Bárdosi Sándor: Én birkózni szerettem, nem pedig menekülni

Bárdosi Sándor olimpiai ezüstérmes, Európa- és világbajnoki bronzérmes birkózó, a szumó és az MMA világában is szép sikereket ért el. Jelenleg saját akadémiáját vezeti, ahol edzőként adja át a megszerzett tudását a fiatalabb generációnak. A sokak számára már a celebvilágból ismert klasszis sportoló az Origónak többek között beszélt a 2000-es, Sydney-i olimpiai ezüstéremről, az edzősködésről, vagy éppen arról, hogy mit vár a budapesti világbajnokságtól. 

Október 20-án kezdődik a budapesti birkózó-világbajnokság, ennek apropóján beszélgettünk Bárdosi Sándorral.

A 2000-es Sydney-i olimpián szerzett ezüstéremmel robbant be a köztudatba. Hogy emlékszik vissza a címvédő török Hamza Yerlikaya elleni meccsre?
Nagyon sok év eltelt azóta, de a döntőben lenni leírhatatlan érzés volt, nyerni sajnos nem sikerült. Akkor még nem gondoltam volna, hogy több olimpián nem leszek ott. Így nem is az akkori vereség fáj igazán, hanem az, hogy többet nem szerepelhettem olimpián. Meggyőződésem volt, hogy lesz lehetőségem majd visszavágni, nem így alakult.

Sokszor emlegette ebben az időben, hogy az új szabályok miatt egyre inkább kezdett kiábrándulni a sportágból. Így több mint tíz év elteltével hogyan látja a pályafutása ezen állomását?
Azoknak a birkózóknak volt jó, akiknek korábban esélyük sem volt bekerülni az olimpiai indulók táborába. Elég volt csak menekülni, szerencsésnek lenni, aztán döntött a fej vagy írás. Én birkózni szerettem, ez a fajta stílus, ha lehet annak nevezni, nem feküdt nekem. Ha a közvélemény nem is, a szakma tudja, hogy nekem többszörös bajnoknak kellene lennem.

Bárdosi Sándor (balra) üneppli az olimpiai ezüstérmét Forrás: AFP/Kim Jae-Hwan

Nemcsak a birkózás volt az egyetlen sportág, amelyben kipróbálta magát, s ért el szép sikereket. A szumóban és az MMA-ban sikerült jó eredményeket elérnie. Mit kell erről tudni?
A legfontosabb az volt, hogy találtam egy olyan sportágat, ahol a versenyzők döntenek. Az MMA-ban már az a Bárdosi volt, aki több sebből vérzett. Közel negyvenévesen, tönkrement jobb térddel nem tudtam annyi edzésmunkát végezni, mint húszévesen ment volna. Az MMA pedig teljes értékű sportág, amely tényleg nagyon kemény. Egyre profibb, így egyre több edzést is igényel. Nagyon akartam csinálni, szerettem volna minél magasabb szintre eljutni, ennyit tudtam kihozni belőle (a WPKC szervezett Európa-bajnoka lett - a szerk.). Ekkor már az volt a legfontosabb, hogy a jövőben le tudjak majd még hajolni a gyerekemhez. Így innentől kezdve már az edzői pályára koncentráltam.

Jelenleg a Bárdosi Sándor Küzdősport Akadémiát vezeti. Mit kell tudni róla?
A birkózás a gyerekeknek, óvódásoknak és kisiskolásoknak szól, akik szerencsére nagyon szeretik. Nem feltétlenül versenyszellemű oktatás folyik, sokkal inkább az a cél, hogy megszerettessük velük a sportágat. Népszerű nálunk az MMA is, amelyet már jó pár éve oktatok. Amatőrök és profik is értek el szép eredményeket tőlünk az utóbbi időkben, de elsősorban az amatőrökön van a hangsúly. De kick-box és ökölvívó edzések is vannak, amelyeket a Kubából érkezett kollégám oktat a felügyeletem mellett. Ezek mellett erőfejlesztő foglalkozások, funkcionális tréningek vannak, a nőknek a feleségem is oktat. Nagy örömünkre összeállt most ez a dolog.

Bárdosi Sándor saját akadémiáját vezeti Fotó: Rostás Bianka/Life.hu

Nem a sporthoz kapcsolódik a téma, de kikerülhetetlen a kérdés. Sokan már inkább celebként gondolnak önre, mint korábbi profi sportolóra. Hogy került bele ebbe a világba?
Igazából már magam sem tudom. Mindig azt vállaltam el, amihez kedvem volt. Amihez nincs, ahhoz pénzért sincs. A többi pedig már jött magától, egyre többen megismertek, alakult az imidzsem. Az elmúlt időszakban viszont már csak a komolyabb dolgokat vállaltam, most például az egyik rádió reggeli műsorában szerepelek. Itthon amúgy sincs jó jelentése a celeb szónak, úgyhogy jó helyen vagyok most.

Híd a hídon: Bárdosi Sándor és a következő generáció birkózói Forrás: ROTH TAMAS GEZA RothFotok/Roth Tamas

Visszakanyarodva a sporthoz, a héten kezdődik a budapesti birkózó-világbajnokság. Mit vár az eseménytől?
A jelenlegi válogatott fergetegesen jó, ráadásul minden nagyon profi a csapat körül. A lányoknak és a srácoknak az a legfontosabb, hogy együtt legyenek csapatként, de mondhatom úgy is, hogy családként éljenek. Igazi barátok, imádják egymást, és egy emberként szurkolnak a másiknak. Irigylem is ezért őket, mert bár a miénk is jó csapat volt, de közel sem ennyire. Az a legfontosabb, hogy mi szurkolók is mögöttük álljunk, és akkor nagy örömök elé nézhetünk az október 20-án kezdődő világbajnokságon.

A világesemény népszerűsítésében is nagy szerepe volt. Hogy sikerült?
Nagyon sokat dolgozunk, hogy a birkózó sportág megítélését a helyére tegyük. Sokan azt mondják, hogy milyen ősi sportág a karate, vagy a kung-fu, na a birkózás ezekénél is sokkal ősibb. Sajnos Európában már divatja múlt, nagyon nehéz megszólítani a fiatalokat. Ázsiában és az Egyesült Államokban viszont még mindig nagyon szeretik, sokan is nézik, valahogy ezt kellene ide is visszahozni. Az a célunk, hogy a mostohagyereket kicsit az őt megillető helyére tegyük. Egyébként nemcsak a világbajnokság miatt, már jóval korábban is ezen dolgoztunk, csak most a hazai esemény okán kettőzött erővel. Nagyon szeretnénk, ha minél többen kimennének majd, és együtt örülhetnénk a magyar sikereknek.