Rafa Nadal 2003-ban, Wimbledonban indult először Grand Slamen. A Roland Garrost előtte, sérülés miatt kellett kihagynia. Az elmúlt 14 évben 22 Grand Slam-döntőt játszott és 15-öt megnyert.
A 22 döntőben hat játékossal találkozott:
Roger Federerrel 6/3-as győzelem/vereség a mérlege, Novak Djokovic ellen 5/3-ra áll, Stan Wawrinkával 1/1-re. A többiekkel egy-egy alkalommal mérkőzött és David Ferrert, Tomas Berdychet és Mariano Puertát is legyőzte. Az argentin ellen játszotta az első fináléját, 2005-ben, Párizsban, ami annyiból hasonlít a 23-dikra, hogy a dél-amerikai 37. helyen állt a ranglistán, és az első, egyben az egyetlen GS-döntőjében lépett pályára (Nadal az 5. volt akkor.) A French Openen kívül, még soha nem készülhetett Rafa Nadal úgy egy Grand Slam-serlegről szóló mérkőzésre, hogy
annyira egyértelműen ő volt az esélyes, mint vasárnap, Flushing Meadows-ban.
Gyakorlatilag minden mellette szólt. Ha valaki azt próbálta megfogalmazni, miben bízhat Anderson, nem volt könnyű dolga. Már semmit nem számított, hogy
2014 januárja óta nem nyert egyetlen versenyt sem keménypályán
és az elmúlt három évben Fabio Fognini és Lucas Pouille győzte le New Yorkban, egyaránt ötjátszmás meccsen.
Kevin Anderson magabiztosan rajtolt: ütött 5 pontot érő szervát, így hiába tudta másik 3 szerváját fogadni Nadal, és utána megnyerni a pontot, a dél-afrikai hozta az első adogatójátékát. Ha valaki nyolcból hétszer beüti az első szervát, élete első GS-döntőjének, első gémjében, akkor nem lehet mondani, hogy idegesen kezdett.
Azt persze lehetett sejteni, hogy ez nem megy majd így az egész meccsen.
Anderson hosszabb labdamenetből is képes pontot nyerni, viszont nem fog így szerválni. Arra persze talán még a spanyol hívei sem számítottak, hogy ennél csak nehezebb lesz, még adogatóként is Andersonnak. A harmadik és az ötödik gémben még hárította Anderson a fogadóelőnyöket, el is jutottak 3:3-ig, de a hetedik játékban, az ötödik brékpontját megcsinálta a mallorcai, és állva is hagyta ellenfelét.
Nadal annyira magabiztosan teniszezett, dominált és irányított, hogy esélye nem volt a dél-afrikainak izgalmassá tenni a döntőt.
Anderson az első hat meccsén csak ötször vesztette el az adogatását, 109 alkalomból. Mondjuk ez azért is lehetett így, mert nem Nadallal játszott, és nem Grand Slam-döntő volt a tét.
A spanyol ugyanis a 3. szett elejéig már négyszer brékelte a 203 centi magas Andersont, aki egyetlen fogadóelőnyhöz sem jutott.
Három döbbenetes, lenyűgöző és mindent megmagyarázó adat: Rafa Nadal mindössze 15 pontot vesztett adogatóként, a hálónál 16-ból 16 pontot nyert és 11 ki nem kényszerített hibával játszotta végig a finálét. Ennek fényében nem meglepő, hogy
nem okozott gondot neki a meccsért, a US Open-serlegért adogatni. Izgalom és dráma nélkül győzött 6:3, 6:3, 6:4-re.
Alig három hete, amikor Rafa Nadal kikapott Nick Kyrgiostól Cincinnatiban, a negyeddöntőben (2:6, 5:7), azt mondta:
a szezon hátralévő részének legfontosabb eseményén meg kell mutatnom, miért vagyok én a ranglista élén”.
Komolyan gondolta, és meg is mutatta.