Novak Djokovic jobban megismerte önmagát, mire visszatért a csúcsra

Szólhatott volna az idei wimbledoni bajnokság Serena Williamsről, vagy Roger Federerről, de az árnyékból visszalépett a rivaldafénybe Novak Djokovic, aki többek között azt mondta a győzelme után, hogy az elmúlt 15 hónapban sok szenvedéssel jobban megismerte önmagát, ami nem csak teniszezőként, de emberként is segíti őt. Íme, a szerb zuhanásának és feltámadásának története.

Egy hete ilyenkor a teniszvilág többsége még arról elmélkedett, ábrándozott, hogy milyen szép lenne, ha Roger Federer és Rafael Nadal legendás, klasszikus wimbledoni döntőjének a tízedik évfordulóján megint az ő mérkőzésükkel zárulna a bajnokság. Nem kellett nagyot álmodni, ahhoz, hogy ez valóság legyen. Már a legjobb 16-nál járt a mezőny, a címvédő svájci ellen még fogadóelőnyig sem jutottak a trónkövetelők és a világelső spanyol is játszmavesztés nélkül menetelt meggyőző tenisszel. Nem túlértékelve a szakmai prognózisom jelentőségét, de tény, hogy már akkor jeleztem:

Novak Djokovic megakadályozhatja az álomdöntőt.

A svájci Roger Federert sokan a fináléba várták Forrás: The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Kota Kawasaki

Igen, Kevin Anderson tündöklése teljesen váratlan volt. Ugyan ki gondolt arra, hogy 32 évesen lép szintet a 203 cm magas dél-afrikai és életében először bekerül a negyeddöntőbe Wimbledonban, és életében először jobbnak bizonyul Roger Federernél, ráadásul 2:6, 6:7, 4:5-nél meccslabdáról fordítva.

Novak Djokovic a surranón haladt előre, mint az úszó a nyolcas pályán. Háromszoros wimbledoni bajnokként az első négy meccsén csak egyszer játszhatott a centeren, akkor is inkább azért, mert az ellenfele az első számú brit Kyle Edmund volt. Nem róla szólt a bajnokság. Egyértelműen Serena Williamsnek és Roger Federernek adták a főszerepet, kicsit bekerülhetett a rivaldafénybe Rafael Nadal, de lehet csak azért, mert kellett a döntő felvezetéséhez.

Nincs ebben semmi csoda. Korlátoltság, rövidlátás, butaság lenne ezen kiakadni, elítélni. El kell adni a versenyt, még Wimbledont is. Akkor is, ha a jegyek már rég elkeltek.

Serena Williams nevével a mai napig be lehet vonzani a nézőket Forrás: The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Kota Kawasaki

A televíziós nézettség a lényeg, abban van a legnagyobb pénz. Ahhoz pedig story kell, és sztárok. Színtiszta marketing, PR ez az igazán professzionális fajtából. Kit érdekelt, hogy a nőknél olyan gyorsan kiesett az első tíz kiemelt, mint korábban soha. Amíg Serena Williams versenyben maradt és lehetett várni a barátnőjét, Rachel Meghant, az egykori színésznőt, most sussexi hercegnét a királyi páholyba, addig a fokozott érdeklődés, még a foci vb mellett is garantált volt.

Mert micsoda gyönyörű történet, de most tényleg, hogy a női tenisz történetének legsikeresebb játékosa 36 évesen, alig tíz hónappal azután, hogy megszülte babáját versenyben van a világgal a 8. wimbledoni és a 24. Grand Slam-serlegéért.

Elképesztő! Nők millióinak lehet példa, hogy van sikeres visszatérés az életbe a szülés után, a legmagasabb szinten is, összeegyeztethető a baba és a karrier. Serena Williams majdnem belehalt a szülésbe, másodszor kapott embóliát életében, de nem adta fel. Visszavonulhatott volna, de ő úgy érezte nem ért még az út végére a teniszkarrierjében. Megváltoztak ugyan a prioritások az életében, egyértelműen Olympia áll az első helyen, ő a legfontosabb, de sikerült úgy alakítani a napi programját, hogy a baba mellet az edzések, a versenyek is beleférjenek. Azért ez egy egészen más kihívás, mint amikor egy teniszező apa lesz, akár két ikerpárral járja a világot.

