A 60 éves belgrádi üzeletember 2006-ban lett a nemzetközi szövetség (akkor még FILA, ma már UWW, azaz United World Wrestling) irányító testületének, a Bureau-nak, majd 2013-ban ideiglenes elnökké választották a posztról távozó Raphael Martinetti helyett. A következő évben a taskenti közgyűlésen már hat évre szóló, végleges mandátumot kapott.
Öt éven belül másodszor lesz Budapest a világbajnokság házigazdája. Miért döntöttek úgy, hogy ilyen rövid időn belül újra a magyar fővárost kérik fel a rendezésre?
Azért választottuk újra Budapestet, mert pontosan tudjuk, hogy a magyarok mennyire elkötelezettek a birkózás iránt. Látjuk, hogy ugyanúgy a fejlődés pártján állnak, mint a nemzetközi szövetség, és mint egyébként a legtöbb nemzeti szövetség.
Pontosan látni fogja mindenki, hogy ez a világbajnokság mennyivel másabb lesz, mint az öt évvel korábbi.
Ez egy nagyon fontos dolog számunkra, hiszen évek óta azon dolgozunk, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyekkel a sportág küzd, illetve már csak küzdött.
A sajtótájékoztatón azt mondta, hogy egészen biztos benne, hogy az idei budapesti világbajnokság lesz a sportág történetének legjobb vb-je. Viszont azt is mondta, hogy Párizs tavaly nagyon magasra tette a mércét. Mit kell tenniük a magyar szervezőknek, hogy megfeleljenek az elvárásoknak?
A világban és azon belül a birkózás világában is tudják, tudjuk, hogy minden nap fejlődni kell, és minden évben többet, jobbat kell nyújtani. Lehet fejlődni a sportolók bemutatásában, de az új szabályok is sokkal jobban alkalmazkodnak a mai követelményekhez.
A mérlegelés például a versenyek reggelén lesz, így a sportolók sokkal kisebb súlyvesztéssel állhatnak szőnyegre, és valóban a természetes súlyukban tudnak küzdeni, ami sokkal élvezetesebbé teszi majd a küzdelmeket.
Az elmúlt évek világversenyei előtt is rendre változtak a szabályok. A most bevezetésre kerülő szabályok már hosszú távra szólnak?
Nagyon reméljük, hogy igen. A szabályváltoztatások egyébként csak a kötöttfogást érintették, a szabadfogású és a női szakág szabályaihoz már régen nem nyúltunk.
A kötöttfogású szabályváltoztatások egyetlen célja, hogy ne veszítsük el a fogásnemet.
Ez egy egészen különleges, mondhatni csodálatos sportág, ami éppen Európának ezen a részén népszerű, így Magyarországon is, meg persze Skandináviában is, azaz nagyon széles bázisa van. Mi pedig szeretnénk elérni, hogy a kötöttfogás ugyanolyan látványos legyen, mint a szabadfogás.
Említette, hogy komoly válságban volt a sport még pár évvel ezelőtt. Milyen állapotban van most a birkózás?
Össze sem lehet hasonlítani azt az időszakot a mostanival.
Megerősödtünk, biztonságban van a helyünk az olimpiai programban, és egészen biztos vagyok 2020-ban Tokióban fantasztikus eredményeket fogunk produkálni.
Emellett sikeresen harcolunk a dopping ellen, és képesek voltunk fejlődni. A siker persze talán soha nem lesz teljes, és soha nem lehetünk teljesen elégedettek, mindig többre és jobbra kell törekednünk.
A riói olimpián a bírók működéséve került középpontba a sportág. Ezen a problémán sikerült úrrá lenni?
Valóban, négy alkalommal merültek fel problémák a bírók működésével kapcsolatban. De, összehasonlítva például Londonnal, ahol tizenkét ilyen eset volt, látványos az előrelépés.
Új számítógépes rendszerünk van, amellyel csak percekkel a mérkőzés előtt választjuk ki a szőnyeg melletti bírókat, azaz senki nem húzhat hasznot abból, hogy előre tudja, kik adják a pontokat. A bírók mellett az edzőket is képezzük, sőt összehozzuk a feleket, hogy lássák, miben tér el az edzők és a bírók szabályértelmezése egy-egy szituációban.
Mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, hogy látja most a birkózás helyzetét a szervezeten belül?
Mindenkit megnyugtathatok: egy erős birkózást látok most a NOB-ban.
Mint minden sportágnak, úgy a birkózásnak is jól jönne egy olyan nemzetközi sztár, akivel világszerte könnyebben népszerűsíthető a sportág. Mintha nem lenne ilyen. Vagy csak mi nem látjuk?
A birkózásnak, ahogy régen, úgy ma is megvannak a sztárjai. Talán elég, ha csak a japán Icho Kaorit mondom, aki az egyetlen négyszeres olimpiai bajnok (a női birkózás 2004-es bevezetése óta minden olimpián megnyerte a súlycsoportját - a szerk.), a kubai Mijaín López (a nehézsúly háromszoros olimpiai bajnoka - a szerk.), az amerikai Kyle Snyder vagy az orosz Abdulrasid Szadulajev, mind csodálatos birkózók. De ugyanígy vannak nagyszerű birkózók például Olaszországban is, vagy szerte a világon. Párizsban például először nyert egy chilei birkózó érmet, ami nagyszerű reklám a sportnak. Lehet, hogy még nem vagyunk túl jók a marketingben, hogy miként használjuk ezeket a remek sportolókat, de már tanuljuk ezt is.
Lőrincz Viktor érme
A riói olimpián a magyar birkózókat is sújtották - finoman szólva is - megkérdőjelezhető ítéletek. A leglátványosabb, egyben legfájóbb a férfi kötöttfogásúka 85 kilós súlycsoportjának bronzmérkőzésén történt, amikor a szőnyegelnök több vitatott ítélet után a 3-3-ra végződő mérkőzés végén a német Denis Kudlát hozta ki győztesnek. Az eset elég komoly hullámokat vert, azonban az eredményen nem változtatott.Végül az utolsó kérdés: mi az első gondolata, amikor azt hallja, hogy magyar birkózás?
Az első? Hát az nagyon nehéz ügy, mert rengeteg minden jut ilyenkor az eszembe. Először is nagyszerű bajnokaik, akik összesen 19 olimpiai aranyérmet nyertek. De például nagyon régóta ismerem Hegedűs Csabát, akivel évekig együtt dolgoztunk a nemzetközi szövetségben, és, akit tényleg mindenki csak Mr. Tus-ként ismer (a Mr. Tus vagy Tuskirály nevet az 1971-es szófiai világbajnokságon kapta a következő évben a müncheni olimpián diadalmaskodó Hegedűs, miután minden meccsét tussal nyerte meg a vb-aranyig vezető úton - a szerk.), de említhetném Komáromi Tibort és még számtalan remek magyar birkózót.