Elég húzós időszak ez most nekem, hétfőn, szerdán és pénteken síroller edzésem van, kedden és csütörtökön lövészet, havonta egy hosszú hétvégén pedig edzőtábor, ott össze is rakjuk a biatlont.
Napi hat-hét órát dolgozom részmunkaidőben, általában korán reggel vagy munka után megyek edzeni" - Lőrincz Krisztina a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Paralimpiai Bizottságs a Koreai Kulturális Központ együttműködésének aláírásakor mesélt felkészüléséről az Origónak.
A feszes menetrend ellenére nem érzi magát fáradtnak, hétvégente igyekszik pihenni. "Szükségem van heti két napra, ami nem az edzésről szól. Emellett sportpszichológussal is készülök, mert nagyon izgulós vagyok.
Alpesi síben ez komoly hátrányt jelentett, úgyhogy most ennek a leküzdésén dolgozunk. Amikor bent állok a rajtban, és bemondják, hogy Hungary, akkor már mindegy, akkor csak a feladatra összpontosítok."
Lőrincz Krisztina sífutásban rövid- és középtávon, vagyis 2,5 és 5 km-en, biatlonban szintén rövid- és középtávon, 6 és 10 km-en indul a március 9-én kezdődő téli paralimpián Phjongcshangban. Izgatottan várja a játékokat, de - mint mondja december elején - nem forog minden gondolata a paralimpia körül. "Úgy állok hozzá, mint a lövészethez: mindig csak az aktuális célra koncentrálok, felesleges előrerohanni."
Saját teljesítményével kapcsolatban vannak ugyan elvárásai, de ezeket nem helyezésekben méri. A biatlont tartja megterhelőbbnek, egyrészt a hosszabb táv miatt, másrészt azért, mert sokkal összetettebb. "Fontos, hogy a lövészetbe hogy érek be, de sokkal jobban szeretem a biatlont, mint a sífutást, szoktam is mondani, hogy azért sífutok, hogy lőhessek.
A mezőnyöm 60-70 százaléka 7-11 éve versenyez, rendszeresen indulnak paralimpián, nekem pedig csak a második lesz ez, ráadásul volt egy nagy kihagyásom is. Nem lesz könnyű, de szerintem versenyben tudok maradni."