Korábban három nő tudott szülés után Grand Slamet nyerni: Margaret Court (1973 – Australian Open, Roland Garros és US Open), Evonne Goolagong (1980 – Wimbledon) és Kim Clijsters (2009-10 – US Open, 2011 – Australian Open.) A belga Kim Clijsters egyébként másfél évvel az első gyermeke születése után nyerte a US Opent 2009-ben.

Serena Williams gratulál a német Angelique Kerbernek a wimbledoni tenisztorna döntője után Forrás: The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Kota Kawasaki

Amikor azt kérdezték szombat délután az interjúszobában Serena Williamstől, hogy mi jár most a fejében, akkor egy rá tökéletesen jellemző válasszal rukkolt elő. Ne felejtsük, ezt azután mondta, hogy egy nagyon sima meccsen elvesztette a wimbledoni döntőt Angelique Kerber ellen (3:6, 3:6.)

Azt próbálom megfejteni, hogy miben kell fejlődnöm, mit kell tennem, hogy jobb legyek. Mit csináltam rosszul és miért. Ilyen őrültségekre gondolok, de aztán azt mondom magamnak, hogy a vereségből lehet tanulni, fejlődni. Meglátjuk, hogyan sikerül"

- mondta Serena Williams, de itt az ideje, hogy visszatérjünk a 132. wimbledoni bajnokság legnagyobb hőséhez.

A lexikonok úgyis csak arra emlékeztetik majd az utókort, hogy 2018-ban a 12. kiemelt Novak Djokovic nyert a férfiaknál és negyedszer emelhette magasba a Challenge-kupát.

Akár két évet is visszamehetnénk az időben, hogy megértsük, mi történt, mi mindenen ment keresztül a 31 éves szerb az elmúlt hónapokban.

Megmászta a Mount Everestet majd először lassan, aztán kicsit gyorsabban csúszott a mélybe.

Erre szokták mondani, hogy a csúcsról csak lefele vezet az út, de Novak Djokovic kalandtúrája, kálváriája, küzdelme, kiút keresése egészen egyedire sikerült.

Novak Djokovic gratulál a legyőzött dél-afrikai Kevin Anderson a wimbledoni tenisztorna döntője után Forrás: AFP/Oli Scarff

Akkor kezdjük ott, hogy 2016-ban friss Roland Garros-győztesként érkezett Wimbledonba, ahol szintén ő volt a címvédő, sőt, mind a négy Gran Slamen az ő neve szerepelt aktuális bajnokként.

Ilyet Rafael Nadal és Roger Federer sem ért el soha, igaz, ők egymást fosztották meg ettől az eredménytől.

A mostani történet szempontjából másodlagos, hogy Rafael Nadal pályafutása legválságosabb időszakát élte 2015-ben és Roger Federer is épp próbálta megtalálni a megoldást, hogyan lehet sikeres túl a harmincon. A lényeg, hogy Djokovic uralta a mezőnyt, szinte érinthetetlen lett, akkorára nőtt a fölénye a többiekkel szemben.

Aztán jött egy gyengébb nap és a 3. fordulóban kikapott Sam Querreytől Wimbledonban (6:7, 1:6, 6:3, 6:7.) Már ekkor elkezdődött az a teória, hogy motivációs gondjai vannak, de lehetett a házassága válságáról is hallani – kicsit élvezni akarta a sikert, a népszerűséget, az életet.

A lendület, a kudarc után vitte tovább és Torontóban megnyerte a kanadai nyílt teniszbajnokságot, de egy héttel később Rióban, az olimpián, az első fordulóban búcsúztatta Juan Martin del Potro. Válságról még mindig korai lett volna beszélni, mert az argentintól bármikor, bárhol belefér egy vereség.

Volt idő, amikor Novak Djokovic uralta a teniszvilágot Forrás: The Yomiuri Shimbun/Yomiuri/Tetsu Joko

A US Openen és a szezonzáró ATP Finalsen is döntőt játszott, de New Yorkban Stan Wawrinka, Londonban Andy Murray bizonyult jobbnak nála. Toronto után nem tudott versenyt nyerni és

elvesztette a világelsőséget, ami pár hónappal korábban elképzelhetetlennek tűnt.

Wimbledonig a 47 meccséből 44-et megnyert, utána 27-ből hatot bukott. Sebezhetővé vált, de nem lehetett tudni, hogy 2017-ben, amikor visszatér Federer és Nadal is, melyik Djokovicra számíthatunk. Átmeneti visszaesésnek lehettünk tanúi, vagy a neheze csak ezután jön. Az mindenesetre nem volt túl bíztató, hogy szakított az edzőjével, Boris Beckerrel.

