A WTA Tour legendái tartottak sajtótájékoztatót Szingapúrban: Szeles Mónika, Jennifer Capriati, Lindsay Davenport és Kim Clijsters őszintén mondta el a véleményét a mai tenisz egyik legizgalmasabb témájáról, a coachingolásról, de attól sem jöttek zavarba, hogy a mai menőket összehasonlítsák magukkal. Mindannyian vezették a világranglistát és összesen 19 egyéni Grand Slam-serleget gyűjtöttek.
A mi éránkban Jenniferrel mi ketten voltunk a legfiatalabbak.
Ő 13 évesen kezdett a profik között, én 14 voltam – kezdte az emlékezést Szeles Mónika. – Akkor még nem létezett a kor szerinti korlátozás szabálya. Gyakorlatilag a Touron nőttünk fel, de imádtuk, amit csináltunk. Ez volt a mi iskolánk a pályán és azon kívül is."
"A tenisz volt a szenvedélyünk. Közösségi média hiányában sokkal visszafogottabb életünk volt, sokkal nehezebben lehetett megtalálni a teniszen kívüli életet.
A maiaknak inkább egyensúlyban van az életüka tenisz, a média, a szponzorok és a magánélet tekintetében.
Nem tudom, hogy a mi generációnk tagjai közül hányan vettek fel magassarkú cipőt egy kéthetes Grand Slam alatt. Nekünk egyetlen dimenzió, a tenisz létezett, december elejéig tartott a szezon, de ezzel együtt mindig nagy boldogsággal gondolok vissza azokra az évekre. Jenniferrel mi lőttük először a labdát mindkét oldalról keményen. Elképesztő meccseket játszottunk" – emlékezett a múltra lelkesen
Szeles Mónika, aki nem akar edző lenni,
nem tervezi, hogy a jelenleginél szorosabbra fűzze a kapcsolatát a tenisszel, bár Lindsay Davenport megígérte, hogy a következő napokban kicsit győzködni fogják Mónikát, hogy vállaljon többet.
Néhány fiatal játékosnak megvan a telefonszámom és tudják, bármikor felhívhatnak, ha kérdésük van az edzéssel, a versenyek beosztásával, vagy bármi hasonlóval kapcsolatban.
Szívesen segítek nekik, de szeretem a mostani életem, mindennapos elfoglaltság nélkül.
Ráadásul annyira unorthodox teniszt játszottam, két kézzel ütöttem mindkét oldalról, hogy nehéz lenne bárkinek a játékához hozzászólnom ezen a szinten"– hárította el Szeles Mónika az edzősködést firtató kérdést.
Jennifer Capriati nagyon eltűnt a nyilvánosság elől az elmúlt tíz évben. Igaz, előtte mindenki szeme láttára nőtt fel. Épp ezért is élvezte a csendet, hogy visszakapta a magánéletét.
A szavaiból azonban az derült ki, hogy hiányzik neki a tenisz, még mindig ez az első számú szerelem és szívesen lenne edző, mert mindig ott motoszkált a fejében, hogy szeretne valahogy visszatérni a teniszbe.
Olykor elég frusztráló a mai játékosokat nézni.
Bizonyos versenyeken nagyszerűen játszanak, aztán leeresztenek, vagy nem tudják azt a szintet tartani, pedig bennük van a potenciál, csak hiányzik a keménység. A mi időnkben a játékosok sokkal kiegyensúlyozottabban teljesítettek, nem volt olyan kiszámíthatatlanság, mint ma "- fogalmazta meg a véleményét sommásan Jennifer Capriati.
A másik amerikai sztár, a manapság edzőként és kommentátorként is dolgozó Lindsay Davenport szerint az ő idejükben elképzelhetetlen volt, hogy az első 5-6 teniszező 16-18 versenyből 7-8 alkalommal már az első, vagy a második fordulóban kiessen.
Ez egy szezonban maximum kétszer fordulhatott elő. Ehhez még azt is hozzátette, hogy akkoriban a Williams nővéreket, Capriatit, Szelest, vagy épp Justine Henint kellett legyőznie annak, aki jól akart szerepelni egy Grand Slamen, ami kicsit nehezebbnek tűnik, mint a maiak útja. Kim Clijsters annak örült, hogy akkoriban még nem létezett a közösségi média, mindenki jobban tudott a teniszre koncentrálni.
