SACRAMENTO, CA - JUNE 23: Justin Gatlin celebrates as he win the Men's 100 Meter Final during Day 2 of the 2017 USA Track & Field Championships at Hornet Satdium on June 23, 2017 in Sacramento, California. Andy Lyons/Getty Images/AFP
Vágólapra másolva!
Az olimpiai bajnok atléta, Justin Gatlin 9.98 másodperces idővel nyerte meg a 100 méteres síkfutást a Gyulai István Memorial atlétikai versenyen. A székesfehérvári futását követően Gatlin a Kossuth rádió riporterének, Szabó Szilárdnak nyilatkozott.
Szinte hihetetlen, hogy 35 évesen amerikai bajnok lett. Ezen még az atlétikát behatóan ismerők is csodálkoztak. Ön is? Amíg versenyzem, amíg ott tudok lenni, addig nem foglalkozom a korommal, egyszerűen próbálok fitt, egészséges és erős lenni. Mókás, hogy sok fiatal futóval edzek együtt, és mintha ők is fiatalon tartanának.
Valahogy úgy érzem, mintha nekem megállt volna az idő, és csak figyelem, ahogy a többi atléta öregszik. És csak várom, hogy a fiatalok felnőjenek hozzám.
Korábban azt mondta, hogy a fiatalok motiválják, kvázi ők tartják a legmagasabb szinten. El tudja képzelni, hogy még 3-4 év múlva is ugyanezzel az energiával dolgozzon? Képtelen lennék ennyire előre gondolkodni, nem tudhatom, meddig tudok még ilyen fizikai állapotban maradni. De az azért nagyon meglepne, ha még négy év múlva is a versenypályán találkoznánk. Szerintem addigra már visszavonulok.
Tényleg? Igen, tényleg. Nagyon szeretek versenyezni, és élvezem, hogy még mindig képes vagyok kiugró teljesítményre.
Az egésznek persze a felkészülés, az edzés a legmegterhelőbb része, de a fejem és a testem is hozzászokott ehhez a terheléshez, hogy versenyről-versenyre, újra és újra formába hozzam magam.
Aztán meg, minél idősebb az ember, annál bölcsebb is. Most már pontosan tudom, mikor kell igazán erősnek és gyorsnak lennem.
Mennyit edz? Úgy edzem, ahogy az emberek dolgoznak: hétfőtől péntekig, és néha szombaton is.
Napi hány órát? Olyan négy és felet. Két és fél, három órát a pályán, a többit pedig konditeremben.
Vagyis hagy magának elég időt a pihenésre, a regenerálódásra, és van élete az atlétikán kívül is? Nem sok. Az egész pályafutásom alatt ez a legnagyobb áldozat, amit meg kellett hoznom.
Soha nem volt igazi kamasz vagy tinédzser életem.
Nekem soha nem volt tavaszi szünetem, nem tudtam elmenni bulizgatni vagy csak kirándulni a barátaimmal.
Az egész életem az edzésről és az utazásról szólt. Az egyetemet is korán, két év után otthagytam, és húszévesen profi státuszba kerültem. Huszonkét évesen már olimpiai érmeket nyertem, így felelősségteljes felnőttként kellett élnem.
Melyik a kedvenc helye a világon? A kanapém. Annyi megerőltető edzés és utazgatás mellett, amikor szinte minden időmet bőröndök és repülőgépek között töltöm,
elmondhatatlanul jólesik, ha elnyújtózhatok a kanapémon, és nézhetem a tévét, vagy csak egyszerűen csöndben fekszem és pihenek.
Az nagyon jó érzés. Szeretem a nyugalmat, ez abból is adódhat, hogy egy floridai kisvárosban, Pensacolában nőttem fel. Jut eszembe,nagyon tetszik Székesfehérvár, emlékeztet az otthonomra. Szeretem, hogy az emberekkel valamiféle tiszteletteljesen természetes a kapcsolatom.
Persze sokan felismernek az utcán, rám csodálkoznak, de nem tolakodóak.
Miután megérkeztem Székesfehérvárra, elmentem fagyizni, és ugyanaz volt az eladó, mint két éve.
Megismert és kedvesen köszöntött. Nagyon szép nap volt.
Szóval utazni nem annyira szeret, de idejönni igen? De, imádok utazni, ez a legjobb az egészben, dacára mindannak, amit elmondtam. Bejárhattam az egész világot. Harmincöt éves koromra ötször voltam Párizsban, nyolcszor Kínában.
Sokakat ismerek, akiknek egyáltalán nincs lehetőségük még a saját városukból kimozdulni sem.
Nekem megadatott, hogy viszonylag rövid idő alatt rengeteg dolgot megtapasztalhattam, és ez végtelenül boldoggá tesz.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!