenne akkora baj, csak az az ötvenegynéhány, idén
pontosan 55 kilométernyi macskakő
ne lenne. Meg az eső, a goromba szél, az ötpercenként egymást váltó koranyári meleg és novemberi zimankó, a rázós köveken tönkremenő finom szerkezetek, és persze a tény, hogy ezek a macskaköves szakaszok a legkisebb esőtől is szinte jégpályává válnak.
De az sem könnyíti meg a versenyzők dolgát, hogy az útvonalat évről évre változtatják a szervezők, különben az útfelújításokkal fokozatosan veszítene a rázósságából és igazi esszenciájából a verseny, amelyen idén 25 profi csapat kerekesei indulnak.
A verseny történetében eddi a leggyorsabb a holland Peter Post volt, aki 1964-ben 45.129 km/h-s átlagsebességgel ért célba. A legtöbbször a belga Roger De Vlaeminck és Tom Boonen nyert Párizs-Roubaix-t, ők egyaránt négyszer állhattak a dobogó tetején. A tavalyi verseny győztese az ausztrál Matthew Hayman lett, aki pont Boonent utasította maga mögé - 55 győzelmükkel egyébiránt a belgák a vezetik a győztesek örökranglistáját a 30 sikert összehozó franciák előtt.
Az Eurosport, mint a kerékpárversenyek otthona, természetesen, a Párizs-Roubaix-t is szerepelteti az idei kínálatában, 11 órától élőben követhető a kétkerekű pokoljárás.
A négyszeres bajnok Tom Boonennek az idei Párizs-Roubaix lesz az utolsó versenye. Hiába nyert országúti világbajnokságot (2005), hat szakaszt a Touron és kettőt a Vueltán, nyerte meg háromszor a flandriai körversenyt, csakis a Párizs-Roubaix lehetet karrierje utolsó versenye.
„Azért döntöttem úgy, hogy a Párizs-Roubaix lesz az utolsó versenyem, mert egy sikeres periódus végén szerettem volna leállni egy olyan versennyel zárva, amit a legjobban szeretek – mondta már a helyszínen az Eurosportnak.
"Egyszerűen elképesztő, de ez a verseny magában hordozza a történelmi változások lenyomatát.
Számomra ez a világ leggyönyörűbb versenye és tudom, hogy sokan gondolják még így rajtam kívül is: sok verseny van, de ez az egy, teljesen egyedülálló, az összes többi csak másolat.
Boonen azt is elárulta, melyik a kedvenc emléke a macskaköves versenyről.
"Amikor 2012-ben beértem a Velodromba egy nagy szökés végén. Már túl voltunk jó néhány támadáson, próbáltam olyan keményen menni, ahogy csak bírtam. Aztán úgy 65 kilométerrel a vége előtt négyen maradtunk. Az egyik kanyarban hátra néztem, és láttam, hogy ketten, úgy 5-10 méterrel mögöttünk, beszélgetnek, aztán megint hátra pillantottam, még mindig beszélgettek. Odaszóltam Nikinek (Niki Terpstra, holland kerekes, a 2014-es győztes), hogy nyomás, és mire észbekaptak mögöttünk már volt vagy 50 méter előnyünk. Igazi álom forgatókönyv volt."