2017-ben jöttek az újabb pofonok, és amikor a wimbledoni negyeddöntőben 6:7, 0:2-nél feladta a meccset Tomas Berdych ellen, egy korszak egyértelműen lezárult, többet nem is lépett pályára abban az évben.

Ekkor már a könyöksérülése volt a magyarázat a gyengébb teljesítményre. Kiderült, hogy hónapok óta küzdött a problémával. Így persze hiába erősítette a szakmai stábját Andre Agassi, az eredmények elmaradtak.

Novak Djokovic Andre Agassival az oldalon sem tudott megindulni felfelé Forrás: AFP/Glyn Kirk

Idén januárban, az Australian Openen tért vissza, de nem indult el felfele, nem oldódtak meg a problémái. Kikapott a 4. fordulóban a fiatal koreai Chung Hje Ontól (6:7, 5:7, 6:7) és négy hónappal később, amikor a Roland Garroson is vereséget szenvedett (Marco Cecchinátótól 3:6, 6:7, 6:1, 6:7-re), akkor úgy búcsúzott Párizsban, lehet, hogy kihagyja az egész füves szezont. Nem nyert egyetlen versenyt sem, 22 mérkőzéséből nyolcat bukott, ilyenre 2006 óta nem akadt példa.

Mielőtt átadnánk neki a szót, annyit azért rögzítsünk, hogy februárban sikeresen megműtötték a könyökét, áprilisban újra a korábbi edzőjével, Marian Vajdával kezdett dolgozni és már a salakos idényben látható volt, hogy játékban egyre inkább közelít a 2015-ös teniszéhez, csak hiányzik belőle a munka, több meccs és az önbizalom. Aztán Wimbledon előtt a Queen's Club hagyományos versenyén már eljutott a döntőig, de hatalmas csatában még kikapott Marin Cilictől.

Hosszú volt az út, különösen a könyöksérüléssel, ami miatt hat hónapot hagytam ki. Amikor januárban visszatértem, folyamatos fájdalommal teniszeztem. Mindent elkövettem, hogy elkerüljem a műtőasztalt, de elkerülhetetlen volt

– kezdte az emlékezést Novak Djokovic, majd őszintén beszélt a nehézségeiről is. – Ez volt az első és remélhetőleg az utolsó operációm.

Nagyon jól sikerült a rehabilitáció, a felépülés, de túl gyorsan tértem vissza, nem voltam még versenyre kész állapotban. Eltartott néhány hónapig, amíg visszanyertem az önbizalmamat.

Novak Djokovic Wimbledonban régi önmagát idézte Forrás: AFP/Glyn Kirk

Visszatértem az alapokhoz és annyi labdát ütöttem az edzéseken, amennyit csak bírtam, hogy visszajöjjön az érzés, újra komfortosan érezzem magam a pályán.

Sok versenyem ráment erre, de nem is választhattam volna jobb helyszínt, mint Wimbledon, a valódi visszatérésre. Már hét évesen arról álmodtam, hogy egyszer megnyerem Wimbledont.

Különböző anyagokból sok wimbledoni serleget készítettem otthon. Amikor 2011-ben először nyertem és világelső lettem, akkor néhány nap alatt megvalósult az álmom. Nehéz összehasonlítani a négy győzelmemet, mert mindegyik különleges. De ha választanom kell, akkor az elsőt és a mostanit emelném ki, mert a fiam is ott lehetett a díjátadón, ami extrán különlegessé tette ezt a sikert.

Az egyik legnagyobb motivációm az volt az idei Wimbledon előtt, hogy azt vizionáltam, amint a fiam bejön a lelátóra a díjátadón, mellette a feleségem és a szeretteim és velük oszthatom meg ezt a pillanatot, nehéz ezt elmagyarázni, szavakba önteni.

Soha nem volt még a fiam a páholyomban egy teniszmeccsemen, de úgy gondoltam, Wimbledonban kibír 30 percet csendben, mert elég nagy már ahhoz. Wimbledonban különleges szabályok vannak, amiket nekünk is tiszteletben kell tartani. Ha nem vagy még öt éves, akkor nem lehetsz ott. Így ő is csak akkor jött be, amikor a ceremónia részeként interjút adtam. De az egy olyan pillanat volt, amit egész életemre eltettem magamban.

