Múlt vasárnap óta Novak Djokovic négy mérkőzést játszott Londonban, az ATP-világbajnokságon,
játszmavesztés nélkül került a döntőbe.
Senki nem tudta brékelni a belgrádit, egyetlen játékos jutott fogadóelőnyig ellene: Alexander Zverev, de ő is kikapott 6:4, 6:1-re.
A 31 éves szerb 2018-ban utolérte Pete Samprast a Grand Slam-trófeák számában (14) és a tenisz történetének legidősebb év végi világelsője lett. Sorozatban hatodik döntőjére készült 2012 óta az ATP Finalsen – tavaly nem indult. Legutóbb 2015-ben győzött, mert a 2016-os fináléban, amikor a világelsőség volt a tét, kikapott Andy Murray-től, gyakorlatilag
utána indult el igazán a lejtőn, és másfél évig bukdácsolt, kereste az utat vissza fénybe.
Mielőtt az egyéni döntő részleteit felidéznénk, jegyezzünk fel annyit, hogy a párosok fináléjában
Mike Bryan 40 évesen lett mester.
A műfaj királya úgy ért a csúcsra, hogy elvesztette állandó partnerét, ikertestvérét, Bobot, aki májusban, Madridban szenvedett súlyos csípősérülést. Túl a negyvenen akár ő is lazíthatott volna kicsit, de inkább összeállt Jack Sockkal, és megnyerték Wimbledont, majd a US Opent is. Nem lassítottak. Tudták, hogy London az utolsó közös versenyük, mert Mike a következő idényben újra a testvérével indul párosban.
A csoportkör 3. fordulójában ugyan kikaptak a legjobb francia kettőstől, de a vasárnapi döntőben lehetőséget kaptak a visszavágásra, mert Pierre-Hugues Herbert és Nicolas Mahut is győzött az elődöntőben szombaton.
A két francia jövő héten Lille-ben játszik Davis-kupa-döntőt,
és biztos jót tett volna az önbizalmuknak a közös siker. Meg is nyerték az első játszmát 7:5-re, de a következő simán elment (6:1), jöhetett a szuperrövidítés, tíz pontig. Az amerikaiak 9:5-re vezettek, de 4 mérkőzéslabda is kevésnek bizonyult a befejezéshez, sőt 10:11-nél nekik rezgett a léc. A léc lehet, hogy rezgett, de Mike Bryan keze nem, és 12:11-nél Herbert kettőshibát adogatott.
A 2018-as ATP Tour utolsó mérkőzésére tartottam a sajtóközpontból, amikor a liftnél összetalálkoztam két szerb kollégával. Sok éve ismerjük egymást, mosolyogva kérdezte az egyikőjük, mire számítok. Mondtam,
ha minden úgy történik, mint eddig, akkor nem lesz sok izgalom,
mert Novak minimum egy lépéssel mindenki előtt jár, nem talál rajta fogást senki, mindenre van válasza, egyszerűen sebezhetetlen. Egyetértően bólogattak, majd még megbeszéltük, hogy a következő szezon elég unalmas lehet, talán a Roland Garros szolgál majd némi izgalommal, ha Rafael Nadal egészséges lesz.
Titkon azért bíztam abban – semleges nézőként –, hogy Alexander Zverev jobban megszorongatja a szerbet, mint szerdán. Roger Federer ellen nagyon koncentráltan teniszezett, és
megvan a játéka ahhoz, hogy egy jó Djokovicnak is kellemetlen pillanatokat okozzon,
kizökkentse őt.
Az első játszmában 4:4-ig azt jegyezhettük fel, hogy a világelső egyáltalán nem dominál, nem uralja a pályát, a fiatal német nagyon okosan, pontosan teniszezik, de egyikük sem jutott bréklabdához. Az előzmények alapján persze mindenki arra számított, hogy eljön az igazság pillanata, amikor Zverev kicsit bizonytalanabb lesz adogatóként, és Djokovic erre egyből lecsap. Nem ez történt!
Alexander Zverev nem akart mindenáron nyerőt ütni.
Bátran belement a hosszú labdamenetekbe a műfaj mesterével, de nem gyorsított, leállt vele játszani, és mondhatni a saját fegyverével kezdte megverni a szerbet. Tartotta a labdát és kivárt, Djokovic nem tudott váltani, valószínűleg abban bízott, hogy ebből a játokból csak ő jöhet ki győztesen, ami hat hónapja működik, az most sem mondhat csődöt. Tévedett. Zverev nem fáradt, bírta fejben, nagyon fegyelmezetten teniszezett, és 4:4-nél megtörtént az,
amire egész héten nem volt példa: Novak Djokovic elvesztette az adogatását.
Alexander Zverev nem véletlenül az első számú esélyese a trónnak az új generáció tagjai közül. A szettért szerválva három ásszal kezdett és be is fejezte, amit elkezdett. A 2. játszma elején folytatódott a Zverev-csoda, a német egyből brékelt. Uralta a pályát és a gyengeség, az elbizonytalanodás legkisebb jelét sem mutatta. Ez még akkor is igaz, ha a következő játékot adogatóként elvesztette és Djokovicot visszaengedte a meccsbe (1:1.) Rögtön javított, és sorozatban harmadszor is brékelve az első kiemeltet újra beült a vezető helyre. Innen már nem volt visszatérés a szerbnek, aki 1 óra 16 perc elteltével a mérkőzésben maradásért szervált, de Zverev, a 2. meccslabdánál, egy parádés fonák egyenessel nyerőt ütőt és befejezettnek nyilvánította a párbajt: 6:4, 6:3-ra nyert a német. Elterült a pályán, Djokovic nem várta őt meg a hálónál, átsétált hozzá sportszerűen és úgy gratulált neki.
Új bajnok született.