"Nem gondoljátok, hogy ma kisebb a teher, a nyomás a játékosokon?" – kérdezte Szeles Mónika a többiektől, majd megmagyarázta a kérdését, mondván, az ő generációjuk tagjait jobban megviselte egy mérkőzés elvesztése.
"A mostaniak könnyebben kezelik a vereséget.
Mások az elvárások, nem kell minden versenyen úgy indulni, hogy meg kell nyerned, így ha kikapsz, nem leszel depressziós.
Hosszútávon persze ez sokkal egészségesebb hozzáállás, remélhetőleg ezért is tudnak majd tovább teniszezni, később visszavonulni a maiak" – vélekedett Szeles Mónika, aki szerint
a jelen legjobbjai között több az interakció, nyitottabbak egymás élete iránt.
Érdekes, hogy egyikőjük sem támogatja igazán az edzői segítséget a pályán, mérkőzés közben.
Ha a kritikus helyzetekben edzőre van szükséged, akkor már gyakorlatilag vesztettél.
Persze néha egyembe jut, hogy bizonyos pillanatokban milyen jól jött volna egy edző a mérkőzésen, lehet egészen másképp alakul minden" – mondta kicsit tanácstalanul Capriati.
Davenport szerint
a coachingolás teljes bevezetése megint a top játékosoknak kedvezne,
mert még a top 60-ból sem engedheti meg magának mindenki, hogy minden hétre edzőt alkalmazzon, de ő azért nem ellenzi teljesen.
Coachingolás élőben, Angelique Kerber meccsén:
Azt viszont fontos lenne eldönteni, hogy a játékosok, vagy a szurkolók miatt fontos a bevezetése. Clijsters soha nem kérte a pályára az edzőjét, mert szerette maga kitalálni, megérezni, hogy mit kell tennie. Teljesen azért ő sem ellenzi, de szerinte szabályozni kellene azt is, milyen nyelven engedélyezett a coachingolás, mert az nem járja, hogy az angolt mindenki érti, de például, ha Wozniackinak ad tanácsot az apja lengyelül, akkor a többség csak találgat.
Egykori teniszezőként nem szeretem a pályán az edzőt.
Ez egyéni sport, képesnek kell lenned egyedül gondolkodni. A papám mindig azt mondta mielőtt pályára léptem, hogy mozogj és gondolkozz. Amikor egy teniszmeccset nézek, azt szeretem a legjobban figyelni, hogyan jön rá egy játékos, hogy mit kell csinálni, min kell esetleg változtatnia.
Szeles szerint nagyon zavaró, hogy eltérőek a szabályok. A szurkolókat ez összezavarja. Jelenleg a WTA Touron engedélyezett a coaching, de a Grand Slameken nem. Bármi is lesz a döntés, egységes szabályok kellenek" – fogalmazott határozottan.
Este aztán két mai Grand Slam-bajnok megmutatta, hogy azért ők is képesek látványos, emlékezetes csatára. Igaz ezt nem is vitatta senki, ráadásul Sloane Stephens és Oszaka Naomi pont az a két teniszező, akikért érdemes jegyet venni, vagy a tévé elé ülni. A WTA Finals mezőnyében mindketten újoncok, de hogy itt a helyük az egy pillanatig nem volt kérdés.
Többek között az ilyen pontok jelentették a különbséget:
Az amerikai jobban koncentrált a döntő pillanatokban és a 3. szettre is több maradt benne, míg a fiatal japán mintha rosszul kezelte volna a helyzetet,
szokatlanul sokszor bosszankodott,
ha nem sikerült valami. Így nem meglepő, hogy Stephens nyerte a 2 óra 25 percig tartó csatát 7:5, 4:6, 6:1-re.
Ugyancsak a Vörös csoportban Kiki Bertens szetthátrányból fordítva nyerte meg első mérkőzését. A holland játékos a wimbledoni bajnok német Angelique Kerbert múlta felül két óra alatt hétfőn.
A nyolcfős vb-n a két négyes első két-két helyezettje kerül az elődöntőbe. A tornát veretlenül megnyerő győztes 2,36 millió dollárral gazdagodhat.
A párosmezőny sorsolását kedden tartják. Babos Tímea - oldalán a francia Kristina Mladenoviccsal - címvédőként lép majd pályára a viadalon.
Eredmény:
Vörös csoport, 1. forduló:
Bertens (holland, 8.)–Kerber (német, 1.) 1:6, 6:3, 6:4
Stephens (amerikai, 5.)–Oszaka (japán, 3.) 7:5, 4:6, 6:1