Igazi sportos család az önöké, hiszen a testvérei is kajakoznak. Mindig ezt a sportágat akarták űzni?
Igen, mindkét húgom kajakozik. Korábban kipróbáltuk az úszást, a lovaglást és a kosárlabdát is. Majd anyukámék levittek minket Dunakeszire kajakozni, nagyon megtetszett, és ott ragadtunk. Megfogott a hangulat, a közösség, és megszerettük az egész sportágat is.
A testvéreit hogyan jellemezné?
Mindig azt mondom, hogy ha valakinek le kell győznie engem, akkor ők legyenek azok. Anna öt évvel fiatalabb, mint én. Az ifjúsági világbajnokságon négyesben nyert aranyat ötszáz méteren, de ő is leginkább kétszáz méteren versenyzik.
Vele edzéseken már sokat fűrészeljük egymást.
Tehetséges nagyon, bár mentálisan sokat kell még fejlődnie. Noémi inkább csapatember, így kevésbé jelent konkurenciát, mert én általában egyesben indulok.
Hogyan telik egy napja a világbajnokság előtt?
Három hét van még a racicei világbajnokságig, úgyhogy nem lazsálunk. Reggel Dunakesziről elindulunk a testvéreimmel, majd evezős edzéssel kezdünk a Gubacsi hídnál. Ezután jön némi kiegészítés a konditeremben, majd közös ebéd és csendes pihenő. Délután pedig újra evezés. Végezetül este hazaérünk, megvacsorázunk, és kilenc óra körül már lefekszem aludni. A héten már más lesz, mert megyünk Szolnokra edzőtáborozni, ami annyiban sokkal jobb, hogy nem kell átutazni egész Budapestet. Ott már csak a felkészülésre és a világbajnokságra fogunk koncentrálni.
Tavaly sokan felkapták a fejüket, amikor a háromszoros olimpiai bajnok Douchev-Janics Natasát megszorongatta az olimpiai válogatón. Megrázta, hogy végül nem jutott el a riói olimpiára?
Magyarországon volt az első válogató, ahol Natasa első lett, én a második helyen végeztem. Így ketten utazhattunk a duisburgi Világkupára, ami a második olimpiai válogatónak minősült. Ott én végeztem előrébb, ezért jött a szétlövés, amit ismét Natasa nyert.
Számomra már az is hatalmas dolog volt, hogy Duisburgba én mehettem ki, az meg pláne, hogy sikerült egy olimpiai válogatót nyernem.
Sajnáltam, hogy a szétlövésben nem nyertem, hiszen fantasztikus lett volna kijutni a riói olimpiára, de ez nem kudarcként maradt meg bennem. Pozitívumként éltem meg, amiből lehetett építkezni.
Májusban a szegedi Világkupán olimpiai számában, 200 méteren győzött. Ez volt a berobbanás a nemzetközi mezőnybe?
Csodálatos élményként maradt meg. Ez volt az első felnőtt nemzetközi érmem. Ráadásul fantasztikus közönség előtt versenyezhettem, ez hatalmas pluszt adott.
Futam közben csak a dübörgést hallottam, ettől még mindig libabőrös vagyok,
ha csak rá gondolok is. Amikor felálltam a dobogóra, és a családommal együtt mindenki nekem ujjongott, az valami leírhatatlan érzés.
Július végén részt vett Pitestiben az Ifjúsági- és U23-as világbajnokságon, 200 méteren ezüstérmet nyert. Volt konkrét célkitűzése, vagy már itt is az augusztusi világbajnokságra készült?
Nagyon szeretek versenyezni, mert az a legjobb edzés. Természetesen szerettem volna nyerni, hiszen mégiscsak egy világbajnokság volt, de itt a felkészülésen volt a hangsúly, hogy augusztusban a csehországi felnőtt-világbajnokságon a lehető legjobb formámban legyek.
Az utóbbi időben remekül teljesít. Ez a világbajnokság előtt teherrel jár? Sokan várják öntől a jó eredményt?
Azért a világbajnokságon teljesen más mezőny van, mint az Eb-n. Ott lesznek az új-zélandiak, kanadaiak, ausztrálok. Biztosan nehezebb dolgom lesz. Próbálok nem foglalkozni az elvárásokkal.
A szűk környezetem nem rak rám terhet.
Az edzőmmel is mindig azt beszéljük, hogy azt kell kiadnom magamból, ami bennem van. Ez legutóbb Pitestiben a második helyre volt elég, és ennek kell örülni. Az ember mindig a legjobb szeretne lenni, de mások is vannak a vízen.
Hogyan hangolódik egy versenyre? Van valamilyen megszokott rituáléja?
A pszichológusommal, Fischer Miklóssal és az edzőmmel, Almási Nándorral sikerült jól összeraknunk a felkészülést.
A verseny előtt két órával általában már kint vagyok a pályán, akkor fejben ráhangolódom,
majd kezdődik a bemelegítés. Másfél órával a verseny előtt jönnek a masszőrök, akik rendesen átgyúrnak.
A csehországi világbajnokságon a kétszeres olimpiai bajnokkal, az új-zélandi Lisa Carringtonnal mérheti össze tudását. Le tudja győzni?
Személyesen még nem ismerem, de valamit tudhat, mert nagyon gyors. Óriási dolog lenne, ha előtte tudnék végezni. Nyilván az a cél, hogy előbb vagy utóbb ez megtörténjen. Eddig mindig a saját korosztályomban versenyeztem, most kezdek felzárkózni a felnőttek közé. Az edzőmmel lépcsőzetesen építkezünk, ami nagyon jó.
Fizikailag és technikailag is kell még fejlődnöm, de úgy érzem, jó úton járok.
Az utóbbi időben a közösségi oldalakon egyre felkapottabb lett. Nagyon sok férfi rajongóra tett szert. Hogyan érinti ez a fajta népszerűség?
Láttam én is a képeket, amiket kitettek rólam. Nagyon jólesik, bár elsősorban azt szeretném, ha a sportteljesítményem alapján ítélnének meg.
Ezért sokat tehet az augusztusi világbajnokságon is. Van konkrét célja a helyezést illetően?
Az a legfontosabb, hogy a következő három hétben olyan munkát tudjunk elvégezni, hogy amikor a világbajnokságon rajthoz állok, akkor azt tiszta lelkiismerettel tehessem.
A rajttól kezdve az utolsó húzásig mindent optimálisan akarok összerakni.
A végén meg majd kiderül, hogy ez mire volt elég. Konkrét helyezést nem mondanék, mert ez lesz az első felnőtt-világbajnokságom, és más országokban is vannak feljövő tehetségek. Mondhatnám az új-zélandi Aimee Fishert, aki Pitestiben végzett előttem, vagy a dán Emma Jørgensent, aki tavaly olimpiai ezüstérmes volt ötszáz méteren. Kőkemény mezőny lesz.