Rafa Nadal kezdett adogatni és ugyan 15:40-ről hárította mindkét fogadóelőnyt, a harmadiknál tehetetlennek bizonyult, ez a korai brék eldöntötte az első játszma sorsát. Roger Federer érinthetetlen volt adogatóként, mindössze négy pontot vesztett, ha ő szervált, jellemző a magabiztosságára, az elszántságára, hogy egy ásszal (a hetedikkel) zárta le a szettet.
A játék képe és az eredmény alakulása alapján a nyomás folyamatos a világelsőn. Egyértelműen ő a sebezhetőbb, egyszerűen nem tudja olvasni a svájci játékát, nem talál fogást rajta, nem képes olyan helyzetet teremteni, hogy a bázeli elbizonytalanodjon. Kicsit olyan a helyzet, mint amikor az elmúlt napokban Nadal játszott Dimitrovval, majd Cilic ellen, csak most a mallorcai fut az eredmény után és várja a pillanatot, amikor esetleg résre nyílik az ajtó, beteheti a lábát, hátha jön a fordulat.
Lehet azon elmélkedni, vitatkozni, hogy melyiküknek van több veszíteni valója. Ha a szezonvégi világelsőségre gondolunk, akkor egyértelműen Federernek, mert egy Nadal-győzelemmel gyakorlatilag eldől a versenyfutásuk, további 400 ponttal növeli az előnyét a ranglistán a spanyol, ami szinte behozhatatlan különbséget jelent. Federer, ha megnyeri a hátralevő három versenyét (Bázel, Párizs, London), azzal is csak 3000 pontot szerez és közben a mallorcai sem fog tétlenkedni. A mérkőzés előtt 2360 ponttal vezetett Nadal. Az idén mindketten két-két Grand Slamet nyertek és az ATP Masters 1000-s versenyekből 2-2 jutott nekik.
Nadal eggyel több serleget gyűjtött, döntőt játszott az Australian Openen is és 65 megnyert mérkőzéssel a legeredményesebb a Touron 2017-ben, de mindhárom Federer elleni találkozóját elbukta.
Igaz, hogy összesítésben még így is 23:14 a javára, de legutóbb 2014 januárjában, a melbourne-i elődöntőben bizonyult jobbnak legnagyobb riválisánál, barátjánál, akinek néhány hete úgy ugrott a nyakába, Prágában, a Laver-kupán (amikor egy csapatban küzdöttek), mint a fiú szokott az apjáéba, egy különlegesen boldog pillanatban. Kettejük közös története egyébként 2004. március 28-án kezdődött, Miamiban, amikor a 17 éves Rafael Nadal 6:3, 6:3-ra verte Federert. Sanghajban másodszor mérkőztek, 2006-ban a szezonzárót rendezték itt, a svájci 6:4, 7:5-re győzött az elődöntőben.
Nos, az a bizonyos ajtó nem nyílt ki, még egy kicsit sem. Federer nem adott esélyt a 16 meccs óta veretlen világelsőnek. A 2. játszmában, 2:2-nél brékelte a spanyolt, aki az első fogadóelőnyt még hárította, de a következőnél nem volt válasza. Ekkor valami olyan történt, ami Rafa Nadallal már régen nem:
megtört, 4:6, 3:5-nél a meccsben maradásért szervált, de gyorsan 0:40 lett és a második mérkőzéslabdánál be is fejeződött a meglehetősen egyoldalú küzdelem.
Roger Federer úgy győzött 1 óra 12 perc alatt 6:4, 6:3-ra, hogy a második szettben is csak négy pontot vesztett adogatóként.
Lehet mondani, hogy a fedett pálya a svájcinak kedvezett és Rafa Nadal fáradtabb volt, mert ő Pekingből jött, ráadásul a negyeddöntőtől neki volt a nehezebb útja a fináléig. Igazából ez csak arra lehet jó, hogy a spanyol erőt merítsen a következő versenyekre, ami amúgy szokott neki sikerülni.
