Már a kezdés utáni percekben sem lehetett egy tűt sem leejteni a Kalászi Sportcsarnokban, ahol minden széknek megvolt a gazdája. És nem csak sokan voltak, de, miután a bunyósok többsége fővárosi, minden harcost még a szokottnál is több szurkoló kísért el. Elég volt egy-egy tiszta ütés, egy összeakaszkodás, hogy robbanjon a csarnok.
A gazdag felvezető program mellett persze mindenki a főmérkőzést várta, amelynek keretében a WBO cirkálósúlyú nemzetközi bajnoka, Szellő Imre azzal az orosz-amerikai Gyenyisz Gracsevvel csapott össze, aki egydüliként tudta legyőzni Erdei Zsoltot Madár profi karrierje során. A ma már a Magyar Ökölvívó Szakszövetszég (MÖSZ) elnökeként dolgozó Erdei Zsolt az első sorból nézte végig a pikánsnak ígérkező mérkőzést.
A meccs előtt mindkét bunyós fogadkozott, ahogy azt ilyenkor kell, de valamivel 22 óra előtt végre az öklöké volt a főszerep.
A találkozó előtt az egykori szövetségi kapitányt, Kovács István és Erdei Zsolt egykori edzőjét, Szántó Imrét, azaz Öcsi bácsit kérdeztük az esélyekről. „Én ma szigorúan szurkolóként vagyok itt, úgyhogy nem fogok jósolgatni. Nem lenne fair, hiszen egyik bokszolóról sem tudom, hogy milyen állapotban van valójában.
Az biztos, hogy kiszámíthatatlan lesz a meccs. Ez nem egy 3x3 perces amatőr bunyó, ahol előre meg lehet mondani a végeredményt, itt ma bármi előfordulhat
– mondta számtalan nagy csatát megélt szakember.
Hatalmas hangulatban érkezett a ringhez a két bokszoló, pontosabban Szellő Imre, mert míg Gracsevet szinte néma csend fogadta, addig a Ceglédi Vihart óriási buzdítás köszöntette, miközben a ring felé tartott az AC/DC Thunderbolt című klasszikusával kísérve. Pedig csütörtökön még a székesfehérvári kórházban járt kezdődő influenza tüneteivel, az sem lett volna csoda, ha lemondja a meccset.
Az első három perc könnyed könnyed ismerkedéssel telt, a másodikban viszont már mindketten elengedtek egy-két komolyabb ütést. Tiszta találata viszont csak Szellőnek volt.
Gracsev kereste az ütőtávot, de Szellő ügyesen tartotta távol, és látszólag inkább az orosz ment előre, a ceglédi bunyós rendre jól ütött közbe, és vette át az irányítást.
A negyedik menetben egy összefejelés után felrepedt Szellő orrnyerge,
az orosztól pedig levontak egy pontot. Kérdés volt, hogy a Bertók Róbert vezette Szellő-stáb hogy boldogul a vérzéssel. Gracsev folyamatosan lent tartotta a fejét, vállal is dolgozott, a közelharcban pedig rendre a könyökét is az ökle után küldte.
Az ötödik menet végén viszont Szellő elhelyezett tiszta ütést a fején, és csak a kötél fogta meg az oroszt – ha azt a ring közepén kapja, biztos a padlózás. A meccs középső rész egyértelműen Szellőé volt, aki nem engedte kibontakozni az oroszt. A kilencedik menet elejét megnyomta Gracsev, de Szellő ekkor is pontosabb volt.
A tizedik menet igazi álló háborút hozott, az utolsó két percben csak úgy záporoztak az ütések, mindkét bunyós jócskán megviselt fejjel várta a pontozók döntését. Ami nem is lehetett kétséges: Szellő Imre egyhangú pontozással győzte le Gyenyisz Gracsevet, és visszavágott Erdei Zsolt 2013-as Monte Carlo-i vereségéért. Derekas munka volt, annyi szent.
"Nem volt bennem reván vágy, meg semmi hasonló, mert én azt a 2013-as meccset a mai napig úgy őrzöm magamban, hogy ott én nyertem – monta a mérkőzés után az Origónak Erdei Zsolt.
Ettől függetlenül azért nagyon vártam, hogy Szellő Imre kicsontozza Gracsevet.
De azt is tudtam, hogy nem lesz könnyű dolga, mert az orosznak nagyon kellemetlen stílusa van, csúszik-mászik, tolja előre a fejét, borzasztó rutinosan próbálta kikerülni az ütéseket.
De rutinnal Imre is jól áll, ezt be is bizonyította. Jó meccs volt, a végeredménnyel pedig maradéktalanul elégedett vagyok."
A felvezető program utolsó meccseként, mint egy második főmérkőzésként kapott helyet Bacskai Balázs és a tanzániai Meshack Mwankemwa 6 menetre kiírt középsúlyú mérkőzése. Benji a találkozó előtt elmondta az Origónak, vigyázni fog a kétszeres afrikai bajnok bunyóssal, aki jól áll a lábán és szereti visszaadni, amit kap.
