A Magyar Olimpiai Bizottság csütörtökön arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a sportember szerda este hunyt el.
Kulcsár Győző az 1964-es, az 1968-as és az 1972-es ötkarikás játékokon csapatban szerzett aranyérmet, Mexikóvárosban egyéniben is diadalmaskodott.
Tanítványai közül Nagy Tímea és Szász Emese is olimpiai bajnok lett.
Kulcsár Győző az 1964-es Tokióban megrendezett olimpián a férfi párbajtőrcsapattal lett először olimpiai bajnok. A címvédés 1968-ban, Mexikóvárosban sikerült, de mellette megnyerte az egyéni versenyszámot is, azaz két olimpia alatt három elsőséget szerzett. A negyedik olimpiai aranyérmet 1972-ben, Münchenben nyerte meg a csapatversenyek során. Versenyzőként 1976-ban, Montrealban indult az utolsó olimpiáján, amelyen egyéniben harmadik lett.
A kiváló sportoló mérnöki diplomát szerzett, ám csak rövid ideig hasznosította ezen tudását. Sportolói pályafutását követően, 1979-ben már főtitkárként irányította a Magyar Vívó Szövetséget, majd hat éven keresztül szövetségi kapitányként dolgozott. 1985-től mesteredző.
Kapitánykodása után, 1986-ban Olaszországba vállalt munkát. Vercelliben 2001-ig dolgozott sikeresen, tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiát - is - nyert, míg Elis Uga ötkarikás ezüstérmet, illetve Európa-bajnoki aranyat szerzett.
A sydney-i olimpia után hazatért, s 2001 és 2008 között a Bp. Honvéd szakosztályának mestereként többek között az ő tanítványa volt Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtőrvívó. 2000-ben tagja lett a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok klubjának. 2006-tól 2012-ig a párbajtőrözők szövetségi kapitánya volt. Legutóbbi nagy sikerét Szász Emesével érte el, aki Rióban nyert aranyérmet.
2004-ben a Nemzet Sportolójává választották. 2010 októberében világszerte nagyra becsült sportolói pályafutása, olimpiai és világbajnokokat nevelő edzői-nevelői tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést. 2012-ben Prima Primissima Díjat kapott. 2016-ban Magyar Érdemrend Középkeresztje, a csillaggal kitüntetést vehetett át. 2016-ban Pro Urbe Budapest díjat kapott. A Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) és a MOB életműdíját 2017-ben kapta meg.
Született: 1940. október 18.
Iskolai végzettsége: egyetem (BME, TF)
Sportága: vívás (párbajtőr)
Klubjai, versenyzőként: Ú. Dózsa (1955‒1956), Vasas (1956‒1958), MEAFC (1958‒1960), OSC (1961‒1979)
Edzőként: szövetségi kapitány (1980‒1986, 2006‒2012), Pro Vercelli (olasz, 1986‒2001), Bp. Honvéd (2001‒2008), Vasas
A szövetség főtitkára: 1979‒1980
Kimagasló eredményei, versenyzőként: olimpiai bajnok (1964, Tokió: csapat; 1968, Mexikóváros: egyéni, csapat; 1972, München: csapat), olimpiai 3. (1972, München: egyéni; 1976, Montreal: egyéni), világbajnok (1970, Ankara: csapat; 1971, Bécs: csapat; 1978, Hamburg: csapat), vb-2. (1969, 1973: csapat), vb-3. (1963, 1967, 1974, 1975: csapat), 10x magyar bajnok (1x egyéni; 9x csapat).
Edzőként: olimpiai bajnok (1996, Atlanta: Sandro Cuomo, Maurizio Randazzo/csapat; 2000, Sydney: Paolo Milanoli, Maurizio Randazzo/csapat; 2004, Athén: Nagy Tímea/egyéni; 2016, Rio de Janeiro: Szász Emese/egyéni
Díjai, elismerései: Az év vívója (1968, 1971, 1974), mesteredző (1985), MOB olimpiai aranygyűrű (1995), A magyar sport halhatatlanja (2000), a Nemzet Sportolója (2004), MOB-érdemérem (2004), NOB-elnöki különdíj (2005), Az év vívóedzője (2006), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Prima Primissima-díj (2012), Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2016), Pro Urbe Budapest (2016), M4 Sport-Év sportolója gálán a Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság közös életműdíja (2017. január 12.)