Az elmúlt hónapokban megtanultam, hogyan legyek türelmes ebben a folyamatban.

Februárban még nagyon türelmetlen voltam, azonnal vissza akartam térni a pályára edzeni, versenyezni. Mindenkivel szembemenve, a saját felelősségemre indultam el Indian Wellsben és Miamiban. Nem akartam megint hónapokat kihagyni a tourból. Úgy látszik, a nehezebb utat választva, de meg kellett tanulnom a leckét.

Nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan csúcsformában leszek Wimbledonban. Ha a Roland Garros után ezt kérdezi tőlem valaki, biztos kételyeim lettek volna. Ugyanakkor az egyik felem mindig hisz a saját képességeimben, a teniszem minőségében. Bármikor indulok versenyen, különösen, ha Grand Slamen, akkor hiszem, hogy jó esélyem van a serlegért küzdeni. Mindig nagyon komoly ambícióim vannak. Az év első hónapjaiban talán önmagam ellen dolgoztam, de nagyon nagy elvárásaim voltak önmagammal szemben és nem értettem, miért nem tudok a korábbi szintemen teniszezni, teljesíteni. Most könnyű erről beszélni, de ezen keresztül kellett mennem.

Novak Djokovic felhőtlenül nyilatkozott a wimbledoni tenisztorna után Forrás: AFP/Ben Queenborough

Természetes, hogy voltak olyan napok, amikor frusztráltan viselkedtem, dühösen, tele kérdőjelekkel, hogy képes leszek-e valaha is elérni a korábbi szintemet. De pont ezt tette ezt az egész utat még különlegesebbé.

Mindannyiunk életében vannak ilyen időszakok. Hiszem, hogy amin keresztül mentem, az nem csak teniszezőként, de emberként is segített abban, hogy jobban megismerjem magam, egy mélyebb szinten.

Általában az ilyen önmegismerő folyamat egy szenvedés, de lehetőség arra, fejlődj, jobb legyél és, mint egy főnix madár szüless újjá. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ebben az időszakban is mellettem álltak, segítettek, hittek bennem.

A Nadal elleni elődöntő volt a legnagyobb teszt, amivel szembesülhettem, egyáltalán tudok-e érvényesülni. A Roland Garroson még hiányzott belőlem az, hogy nagy mérkőzésen, kiélezett helyzetben, amikor nagyon szoros a csata, akkor a döntő pontoknál, pillanatokban bennem legyen az az érzés, ami ilyenkor kell. Ezért tettem bele annyi energiát és erőfeszítést a Nadal elleni meccsbe. Tudtam, hogy rövid – és hosszútávon is mennyit jelent nekem és az önbizalmamnak.

Megértem, hogy az emberek most azt kérdezik, vajon képes leszek-e folyamatosan ezen a szinten teniszezni. Higgyék el, ezt én is szeretném tudni. Ugyanakkor nem szeretnék túlzottan előretekinteni.

Másfél hónapja nem voltam biztos abban, hogy a teniszem már ott tart, hogy ez sikerülhet. Nagyon elégedetté tesz, amilyen játékra képes voltam az elmúlt hetekben, ez óriási mértékben megnöveli az önbizalmam és kitűnő ugródeszka. De nem látok a jövőbe, nem tudom, mi fog történni. A keménypályán mindig szerettem játszani és a US Openen mindig jól ment. Meglátjuk, mire lesz elég a teljesítményem ott" - mondta nagyon higgadtan, visszafogottan az immár négyszeres wimbledoni és 13-szoros Grand Slam-bajnok Novak Djokovic, aki az év végéig meghosszabbította az együttműködését az edzőjével, Marian Vajdával.

Meghívta a döntőre az őt februárban operáló sebészt, de amikor az egyik újságíró azt firtatta, hogy esetleg neki adja-e a pénzdíja felét, akkor nem bólogatott, de azt mondta, megtalálja a módját, hogy még jobban kifejezze a háláját.

Egy sorozat megszakadt vasárnap, de egy másik folytatódott. A legutóbbi hat Grand Slamet Roger Federer és Rafael Nadal nyert felváltva, ennek vetett véget a szerb, viszont Wimbledonban 2003 óta csak a Big4 egyik tagja győzött a férfiaknál.