A csapatokra és a kerékpárosokra elsőként utazás várt, hiszen mindenkinek rendben át kellett érnie Szombathelyről Keszthelyre a 15 órás indulásig a teljes menetfelszereléssel együtt. A mezőny annak rendje és módja szerint meg is érkezett és leírhatatlant képet festett.
Azt senkinek nem kell bemutatni, hogy a Balaton milyen látványt nyújt, főleg a nyári napsütésben - sajnos ez később nagyon megváltozott. Ha ehhez még hozzáadjuk, a temérdek csapatbuszt, autót, motort és kerékpárt, na és persze a versenyzőket és az érdeklődőket, akkor az már szavakkal leírhatatlan. A bringások többsége pedig kényelmes székekben ülve, az árnyékba húzódva pihent rá a nagy menetre.
A karaván pontosan 15 órakor indult el a keszthelyi mólótól, amely lassú rajttal, hat kilométeren keresztül felvezető autó mögött hagyta el az impozáns utcákat és épületeket.
A szombathelyi prológhoz hasonlóan a nagy szél ezúttal sem könnyítette meg a kerékpárosok dolgát.
Hamar megnyúlt a mezőny, szinte az éles rajt legelső pillanatában elkezdődtek a szökések, de ezek egyike sem tartott sokáig. A kanyargós, szeles úton nem volt könnyű dolguk a versenyzőknek, akiket végig bíztattak az emberek, amint beértek a falvakba. Szemmel láthatóan ott nem is küzdöttek annyira a kerékpárosok, mint a nyitottabb utakon, ahol jobban ki voltak szolgáltatva az időjárásnak.
Sármellékhez érve mindenki kereste még a helyét a mezőnyben, próbálta felmérni, hogy hol tudna a legjobban menni. A kilenc fős szökevénycsoport előnye is alig 10-20 méter volt az üldözőkkel szemben, amelyet be is értek.
Az első gyorsasági részhajrá nagy helyezkedéseket hozott, amely végén az argentin Hugo Angel Velazquez (Tusnad) volt az első.
A második helyen az ausztrál Chris Harper (IsoWhey), a harmadikon pedig a szerb Marko Danilovics (Szerbia válogatott) ért be.
A papíron erősebb csapatoknak egyelőre egyik szökési kísérlet sem „ízlett" igazán, a kisbalatoni részhajrá után ismét egyben volt a mezőny. Lovassy Krisztián is próbálkozott, nem járt sikerrel. Bókaházához érve hárman elhúztak a mezőnytől, de az előnyük azért nem volt számottevő. Mögöttük jött még egy nagyobb boly, és utána volt már nagyobb szakadás a bringások között.
Így a festői szépségű zalacsányi második gyorsasági részhajrája előtt már tudható volt az első három helyezett: a ruandai Joseph Areruya (Dimension Data), a szlovák Jozef Palcak (Dukla Banska) és a norvég Spikseth (FixIT) volt a sorrend.
100 kilométerrel a befutó előtt kis érdekesség színezte a versenyt, traktorokkal álltak a versenypálya szélén és várták, hogy a mezőny elhaladása után tovább tudjanak menni.
A versenyzők pedig természetesen tekertek tovább, előbb egy tíz fős, majd egy hat fős csoport kísérlet meg szökést, előbbiben Ruttkay Zoltán, utóbbiban Hajdú Barnabás volt benne a már az esőre álló időben. Később 11 főre duzzadt az élmezőny, ráadásul az előny is tetemesebb lett, közel 30 másodperc.
A hegyi részhajránál ekkor úgy nézett ki, eldőlt, hogy kolumbiai bringáson lesz először a piros trikó: a United Healthcare bringása, Alzate Escobar ért be az első helyen,
mögötte két szlovén (Rog Ljubljana) Ziga Rucigaj és Tadej Pogacar tekert ekkor. A sümegi részhajrát pedig Tadej Pogacar nyerte.
Nem sokkal ezután jött is a hír, hogy a célban, Zalaegerszegen leszakadt az ég, míg a vihar fákat csavart ki a verseny útvonalán. Végül az egész mai szakaszt törölték.
A pályakerékpáros Szalontay Sándor a leállítás előtt három kilométerrel feladta a viadalt, ám a törlés nyomán rajthoz állhat Velencén.
A 38. Tour de Hongrie holnap a 140 kilométeres Velence-Siófok szakasszal folytatódik, remélhetőleg sokkal jobb időben.