Bacskai nem is ment bele kétes szituációkba,
inkább messziről indított kombinációkkal puhította az afrikai fiút.
Akinek a harmadik menetre megjött a harci kedve, és egyszer-egyszer keményen el is találta Benjit.
A negyedik menet viszont egyértelműen Bacskaié volt, aki látványos, pontos ütésekkel, balos előkészítések után jobbal találva hozta a három percet, ahogy a következő kettőt is, sőt az utolsó percben egy kőkemény támadássorozat végén padlóra is küldte a rettentően szívós Mwankemwát, aki nem is tudott felállni, legalább egy percig ült a kötél mellett.
Nagyszerű meccs volt, remek befejezéssel!
A 10-0-s mérleggel álló Berki Ferenc Jr. a 28 éves, de hihetetlenül rutinos 31-29-1-es mérleggel bíró Fazekas Lászlóval vívott nagyváltósúlyú magyar címmérkőzése az este egyik legnagyobb tűzijátékát ígérte. Az első három perc ismerkedése után be is indult a gépezet, mindkét oldalon voltak bőséggel tiszta ütések.
Berki többet ment előre, de Fazekas kontráiban ott volt az életveszély, a plusz ötven meccs rutinja egyértelműen mellett szólt.
Junior viszont már többször is megmutatta mekkora szíve és mekkora ütőereje van. Fazekas kombinációira Berki pontos és veszélyes felütésekkel felelt.
Nyolc menet után is teljesen kiegyenlített volt a csata, és, ami igazán dicséretes: a vezetőbírónak egyszer sem kellett közbelépnie szabálytalanság vagy indokolatlan támaszkodás miatt. Tiszta, őszinte bokszot láthatott a közönség.
Az utolsó három percre mindkét bunyós úgy jött ki, mintha az első lenne, záporoztak az ütések.
Fazekas inkább messziről talált, Berki viszont közelharc után indított kontrákból volt eredményes, és teste próbálta megfogni ellenfelét.
A pontozók végül többségi döntéssel – egy döntetlen mellett – Berki Ferenc Jr.-t hozták ki győztesnek, ő a nagyváltósúly új magyar bajnoka.
A nagyközépsúlyú magyar bajnoki címért kiírt meccsen az alacsony, de sűrű Krammerstodter Márk jól megdolgoztatta a WBO korábbi ifjúsági Európa-bajnokát, Egedi Renátót. Kiegyenlített menetek után, melyekben mindkét fél derekasan adta és kapta az ütéseket, az ötödik három percben Egedi került fölénybe, többet és pontosabban ütött, egyszer még le is küldte Krammestodtert, aki egy pillanatra letérdelt, de látszott, hogy benne maradtak az ütések. A gongszó előtti másodpercek újra Egedi fölényét hozták, a szünetben pedig jelezte a kék sarok, Krammerstodter nem kér többet – technikai KO-val győzött Egedi „Ewing" Renátó, akit két kockacukor mentett meg két szünettel korábban.
„Ragadt össze a szemem, szürkült el előttem minden, mondtam a sarokban, hogy leesik a cukrom, el fogok ájulni. Soha ilyen még nem történt velem.
A stábom egyik tagja elszaladt a büfébe, hozott pár kockacukrot, megettem, mindjárt rendbe jöttem. Vége is lett a mérkőzésnek
– ecsetelte Ewing egy bokszmeccs nehézségeit már a bajnoki övvel a derekán.
A WBO nagyközépsúlyú interkontinentális bajnoki övéért rendezett meccsen az albán Shefat Isufi az uruguayi Rafael Sosa Pintosszal csapott össze.
A végig többet ütő és többet is találó Isufi a hatodik és a hetedik menetben is leküldte egyszer az erejével egyre inkább inkább elkészülő uruguayit – aki az utolsó menetben még becsületből megindított egy hajrát –, és teljesen megérdemelten őrizte meg a bajnoki övet.
"Jóleső érzés, hogy egy ilyen, telt házas, remek hangulató gálával nyithattuk az évet, ahol mindenki megkapta, amit szeret – mondta Rácz Félix, a gálát szervező Felix Promotion tulajdonosa. – Olyan volt, mint ökölvívó svédasztal, pontozásos meccsel, kiütésekkel, kemény harcokkal, egy kis vérrel. 2014. március 8. óta próbáltam elhozni Gracsevet. Az volt Madár búcsúmeccse és én azt szerettem volna, ha ott lesz a visszavágó, de az orosz akkor túlárazta magát. Tavaly pedig már Imrének szerveztem volna egy WBO-címvédő meccset, de azt meg betegség miatt lemondta. Most végre összejött, és szerintem jó bunyót hozott, annak ellenére, hogy mindketten elég feszültek voltak. Hogy őszinte legyek, én kezdettől fogva biztos voltam Imre győzelmében."